Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
Piarista Gimnázium
Az "EKA, Ellenzéki kerekasztal" címmel 1991-ben megjelent portrékötetből származik az alábbi részlet. A riporter dr. Richter Anna.
"dr. Richter Anna: Ennek tudható be az Ön politikai érdeklődése is?
Antall József: Politikai érdeklődésem kezdete számomra meghatározhatatlan, mert a családon belül mindig elsősorban politikáról volt szó. Gyermekkoromtól kezdve ismertem a kortárs politikusokat, sokukat természetesen nem is politikusként, hanem egyszerűen mint apám barátai. Így alkalmam volt sok mindent és sok mindenkit megismerni a háború alatti időszakban is. Közelről ismertem lengyel, francia, angol, német és olasz diplomatákat. Mindezt meglehetősen intenzíven éltem át.
Világnézeti, politikai és emberi indíttatásomra a családon kívül meghatározó szerepe volt a piarista gimnáziumnak. Nemcsak a tanároknak, hanem annak a szellemiségnek is, amely ezt az intézményt áthatotta. Ebbe beletartoznak az osztálytársaim is, akik legalább olyan fontosak ebben az életszakaszban, mint maguk a tanárok. Életre szóló barátságok születtek itt.
A politikával összefüggő történelmi ismeretekbe néhány tanárom vezetett be, akik egész életemre kihatóan alakították ki bennem a nemzeti elkötelezettséget. A nacionalizmus nélküli nemzeti gondolkodás sohasem állt ellentétben az európaisággal. Mindig úgy éreztem: az, hogy magyar vagyok, meghatározza a kötelezettségeimet.
Ezzel párosult a szociális elkötelezettség, amiben nyilván része volt apám szemléletének is. Gimnazista koromban ismerkedtem meg a szociográfiai irodalommal, a falukutatókkal. Nagy hatással volt rám Kovács Imre, Németh László, Illyés Gyula, Erdei Ferenc, és Szabó Zoltánnak a 30-as években kibontakozó munkássága. Atyai barátomnak tekinthettem Bibó Istvánt, szinte a haláláig bejárt hozzám a múzeumba. Gimnazistaként több cikket írtam az „egyke” kérdésről, a kivándorlásról. Olyan szemléletet vallottam magaménak, amely hasznos nemzeti szempontból és a szociális elkötelezettség tekintetében is. Ez természetesen nem jelentett valamilyen korlátolt harmadik utasságot, hiszen már akkor olvastam Wilhelm Röpke: „A harmadik út” című könyvét, amely önmagában mutatja, hogy az egy szemlélet, nem pedig politikai program. Ekörül hihetetlen félreértések keringenek.
Hasonlóan nagy hatással volt gondolkodásomra az emberi szabadság, a liberalizmus egész gondolatvilága. A liberális értékeket mindig nagyra becsültem. Bizonyos büszkeséggel említhetem, hogy az ötvenes-hatvanas évektől kezdve történészként az elsők között írtam a liberalizmusról, több tanulmányban foglalkoztam vele.
Végül szintén nagyon fontos számomra a kereszténység és Európa. Ez nem feltétlenül vallási vagy egyházi elkötelezettség, hanem a kereszténységre mint kultúrára, etikára, szellemiségre gondolok. Nyilvánvaló, hogy az emberek életében – a vallásos érzülettől függetlenül – meghatározó, hogy mely kultúrkörben nőttek fel. Ilyen értelemben Európára a keresztény szellemiség jellemző, mint ahogy más területekre az iszlám vagy hindu filozófia nyomja rá bélyegét.
Könnyen tévedéshez vezethet, ha a kereszténydemokráciát politikai értelemben a vallásossággal azonosítják. Erről szó sincs, ez egy szemlélet vállalását jelenti. Meggyőződésem, hogy Európának nagy értéke a nyugati kereszténység és ezen belül a katolicizmus és a protestantizmus részben egymást kiegészítő, részben egymással ellentétben álló hite és szervezete. Összeütközéseiknek, különbözőségüknek értéket teremtő szerepe van. Meg merem kockáztatni, hogy a kereszténység e két fő ágával – és a protestantizmus önmagán belül is több irányával – eleve megadja Nyugat-Európában a pluralista gondolkodást, és egyben az együttműködés lehetőségét. Ennek igazolására elegendő, ha összehasonlítjuk a görögkeleti ortodox vallású országok belső politikai berendezkedésével és szellemiségével.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy soha nem kellett alapvetően változtatni a politikai nézeteimen. Ezt nem erényként említem, hanem szerencseként! Nem feltétlenül tartom hibának, ha valakinek változtatnia kell a politikai felfogásán. Egyszer mindenki megváltoztathatja ezt erkölcsi vagy politikai opportunizmus nélkül: ám ha többször teszi, az már gyanús. Főként, ha ez mindig egybeesik az érdekeivel és a rendszerváltozással."
