close

Hírek

Megrendült szívvel tudatjuk, hogy Társaság alapítója, jelenkori elnöke,
Dr. Kapronczay Károly 2023. március 1-jén visszaadta lelkét a Teremtőnek.

 

A budapesti Felsővízivárosi Szent Anna Plébániatemplomban (1011 Budapest, Battyhány tér 7.)
2023. március 30-án, 14.00 órakor szentmise keretében,
hamvait megszentelve adunk hálát áldozatos életéért.

A budapesti Felsővízivárosi Szent Anna Plébániatemplomban (1011 Budapest, Battyhány tér 7.) 2023. március 30-án, 14.00 órakor szentmise keretében, hamvait megszentelve adunk hálát áldozatos életéért.


 

Nekrológ

 

 

Meghívó


Emlékest

 

Meghívott előadó:

Dr. Jeszenszky Géza

volt külügyminiszter (1990-1994)

 

Dr. Kajdi József

a Miniszterelnöki Hivatal volt közigazgatási államtitkára (1990-1994)


Házigazda:

Dr. Csáky András,

polgármester, Cegléd

 

Időpont:

2023. április 13., csütörtök, 17.30

Helyszín: Cegléd, Városháza (2700 Cegléd, Kossuth tér 1.)

bezár

Antall József Baráti Társaság

"A magyar politikának egyik rákfenéje, hogy szellemi, irodalmi, szociológiai iskolák ütköznek egymással, túlzottan elkötelezetten, túlzottan politikai, eszmei műhelyekként."

előző következő
Antall József Antall József élete
  • Antall József
    • A család története
    • id. Antall József
    • Antall József élete
    • Tételes biográfia
    • Politikai eszmerendszere
  • Emlékezet
    • Temetés
    • Emlékhelyek
  • Archívum
    • Beszédek
    • Parlamenti beszédek
    • Interjúk
    • Politikai írások
    • Tanulmányok
  • Kommentár
    • Megemlékező beszédek
    • Interjúk
    • Írások, esszék, tanulmányok
    • Könyvek
    • Videók
  • Antall József Baráti Társaság
    • Adatok, dokumentumok
    • Modell és Valóság előadássorozat
    • Vendégeink voltak
    • Biztonsági intézkedéseink
    • Tagjaink voltak
    • Hír archívum
  • 1%
  • Kapcsolat

Honlapunk fejlesztését támogatta:

Alapítvány a Közjóért

 

 

 

 

 

Antall József élete

Antall József 1932. április 8.-án született Budapesten.

Gyermekkorát az édesapja nevelése határozta meg. Id. Antall József közéleti emberként egészen fiatal korától kezdve oktatta fiát a politikai intézmények működésére és az általa helyesnek ítélt politikai eszmerendszerre.  Ennek meghatározó elemei a képviseleti demokrácia iránti elkötelezettség, a nemzeti érzelem, a keresztény erkölcs és társadalomszemlélet voltak.

Az ifjú Antall az elemi után a budapesti Piarista Gimnáziumba került. Saját elmondása szerint ez volt a legmeghatározóbb tanulmányai sorában, szinte a családi neveléssel volt egyenló hatású. Ennek oka a gimnázium színvonalas oktatásán túl, a belső összetartás és a határozott világnézeti képzés volt. Az Alma Mater iránti elkötelezettséget jelzi, hogy a rendszerváltozás után Antall József kezdeményezi a Piarista Diákszövetség létrehozását.

Az iskola szellemiségét a keresztény erkölcsiségen túl meghatározta a nemzeti konzervativizmus, a tolerancia és a szociális érzékenység. A leendő miniszterelnök sorsfordító időkben, 1942 és 1950 között járt ide, olyan korban, amikor a nyilas és a kommunista diktatúrák alatt az ott elfogadott elvekkel élesen szembenálló kormányok irányították az országot. Az iskola történelemtanárának Gál Istvánnak tudható be, hogy a korábban természettudományos érdeklődésű fiatal a történelem felé fordult és lett az iskolai önképzőkör vezetője. 16 éves korában döntötte el, hogy publicista és politikus lesz és ezen döntésen a kommunista hatalomátvétel sem változtatott, ugyanis fiatalon is meggyőződése volt, hogy az embertelen rendszer nem tartható fenn és készül az azt követő szerepvállalásra. Az egyetemi évei alatt sem mutatott sok szimpátiát a hallgatótársait lelkesítő, a szocializmust megreformálását célul tűző nézetek iránt, mivel a rendszert eleve rossznak és javíthatatlannak gondolta, olyannak, amin a reformok nem segítenek. 

