Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
Képviseleti demokrácia
A "Századvég" politikai iskola hallgatói előtt 1991. december 11-én tartott előadást Antall József "A politika - hivatás és szakma" címmel.
"Könnyű az életkor után kiszámítani, számomra meghatározó élményt jelentett a II. világháború. A II. világháborúban közvetlen és családi okokból nagyon sok külföldivel volt alkalmam találkozni. Apám politikai és egyéb funkciója következtében menekültekkel, ide szökött hadifoglyokkal foglalkozott, egyszerre foglalkozott több tízezer Németországban kibombázott német gyermek elhelyezésével, volt olyan év, hogy 40-50 ezer kibombázott Ruhr-vidéki német gyerek volt itt elhelyezve. Továbbá itt volt vagy 100 ezer lengyel, angolok, franciák, badoglionista olaszok 43-tól, több ezer zsidó – külföldi zsidók, akiket megmentettek, egészen 1944. március 19-ig Magyarországon relatív biztonságban élhettek. Én ezt átéltem gyermekként, teljes nyíltsággal, 1943-ban is találkozhattam brit repülőtisztekkel, akik Magyaországra szöktek, és innen szöktették őket tovább, ezért kapott apám Alexander tábornoktól elismerő okiratot, a holland királynő köszönte meg azoknak a holland tiszteknek a megmentését, a zsidók a Jad Vashemben köszönték meg. Tehát olyan humanisztikus politikai légkörben nőttem fel, ami kizárta az embertelenséget, a jogtalanságot, ami kizárt minden olyat, ami egy diktatúrára jellemző, és ami egy politikai demokráciától távol áll.
Ma is, ha felidézem, szinte szó szerint emlékszem, amikor 6-7 éves koromban gyalogolva Veszprém megyében az egyik hegyi úton magyarázta el nekem apám, hogy mi a demokrácia. Ez körülbelül 37-ben, 38-ban volt, hogy mit kell érteni a demokrácián, hogyan kell, és mit jelent a képviseleti demokrácia, és nekünk ehhez kell hűnek lenni, és ehhez kell ragaszkodni, bármit mondanak, és bármit hallanék. Tehát nagyon erős volt ez az elkötelezettség, amit ezen a területen éreztem.
1939 és 1944. március 19-e között ezek az élmények voltak számomra a meghatározók. 1944. március 19-e után apámat letartóztatta a Gestapo, akkor mellé állítottak, 12 éves voltam, s rajta volt a Gestapo-elfogatóparancson, hogyha megmozdul, akkor engem visznek el. Ez volt akkor a kialakult szokás: mennyasszonyokat, másokat túszként kezeltek. 1945-ben a szovjet csapatok bevonulását egy szőlőhegyen, a Somló-hegyen éltem át. Azért mentem a szovjet csapatok kivonulásának ünnepén vissza oda a Somló-hegyre, a kilátóba, ahol a szovjet csapatoknak a bevonulását néztem végig, a 8-as műúton a német csapatok visszavonulását, mert ott akartam köszönteni ezt a napot, ahol én átéltem ezt az időszakot, és el lehet képzelni, hogy egy 13 éves gyerek mit láthatott és mit élhetett át egy szőlőhegyen, ahol a mi pincénkből 120 hektó óbort eresztettek le, úgy, hogy fejszével belevágtak a hordóba. Ezt elképzelni nem tudja a mai nemzedék, hogy milyen volt egy frontátvonulás, és mit éltünk át. Mi nagyon sokat láttunk, gyerekek, mert mi már ahhoz nagyok voltunk, hogy otthon tartsanak bennünket, de ahhoz még nem voltunk elég nagyok, hogy elvigyenek bennünket hadifogolynak, hiszen az 16 éves kortól volt divat. Tehát mi jártunk szabadon."
