Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2024. december 21.
Ezen a napon történt:
-
Magyar Gazdasági Kamara III. Küldöttközgyűlése
1991. december 21.
Kormányszóvivők (II./2.)
Kulcsfigurák vallottak megdöbbentő élményeikről
A vörösiszap-katasztrófa, a taxisblokád, Antall József nevezetes augusztus 20-i beszéde és a varsói szerződés feloszlatásának a kezdeményezése voltak azok az események, amelyek életre szóló élményeket jelentettek az Antall- és az Orbán-kormány szóvivőinek. Munkájuk nehézségeiről, körülményeiről és tapasztalataikról az Antall József Baráti Társaság csütörtök esti rendezvényén beszéltek az elmúlt idők egyik legközelebbi tanúi.
Nagy Anna jelenlegi kormányszóvivő felkérése körülményei kapcsán arról beszélt: „Szürreális volt, amikor egy ismeretlen számról, egy ismeretlen ember felhívott. Nem kívántam otthagyni az akkori munkámat, de ennek ellenére tudtak nekem olyat mondani, hogy elvállaltam a szóvivőséget.” Nagy rávilágított arra, hogy jelentős életformaváltáson ment keresztül, gyakorlatilag a nyakába szakadt az új állása. „Most fél évnél tartok, amivel úgy vagyok, hogy egy olyanfajta kirándulás, ajándék ez az időszak, ami ha holnap véget is ér, akkor is megérte.”
A mostani kormányszóvivő beszámolt arról, hogy manapság a 20-25 napirendi pontnál is több van a kormányülésen. „Könnyebbség a mostani helyzetben, hogy van lehetőségem a korábbi példákat fölhasználni.” Nagy szerint nehézség, hogy naponta több száz e-mailt és megszámlálhatatlan telefonhívást kap, amit egy ember természetesen nem tud követni, de szerencsére van mellette egy felkészült csapat, ami kisegíti ebben a helyzetben. „Minden minisztériumnak én vagyok a szóvivője, ami rendkívül embert próbáló feladat” – tette hozzá. „Szijjártó Péter a miniszterelnökkel kapcsolatos ügyekkel foglalkozik, így nincsen közöttünk hatásköri probléma” – tette hozzá.
„A legfelejthetetlenebb élményeim a tavaszi árvízhez és a vörösiszap-katasztrófához kapcsolódnak” – mondta Nagy Anna. „Kedden délelőtt mentem először Kolontárra a katasztrófát követően. Nagyon nehéz volt megérkezni egy háborús zónába, látni a borzalmat és a tanácstalanságot mindenütt” – tette hozzá. „Mindenképpen ez volt az elmúlt hat hónap legdrámaibb élménye” – emlékeztetett Nagy az október elején történtekre. Pozitív élményként egy gyerekjogokhoz kapcsolt rendezvényt idézett föl, ahol sok árva és magányos gyereknek tudtak örömet szerezni.
Nagy befektetés volt a szóvivőség
Borókai Gábor felidézte, hogy Stumpf István akkori kancelláriaminiszter kérte föl a posztra 1998-ban.
„Tartottam az új helyzettől, mivel a Horn-kormány idején nem alakult ki egy állandó szerepe a szóvivőségnek, amire jó példa volt Kiss Elemér esete, aki nem tudott felnőni a feladathoz” – tette hozzá. Borókai elmondta, hogy nagyon nehéz volt alkalmazkodnia a mikrofonokhoz, kamerákhoz, mivel korábban egyáltalán nem volt tapasztalata ezen a téren. „Életemnek ezt a részét nagy értéknek tartom, és egyben nagy befektetésnek is.”
Borókai: Nem kaptam utasításokat
„Nem kaptam Orbán Viktortól olyan utasítást, hogy mit emeljek ki egy tájékoztató során” – idézte föl akkori munkáját Borókai. Véleménye szerint már az ő idejében is megkezdődött a média átalakulása, amelyhez alkalmazkodnia kellett. Példaként említette, hogy míg 1998-ban a Déli Krónikát követően csak este hatkor volt újabb hírműsor a rádióban, addig 2002-ben már teljesen más viszonyok között kellett dolgozni. „Már nem volt több órája a kormánynak reagálnia az ellenzéki felvetésekre” – tette hozzá.
Borókai elmondta, hogy saját feladata volt, hogy a fontos és a kevésbé fontos információkat súlyozza és ezek alapján tájékoztassa a közvéleményt. „Amíg fölépült a struktúra, addig idő telt el, de akkor erre meg is volt a lehetőség, míg manapság ez nem megoldható” – tette hozzá. „Ott kellett lennem a döntések meghozatalakor, amit én magam is forszíroztam, mivel korábban a politika világa ismeretlen volt a számomra” – hangsúlyozta Borókai.