A gimnázium után az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karának magyar nyelv és irodalom-történelem-levéltár szakos hallgatója lesz. A kiváló tanulmányi eredmények mellett szembekerül az egyetemet is egyre inkább eluraló kommunista ideológiával és képviselőivel, amit a titokban terjesztett, a marxizmus tételeit hatásosan cáfoló pamflet: A történelem iróniája - Marx a kapitalizmus megmentője, a proletárforradalom elhárítója és a róla írt jellemzések is bizonyítanak. Diplomamunkáját egy a korban nem sokra becsült témából, Eötvös József politikai pályafutásáróll írta. A nappali szakos tanári diploma mellett kiegészítő szakon megszerezte a könyvtárosi és muzeológusi diplomát is, majd a doktori címet.

A Forradalomban

A diploma megszerzése után Antall József rövid ideig a Magyar Országos Levéltárban, majd a Pedagógiai Tudományos Intézetben dolgozott. Tanári pályáját az Eötvös Gimnáziumban kezdte 1955-ben. Szoros kapcsolat alakul ki közte és osztálya között. 1956. október 23-án nem valamely szokásos nagy ívű történelmi előadását tartotta meg, hanem úgy kezdte az órát: "Uraim, bekerültünk a történelembe." és beszámolt az előző este lezajlott műegyetemi nagygyűlésről, a diákok követeléseiről és az aznapra tervezett tüntetésről. A tüntetésen, az Országház és a Rádió körüli eseményekben diákjait vezetve maga is részt vett. Az Eötvös Gimnáziumban a Forradalmi Bizottsága élére választották. 

A mindössze 24 éves Antall Józsefnek határozott elképzelései voltak akkor is a jövőről. Célja a demokratikus, többpártrendszerű Magyarország. Ennek érdekében úgy vélte szükség van a civil és politikai szféra helyreállítására. Részt vett a Keresztény Ifjú Szövetség megalakításában és a Független Kisgazdapárt újjászervezésében. Vezetésével a fiatalok egy csoportja birtokba vette az FKGP számára a kommunista diktatúra alatt a Szovjet-Magyar Baráti Társaság székházává alakított volt kisgazdaközpontot a Semmelweis utcában és megszervezte ennek védelmét. A forradalom közben Somlóra utazott édesapjáért és a környék lakói előtt több alkalommal beszámolt a forradalom eseményeiről és a kibontakozás esélyeiről. Ezek első politikai szónoklatai.

A forradalom leverése után Kovács Béla a Kisgazdapárt szellemi vezetője is náluk lakott, így lakásuk vált a kisgazda tanácskozások színhelyévé. Kádár Jánostól felkérés érkezett egy koalíciós kormányban történő kisgazda részvételre, amire a pártvezetőség megbízásából ő írja meg a választ a Független Kisgazdapárt tervezete a politikai kibontakoztatás biztosítására címmel. Ebben határozottan leszögezi a feltételeket: az ÁVH feloszlatását, a szovjet kivonulást és a többpárti választásokat. A karhatalmisták válaszként többször őrizetbe vették. Közben folytatta a tanítást az Eötvös Gimnáziumban, de mivel osztálya túlzottan kötődött hozzá és az általa képviselt eszmékhez ezért eltávolították. Diákjai ragaszkodásuk jeleként a ballagáskor külön titkos tablót készítettek, amin csak ő és az osztály tagjai láthatók.

1957-ben a Toldy Gimnáziumba helyezték, ahol pár hónap alatta szintén maga köré gyűjtötte a fiatalokat. Keserűen jegyezte meg az egyik besúgó, hogy az általa vezetett történelem szakkörnek több tagja van, mint a helyi KISZ szervezetnek. 1957. október 23-án néma tüntetést tartottak a forradalom emlékére. 1959-ben politikai magatartása miatt eltiltották a pedagógusi pálya gyakorlásától. Az indoklásban megfogalmazott politikai nézetei, ellentétben legélesebb bírálói korabeli megnyilvánulásaitól a rendszerváltozás után is vállalhatóak voltak: "politikai magatartása miatt nem alkalmas pedagógus pályára. A többpártrendszer híve, a szovjet csapatok kivonását és az ország függetlenségét követelte."

