Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
Túl ideologizált
A "Századvég" politikai iskola hallgatói előtt 1991. december 11-én tartott előadást Antall József "A politika - hivatás és szakma" címmel.
"A politikusi hivatásról szeretnék még néhány gondolatot elmondani. A politika elméletben, amire ma már megvan a szó, a politológia, mint tudomány az ideológia, alkalmazott filozófia. A politika a gyakorlatban akarat, cselekvés. A kettő nem azonos. Ezt nagyon sokszor összekeverik. A világszemlélet, a politikai program az lehet indíttatás, sőt kell, hogy legyen az embernek, hiszen ez különböztet meg egy tudatos, nagyobb kaliberű politikust attól, akinek semmilyen nézete nincs, semmilyen programja, semmilyen világszemlélete, hanem csak a karrier vagy egyszerűen az akarnokság viszi előre, akinek nincs modellje, amit át akar vinni a valóságba. De a politikusnak, akinek van meghatározott világszemlélete, politikai hovatartozása, gyökerei vannak, annak a politikusnak is egészen másképp kell gondolkodnia, amikor a valóságról van szó, amikor szembesül a valósággal, ott már az akarat, ha úgy tetszik, az akaratátvitel, a cselekvés és a tett fontos.
Igen gyakran történészek, politológusok is idézik a politikusok írásait, és nem mindig tesznek különbséget például a naplók és a politikai programbeszédek között. Mindegyik érdekes, ha a politikus lelki alkatát rajzolom meg, akár Eötvösről van szó vagy bármelyik politikusról, ha a naplójában lévő bölcs gondolatokat veszem alapul. De azt meg kell különböztetni attól, amit vállal nyilvánosan, és amit arra használ fel a gondolataiból, a beszédeiből, hogy az akaratvégrehajtást, a kivitelezést segítse elő vele.
Így például egy politikai napló, mondjuk Andorka Rudolfé, nem a rektorról beszélek, hanem Andorka tábornokról, az édesapjáról, akinek a naplója az elsők között jelent meg, az tulajdonképpen már a politikán kívül vagy a közvetlen diplomáciai szolgálaton kívül mondja el a gondolatait. Vagy Eötvös József naplóinak egy része vagy másoknak a visszaemlékezései, az nem azonosítható azzal, amit a cselekvés keretében a Parlamentben mond el vagy más alkalommal. Erre nagyon nagy súlyt kell helyezni, hogy mit lehet a valóságban megvalósítani.
A magyar politikának egyik problémája ma is, hogy túl ideologizált. Túl sokat foglalkozunk eszmei és olyan kérdésekkel, amelyek a politika gyakorlatában kisebb szerepet töltenek be, hiszen gyakran azt látjuk a valóságban, még olyan területeken is, mint oktatás, vagy gazdaság vagy egyéb területeken, hogy még a diktatúra enyhültebb formája és a demokrácia esetében is vannak azonosan működtethető mechanizmusok. Nem szólva arról, hogy a demokratikus többpárti rendszerben, ugyanazok a mechanizmusok különböző eszmék mellett.
Éppen ezért mondtam azt, hogy túl ideologizált. A magyar politikának egyik rákfenéje, hogy szellemi, irodalmi, szociológiai iskolák ütköznek egymással, túlzottan elkötelezetten, túlzottan politikai, eszmei műhelyekként. Szinte a századforduló óta a XX. századi Galilei-körtől kezdve."
