Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
Népstadion
Az alábbi részlet 1992. április 13-án, a Magyar Dermokrata Fórum budapesti nagygyűlésén hangzott el, ami mintegy a kormányzati ciklus félidejében történő számadás, értékelés kívánt lenni.
"A belső politikai lépéseink – amit megtettünk –, azok a lehetőségek határain belül voltak. Mindent megtettünk, amit lehetett. De a Magyar Demokrata Fórum tagjainak és rokonszenvezőinek azért meg kell mondani, és itt a nyilvánosság előtt is: miért csinálnánk úgy most, mint hogyha 1989-ben vagy 90-ben a választások előtt már mindenki olyan harcias lett volna? Hol voltak kérem, azok a harciasok, hol voltak azok a tényleges vezető értelmiségi szakemberek, akik ma fintorogva néznek bizonyos intézkedéseinkre, hogy ezt lehetett volna jobban csinálni? Hol voltak 1989-ben? Nem hittek abban nagyon sokan, emberek ezrei és tízezrei nem hitték el, hogy az oroszok ki fognak vonulni, nem hitték el, hogy a Varsói Szerződést fel lehet oszlatni, nem hitték el, hogy itt szabad választásokat lehet tartani, és tényleg egyszer mindennek vége lesz. Ebben semmi hiba, semmi bűn, hogy nem látták, de hát legalább ne azokat szidalmazzák, akik ezt végigcsinálták. Ezt azért mégsem lehet! Azért egy ország mégsem tévesztendő össze a Népstadionnal, ahol 22 ember fut, és régen 80 ezer kiabált. Hát a kiabálók mindig azt mondják, hogy hová rúgjad azt a labdát vagy kinek passzold át, de nem mennek le játéktérre. Akik ott voltak, és játszottak, azok tették azt, amit lehetett, és igenis azért tették, hogy ma itt lehessünk. Nem hazudtunk, nem mondtunk mást, megmondtuk, hogy milyen nehéz lesz, pedig ez csak az egyik, ami a mi feladatunk."