Ellenzéki értelmiségiként a Kádár-rendszerben

A tanári állásból történő elparancsolás után Antall József két évig könyvtárosként dolgozott. A tudományos pálya lehetőségét egy váratlan alkalom indította el. 1963-ban a Magyar Életrajzi Lexikon részére megírta nyolcvan orvos életrajzát. Rájött, hogy a gyógyítás története az a fontos tudományos téma, amit még sem az orvosok, sem a történészek nem kutattak megfelelő részletességgel és lehetőséget nyújt a politikai befolyástól mentes munkára. Tudósi nagyságát mutatja, hogy a nyilvánvaló politikai ellenszél ellenére olyan tudományos és tudományszervezői tevékenységet folytatott, amivel szinte kikényszeríttette az elismerést.

Az 1964-ben megnyíló Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyv- és Levéltár először tudományos kutatónak hívta, de még ugyanabban az évben igazgatóhelyettessé nevezték ki és döntő érdemeket szerzett a múzeum megszervezésében.

Tudományos munkája hamarosan a határon túl is elismerést váltott ki. 1968-ban a Nemzetközi Orvostörténelmi Társaság alelnöke lett és miután 1974-ben megkapta nyugati országokba is érvényes útlevelét rendszeresen tartott külföldön is előadásokat.

Ezek az utak segítették abban is, hogy nem szakadt el a nyugati politika és a politikai eszmerendszerek változásaitól, azokból továbbra is naprakész volt és a későbbi politikusi pályához rendkívül hasznos kapcsolatokat is szerzett. Többszáz orvostörténeti témájú tanulmánya és könyve mellett továbbra is szenvedélyesen foglalkozott a politikával és a XIX. századi magyar nemzeti liberalizmussal. Ezért különösen érzékenyen érintette, amikor kormányfőként a vádaskodások egyik visszatérő eleme állítólagos antiliberalizmusa volt. Erről így nyilatkozott: "utálom, ha liberalizmusra oktatnak olyanok, akik a marxizmus elkötelezettjei voltak, amikor én a liberalizmusról írtam."

1974-ben megbízott főigazgatója, majd 1984-ben főigazgatója lett az Orvostörténeti Múzeumnak. Az intézményt világhírű kutatóműhellyé fejlesztette és munkát biztosított számos olyan embereknek, akiket a rendszer üldözött. Számos hazai és nemzetközi kitüntetés birtokosa volt, ami közül a legmagasabb rangú az 1982-ben elnyert Munka Érdemrend arany fokozata volt. Ebben az évben választotta elnökévé a Magyar Orvostörténeti Társaság. Az Orvostörténeti Közlemények főszerkesztőjeként is dolgozott. A témában írt legfontosabb műve: Az európai orvostudomány és gyógyszerészet emlékei 1981-ben jelent meg először. 

Visszatérés a politikába

A tudományos életben elért páratlan sikerek ellenére Antall József igazi lételeme a politika maradt és szinte egész életében arra várt és készült, hogy a szocializmus általa biztosra vett összeomlása után szerepet tudjon vállalni a haza helyreállításának szolgálatában.

