Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2025. február 5.
Ezen a napon történt:
-
Nyilatkozat - Frankfurter Allgemeine Zeitung
1992. február 5.
Jelentések hálójában - az állambiztonság emberei és hagyatékuk (III./4.)
Amíg nem sikerül áttörni a hallgatás falát, addig nem lehet előrelépni - mondták el történészek az Antall József Baráti Társaásg szerda esti budapesti rendezvényén. Úgy látják, al egfontosabb annak tisztázása, hogy ki milyen munkát végzett a szolgálatokon belül.
Az állambiztonsági szolgálat legfőképpen pártutasításra dolgozott, ezért nem szabad az egyiket a másiktól elszakítani – hangsúlyozta Kutrucz Katalin történész. Véleménye szerint nem az az érdekes, hogy ki milyen listán szerepelt, hanem hogy ki mit csinált, „tudok olyan személyről, aki miatt akasztottak, míg valakit kétszer is megvertek a beszervezés érdekében”.
Rainer M. János történész úgy vélekedett, természetes, hogy a társadalom meg szeretné ismerni ezt a szegmenst. „Tévednek azok, akik szerint ezek az iratok az igazságot tartalmazzák, legfeljebb részigazságokat láthatunk.” Rainer M. úgy nyilatkozott, az adatok nyilvánosságra hozása óriási felelősséggel jár, de a tisztán látás nyeresége a megrázkódtatások mellett eltörpülne.
A nyilvánosságra kerülő neveket az adott történetek kontextusába 
kell helyezni, ami majdnem lehetetlenség – hangsúlyozta a történész. „Egy ember behálózásának rengeteg útja-módja volt” – fogalmazott. Rainer M. szerint legenda az, hogy mindent megtudtak a célszemélyekről, de rengeteg mindent felhalmoztak.
Vállalniuk kell cselekedeteiket
Kutrucz szerint ha valakit kipécéztek, akkor azt mindenképpen le tudták fedni. Az állambiztonsági rendszer ahhoz bőven elég volt, hogy a félelem légkörét megteremtse az országban – tette hozzá. „Addig, amíg nem sikerül feltörni az általános elfojtás és a belső elhallgatás falát, addig csinálhatunk akármit.” Véleménye szerint a mostani törvényi szabályozás hibás, mivel az egyén, vagy hozzátartozója nem ismerheti meg az ügynökmúltra vonatkozó adatokat.
A kutató elmondta, amikor nyilvánosságra hozatalról beszélünk, akkor a legtöbb dokumentum az áldozatokról szól. Ami biztos, hogy az áldozatok magánéletét tiszteletben kell tartani, a közszereplőknek vállalniuk kell a cselekedeteiket, az kérdés, meddig érdemes visszamenni a múltba, de itt is a teljes nyilvánosság híve vagyok – vélekedett Kutrucz.
Óriásit hibázott az Alkotmánybíróság?
Rainer M. szerint 22 éves mulasztásban van a törvényhozás,
az egyéni információs kárpótlás már megvalósult. Természetesen a nem nyilvános segítők neveit fel kéne fedni, de mindennek a nyilvánosságra hozása nem lenne célszerű – tette hozzá. A történész problémának nevezte azt is, hogy a hálózati személy fogalmát olyan pontosan definiálták, hogy annak a rendelkezésre álló iratok alapján nagyon kevesen felelnek meg. 
Megbocsáthatatlan hibának tartom, hogy a Zétényi–Takács-törvényt az Alkotmánybíróság elkaszálta – fogalmazott Kutrucz. Úgy látja, annak a törvénynek a megsemmisítése lehetetlenné tette a korábbi rendszer gyilkosainak a felelősségre vonását. Rainer M. mindezzel kapcsolatban elmondta, hogy hiába vizsgálták többek között a sortűzpereket, ott sem sikerült konkrét ítéleteket produkálni.
Kovács András
Az írás megjelent az mno.hu-n 2012. március 21-én.