Juhász: A taxisblokád során jöttem rá, hogy jól döntöttem
Juhász Judit felidézte, hogy a Magyar Rádió belpolitikai szerkesztőségében
dolgozott már 18 éve a rendszerváltás idején, és ezért is volt számára nagy meglepetés, hogy felkérték a népjóléti minisztérium szóvivői posztjára. „Surján László azzal magyarázta a megkeresésemet, hogy a műsoraim felkeltették az érdeklődését és az a szellemiség illene az új minisztériumhoz. Kinevezésem után kiléptem a rádiótól, de igazából a taxisblokád idején jöttem rá, hogy jól döntöttem” – tette hozzá. „Antall József a taxisblokád idején figyelt föl rám és akkor kért meg arra, hogy szegődjek a kormányszóvivő mellé, de ezt elhárítottam.” Juhász kijelentette, hogy 1991 nyarán végül igent mondott a felkérésre, amit élete egyik nagy ajándékának tekint.
Végig ellenséges volt a hangulat
„Nem volt ritka, hogy 20-25 napirendi pont volt egy kormányülésen, ami egy hatalmas kásahegyként nehezedett ránk” – emlékezett az 1990-es évek elejére Juhász. A volt kormányszóvivő elmondta, hogy mindegyik előterjesztésről rövidített változat készült, majd ezeket követve kellett a döntéseket bejelenteni. „Szükség volt egy húzótéma meghatározására, de rendkívüli erőfeszítést igényelt az összefoglalók megírása is” – tette hozzá. „Óriási tanulás volt a munka és egyben ráébresztett arra, hogy a minisztériumok és más szervezetek szóvivői nélkül nem tudok hatékony munkát végezni.” Juhász arról is szólt, hogy a sajtós csapat megszervezése emberfölötti munka volt, mivel több minisztériumban még faxgép sem volt. „Meg kellett tanulni televízióban, kamera előtt érthetően és célratörően fogalmazni. Rendkívül ellenséges hangulatban kellett európai módon viselkedni az Antall-kormány idején” – tette hozzá.
„Sok nagyon szép és fontos emléket őrzök, de talán Antall József 1992. augusztus 20-i beszéde volt a legszebb, hallatlanul uralta a teret és a közönséget” – idézte föl a legpozitívabb élményét Juhász, amibe már este némi üröm vegyült Csurka István dolgozatának a megjelenése miatt. „A legdrámaibb a ravatal éjszakája volt, amikor több ezren járultak az elhunyt miniszterelnök koporsója elé” – tette hozzá.
Senki nem készül ilyen posztra
„Kormányszóvivőnek nem készül senki, mivel általában az élet azt magától hozza” – mondta el László Balázs, az Antall-kormány egykori szóvivője. László megosztotta a közönséggel, hogy gyermekkora óta érdekelte a politika és emiatt is lépett később az újságírói pályára. Az egykori szóvivő beszámolt arról is, hogy az első választási kör után levelet írt Antallnak, amelyben arra hívta föl a figyelmét, hogy nem szabad az SZDSZ-szel megállapodnia, hanem a három kisebb párttal (FKGP, KDNP, Fidesz) kell kompromisszumra jutnia. László rámutatott, hogy lényegében így „került a pixisbe”.
„Amikor Antall Józseftől megkaptam a felkérést, természetesen pár napig gondolkoztam rajta” – tette hozzá. László úgy fogalmazott, korábban látta jól működő európai kormányzatok működését (Anglia, Franciaország), amelyet megpróbált felhasználni munkája során. Arra is fölhívta a figyelmet, hogy akkoriban a kormányzatnak a legapróbb dolgokkal is foglalkozniuk kellett, amire nyugaton nem is volt példa. Az egykori kormányszóvivő arról is beszélt, hogy sok kollégája nem vállalta a mellette való munkát, mert „féltek az új helyzettől”. „A legfelejthetetlenebb élményem a Varsói Szerződés tagországainak 1990-es csúcstalálkozója volt, amikor Antall bejelentette a szervezet megszüntetéséről szóló kezdeményezését” – mondta László. „A taxisblokád és az a körül kialakult hangulat volt egyértelműen a legkínosabb helyzet számomra” – hangsúlyozta a volt kormányszóvivő.
Kovács András
Megjelent Magyar Nemzet Online-on 2010. november 26-án.