A rendszerváltozás idején stabil politikai nézetrendszerrel és kialakult elképzelésekkel rendelkezett a jövendő politika helyes irányvonaláról és ehhez kereste azt a politikai jobbközép formációt, ahol mindezt képviselni tudja. 1988 elején kapcsolódott be az ellenzéki mozgalomba, alapítója - többek között Göncz Árpáddal – az Emberi Jogok Ligájának Budapesti Tagozatának. Csoóri Sándor hívására szintén ekkoriban vett részt először a Magyar Demokrata Fórum előadásain és 1988 szeptemberében jelen volt a szervezet hivatalos megalakulásánál és meghívott szakértőként részt vett az ideiglenes elnökség munkájában. A leendő miniszterelnök lételeme a demokratikus pártpolitika volt és mivel még nem született döntés arról, hogy az MDF párttá alakul-e, ezért az újjászerveződő történelmi pártok irányába is tájékozódott, ahol családi háttere, felkészültsége és nemzetközi kapcsolatai miatt örömmel látták volna. 1988 októberétől a Kovács Béla Társaságban az FKGP újjászervezésén is munkálkodott. A későbbiek bizonyították, hogy helyesen vélekedett mikor rövid idő után belátta, a leendő pártban nem az igazi kisgazda szellemiségű, annak polgári értékeit is felvállaló erők kerülnek többségbe. Így noha magas tisztséget ígértek neki nem vállalt szerepet az FKGP-ben. A Barankovics-féle Demokrata Néppárt jogutódaként létrejövő KDNP a főtitkári posztot kínálta fel neki, de válaszában, a kereszténydemokrata elvek iránti elkötelezettségének kinyilvánítása mellett kifejtette egy felekezeti pártban nem vállal szerepet, mivel a jobbközép oldalon széles alapú vezetőpártra van szükség a baloldal és a liberálisok választásokon történő legyőzése érdekében. Mindezek ellenére ezekért a pártokért is dolgozott és nemzetközi kapcsolatait kihasználva 1989 nyarán előzetes megállapodást kötött a nyugat-európai kereszténydemokrata pártokat tömörítő Európai Demokratikus Unió (EDU) vezetőivel, hogy az MDF, KDNP, FKGP hármast felveszik tagjaik sorába.

A politikai ellenzék első vonalában

A magyar politikai átalakulás jelentős része az un. kerekasztal-tárgyalások eredményeképpen jött létre. A politikával foglalkozó szélesebb közvélemény ekkor ismerhette meg Antall Józsefet.

Az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) 1989. március 22-én jött létre, majd 1989. június 13-án felállt az MSZMP, az EKA és a tényleges beleszólási jogkör nélküli MSZMP csatlósszervezetek az un. Harmadik Oldal részvételével a Nemzeti Kerekasztal. Az EKA-tárgyalásokat az MDF a kezdeti szakaszban nem vette komolyan, mivel lényegesen erősebb volt az abban résztvevő többi szervezetnél, de mikor felismerték annak jelentőségét a pártnak meg kellett erősítenie a tárgyalócsoportját. Szabad György és Csoóri Sándor Antall Józsefet javasolta, akinek kész koncepciója volt a tárgyalások további vitelét illetően. Célja a magyar alkotmányosság és demokrácia helyreállítása volt. Ezért az Ellenzéki Kerekasztal alkotmánymódosítást előkészítő I/1-es bizottságában dolgozott. A kerekasztal-tárgyalások során hamar kitűnt példa nélkül álló szakmai felkészültségével és kompromisszumkészségével. Számos javaslatot tett és nemsokára visszatérő elemei lettek a tárgyalásoknak a "támogatom Antall József indítványát" és a "csatlakozom Antall József indítványához" típusú mondatok. Nagy szerepe volt ebben, hogy pontosan ismerte és alkalmazta egyrészt a történelmi alkotmányt és a magyar demokratikus történelmi hagyomány 1848-as és II. világháború utáni rövid időszakának elemeit, ami a nemzetieknek volt fontos, másrészt az európai demokráciák berendezkedését, ami a liberálisoknak volt szívügye. Ennek is köszönhető, hogy a pártok közti egyre élesebb viták és az MSZMP szándéka ellenére az Ellenzéki Kerekasztal nem bomlott fel, hanem elérte történelmi hívatását és 1989 szeptemberében aláírták a megegyezést a kormányoldallal a demokratikus átalakulás feltételeiről.

A miniszterelnök

Antall Józsefet 1989. október 21-én elsöprő többséggel választották meg a küldöttek az MDF elnökévé. Ezzel egyértelművé vált, hogy ő lesz a párt miniszterelnök jelöltje. Az elkövetkező kampányidőszakban óriási munkát végzett, aminek köszönhetően az MDF egységes arculatú, a kereszténydemokrata, a nemzeti liberális és nép-nemzeti értékeket együttesen valló jobbközép párttá vált.

