Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2024. november 20.
Ezen a napon történt:
-
EBEÉ csúcstalálkozó (Párizs)
1990. november 20. -
I. Országos Vállalkozásfejlesztési Szakmai Napok (Kaposvár)
1991. november 20. -
MDF elnökök gyűlése (köszöntő levél)
1993. november 20.
Világtörténelmi fordulópont
1991. december 26-án a Kossuth rádióban beszélgetés hangzott el Antall Józseffel, melyet P. Szabó József készített.
"P. Szabó József: Jócskán túl már a rendszerváltozáson talán nem túl pesszimista, ha azt mondom: Közép-Kelet-Európa elég lehangoló képet mutat. Gondolok itt a jugoszláviai polgárháborúra, a félbeszakadt romániai forradalomra, de talán arra is, hogy a felvirágzás nem következett be igazából. A stabilitás szigete, azt szokták mondani, Magyarország. Ön hogy látja helyzetünket itt Közép-Kelet-Európában?
Antall József: Ez részben tőlünk függ, az országtól, részben pedig a külső körülményektől. Magyarul, mennyire fogja fel az ország lakossága, hogy itt nemcsak egy egyszerű rendszerváltozásról van szó, még kevésbé egy kormányváltozásról, hanem egy világtörténelmi fordulópontról.
Az egész környezetünk átalakulóban van, és mint sokszor elmondtam, 74 esztendeig várt arra a világ, hogy a Szovjetunió felbomoljék és a világkommunizmus összeomoljék. Ugyanakkor egyáltalán nem voltak rá felkészülve. Egyszerűen semmiféle tankönyvi képlet, semmiféle tankönyvi metodika nem egyezik az elképzelésükkel. És amikor ezt a térséget vizsgálják, tulajdonképpen tanulópénzt fizet maga a világ is. Két modellt ismertek, és jól ismertek. Az egyik a fejlett ipari országok struktúrája, a másik a harmadik világ. A harmadik világ problémái, azoknak a kitörési lehetőségei vagy stagnálásai. De a kommunista tervgazdasági rendszert igazából nem értették, nem ismerték, nem analizálták megfelelően. Ezért most, amikor ebből kell az országoknak kilábolniuk, nem tudnak receptet adni. Receptek igazából csak az előző kettőre vannak, azok sem biztosan mindig jók, de erre végképp nincs recept. Nincs recept arra, hogy ezek a részben deformált ipari országok, deformált gazdaságok, alacsonyabb színvonalon, olyan nagy elosztási rendszerekkel, intézményrendszerekkel párosítva, mint például majdnem ingyenes oktatás, majdnem ingyenes vagy álingyenes egészségügyi rendszer vagy szociális rendszerek. Ezeknek a működésképtelensége tulajdonképpen világossá vált, de az egyes ember számára valamit feladni mindig nehéz. Amit eddig állampolgári jogon élvezett elvileg a társadalom, most azt biztosítási alapon kell a jövőben megkapnia. Az emberek a szabadságot szívesen veszik, a szidalmazás, a szólásszabadság minden lehetőségét, szívesen veszik azok, akiknek erre van lehetőségük. A vállalkozási lehetőséget vagy akár a meggazdagodás lehetőségét is szívesen veszik, de nem szívesen adnak fel bármit az életükből, amit egy kicsit is jobbnak vagy biztonságosabbnak tartottak. Tulajdonképpen ez az alapprobléma. Erre nem készült fel a világ.
Kelet-Közép-Európán belül – ha külpolitikai és biztonságpolitika szempontból nézem – abban az értelemben Magyarország biztos oázisnak tekinthető, legalábbis a konfliktusokkal teli világban, hogy nálunk egyelőre a gazdasági életet sikerült működőképes állapotban tartani. Sőt, a lehetetlen helyzeteket is kezelni tudtuk, mikor pl. a szovjet piac 60 százalékkal visszaesett. Az egész volt kommunista tömbben 70 százalékkal esett vissza az exportunk. És ezt 30 százalékos nyugati exportnövekedéssel részben ellensúlyozni tudtuk. Ezek a belső tényezők azt jelzik, hogy itt a stabilitásnak van esélye. Ugyanakkor, ha körülnézünk, akkor Jugoszláviában valóságos háború dúl, és ebben a valóságos háborúban kell bölcs döntéseket hozni. Érdekellentétek vannak az egyes országok magatartásában. Másképp nézi ezt a közvetlen közelről tekinthető, másképp nézik emocionális és nosztalgikus szempontból egyes országok, és másképp nézik a saját érdekeik szempontjából. Ahol nemzeti vagy nemzeti kisebbségi problémák vannak, ott szükségszerűen a saját problémáik jutnak eszükbe, amikor valamilyen másik ország ügyét vizsgálják. Ha Romániát vesszük, akkor valóban is csak befejezetlennek érezhetjük a romániai átalakulást és forradalmat, azzal együtt, hogy nem könnyű Romániában sem a gazdaság és a társadalom átalakítása. De ezenkívül vannak olyan politikai, jogi és alkotmányjogi kérdések vagy kisebbségi kérdések, amivel mi nem tudunk egyetérteni. Cseh és szlovák szomszédunknál ismeretesek a feszültségek és a két köztársaság közötti viszony és a szövetségi kormány nehézségei. Ukrajna problémái és az Ukrajnán túli világ, ha már nem a Szovjetunió szót használom, jelzik azt, hogy ebben az egész térségben összeomlott ez a rendszer, és a helyén még nem alakulhatott ki más. Hát ha ezt valaki józan ésszel és tárgyilagosan megvizsgálja, akkor nem mondhat mást, mint amit a nyugati kormányok és a nyugati helyzetelemzők mondanak: hogy ennél többet a térség egyetlen országa és kormánya sem volt képes felmutatni az elmúlt időszakban, mint amit mi. S akik gyorsabb eljárást, holmi sokkterápiát és egyebet korábban divatosnak tartottak és rajtunk számon kértek, ma azok is úgy látják, hogy ez a fontolva haladás, amit mi képviseltünk, mégiscsak ez vált be jobban."