A választási kampány fontos eleme a miniszterelnök-jelöltek személye, két utóda, Boross Péter és Orbán Viktor szerint is döntő szerepet játszott a választási eredményben, hogy csak ő látszott alkalmasnak a jelöltek közül az ország vezetésére. Mindemellett már a választási kampány alatt is több alkalommal folytatott tárgyalásokat vezető nyugat-európai politikusokkal, ami ellensúlyozta a pártról politikai ellenfelek által terjesztett rágalmakat.  Természetesen mindez kevés lett volna a párt egész országra kiterjedt szervezettsége és a tagság aktivitása nélkül. 1990. április 8-án a választások második fordulója egyértelművé tette, hogy az MDF lesz az új kormány vezető ereje és Antall József a miniszterelnök.

Az Országgyűlés 1990. május 23-án választotta meg miniszterelnöknek, ahol beteljesíthette a rendszerváltozást.

Tette mindezt úgy, hogy állandó támadások kereszttűzében állt és az egyre súlyosbodó betegségével is megkellett küzdenie. Óriási küldetéstudattal és hihetetlen akaraterővel így is végig dolgozott, ahogy a vele végig jó viszonyt ápoló politikai ellenfele Tölgyessy Péter írta "Belülről vezérelt ember, a kívülről vezérelt emberek korában" Kormányával megteremtette az átalakulás politikai, gazdasági és külpolitikai feltételeit. Az MDF elnökeként koalíciót kötött az FKGP-vel és a KDNP-vel. Majd ismét felcsillantva kivételes tárgyaló- és kompromisszumkészségét az ország kormányozhatósága érdekében paktumot kötött az SZDSZ-szel. Ez a megállapodás lett az alapja a magyar parlamentáris demokrácia működésének. A paktumot bár sok bírálat érte, de reális alternatívát senki nem mutatott vele szemben.

A kormányzati munka és stabilitás eredményeként azon kevés ország egyike volt hazánk a térségben, ahol nem állandósultak a gazdaságot elbizonytalanító kormányválságok. Vezetésével kormánya végigvitte a nehéz átalakulás nagy részét. A nagy gazdasági megrázkódtatás után, a külföldi segítség elmaradása és a recesszió ellenére a ciklus végére a gazdaság növekedési pályára állt, amit a munkanélküliség és az infláció csökkenése is jelzett.

A külpolitikában a térségben egyedülálló nemzetközi elismertségre tett szert. Az USA elnökétől a brit miniszterelnökön át a német kancellárig csak az elismerés hangján nyilatkoztak róla elmondva mennyit tanultak a térség folyamatairól a magyar miniszterelnöktől. A nemzetközi népszerűséget nem öncélúan, hanem a 15 millió magyar érdekében használta fel. Megalapozta Magyarország euro-atlanti orientációját. Nagy szerepe volt a Varsói Szerződés, a KGST felszámolásában és az orosz csapatok 1991es kivonásában. Magyarországot bevezette az összeurópai intézményrendszerekbe és kormánya által tette meg az első lépéseket az ország a NATO és az Európai Unió tagsága felé. Mindeközben kormánya volt évtizedek után az első, amelyik támogatta a külhoni magyar nemzetrészeket, megteremtve velük a legmagasabb szintű kapcsolatot.

Mindezek a lépések mutatták meg igazi államférfiúi nagyságát, miközben itthon politikai válságok egész sorával meg kellett küzdenie, mint amilyen a sajtó egy részének igaztalan vádaskodásai, a taxisblokád, a köztársasági elnök folyamatos alkotmánysértései, a kisgazdák koalícióból történő kilépése vagy Csurka István támadásai. A nemzet érdekében vívott áldozatos küzdelmének vetett véget súlyos betegsége. Az első szabadon választott magyar parlament miniszterelnöke, a szentségekkel megerősítve 1993. december 12.-én 17 órakor 62 éves korában adta vissza lelkét Teremtőjének.

Huber Szebasztián





Az Antall József Baráti Társaság oldalain található tartalmak letölthetőek, felhasználhatóak, harmadik fél számára továbbíthatóak a forrás és az elérés feltüntetésével.

webdesign, honlap készítés, weblap készítés,
        arculattervezés, szoftverfejlesztés, grafika, ügyviteli rendszer, hosting