Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2024. november 23.
Ezen a napon történt:
-
Nyilatkozat - Neue Zürcher Zeitung
1991. november 23. -
Antall József a kereszténydemokrata pártok nemzetközi fórumán
1991. november 23.
László Balázs beszéde
Emlékbeszéd Antall József halálának 19. évfordulóján a síremléknél
Tisztelt Miniszterelnök Úr, kedves Klára assony,hölgyeim és uraim!
Idén már 19. alkalommal jöttünk el ide, a Fiumei úti temetőbe, hogy tisztelegjünk a szabadságbanmegújult Magyarország eddig legnagyszerűbb államférfiui teljesítménye előtt. Antall Józsefnek mindössze három évet adott a magyarok istene, hogy ragyogó tehetségét lecsúszott, elgyötört hazája felemelésére fordíthassa, de szerencsére adott neki hozzá kellő bátorságot és áldozatkészséget is, amelyek révén e röpke idő alatt is korszakos teljesítményt hagyott maga után. Fájdalmasan megürült helyét azóta is nehéz méltóképpen betölteni. A magyar nép akkor sem és máig sem fogta fel igazán, mekkora szerencséje volt, hogy újkori történelmének ezen a fontos fordulópontján ilyen képességű ember állt a kormányrúdnál. Sokszor eszembe jut egy párhuzam: Kossuth, Batthyányi, Széchenyi a reform országgyűlések évtizedes csatáiban megedződve, felkészülten várták a pillanatot, amikor az első független kormányt megalakíthatták. Antall Józsefnek csak fantasztikus elméleti felkészültsége állt a rendelkezésére, kollegáinak semmilyen kormányzati tapasztalata nem volt. Pedig a szovjet hódoltság évtizedei után mindent előlröl kellett kezdeni: újra építeni a lerombolt jogállamot, feléleszteni nemzedékek által soha nem látott intézményeit, helyreállítani a politikai erők szabad vetélkedését s mindezt véres belharc veszélyét kikerülve, a nemzet letiport önbecsülését felélesztve, megtépázott egységét újjáalkotva. S mindeközben a szovjet birodalom romhalmazából kikászolódva mielőbb megtalálni az ország helyét az új világrendben.
Antall József tisztában volt azzal, hogy ez a feladat nem hogy egy parlamenti ciklusra sok, de talán egy nemzedék sem tudja majd bevégezni. Már a választási győzelem után megjósolta, hogy kormánya kamikaze küldetésre van ítélve – vagyis biztosan elvérzik benne. Hát még ha körülnézett a partnerek között idehaza és a nagyvilágban. Hiszen a legjobb barátok között is csak annyi helyzetértésre számíthatott, mint a német kancelláré, aki azt tanácsolta, hogy csináljon valami átmeneti koalíciót, de nem ám a polgári pártokkal, hanem a levitézlett rendszer utódpártjával, és legalább annak legjobb elemeit, például Horn Gyulát emelje be kormányába. Vagy mit remélhetett attól az amerikai kormánytól, amelyik fel sem fogta a mesterséges államalakulatok viharos szétfoszlását a Szovjetuniótól Jugoszlávián át Csehszlovákiáig, aztán Washingtonból megpróbálta visszatuszkolni a horvátokat és a szlovénokat a megbukott Jugoszláviába?
Antall József ilyen adottságok között a szervezetét aláásó gyilkos kór ellenére halála napjáig emberfeletti munkát végzett. Jó érzékkel hiusította meg a kommunista utódpárti manővereket, és bölcsen túltette magát a nyugati barátaitól és hazai jóakaróktól hallatszó szirénhangokon, amelyek az álliberális SZDSZ-szel való összefogást szorgalmazták.
Halálos ágyán a néhai miniszterelnök azt mondta gyóntatójának, egykori tanítványának, hogy idézem „keresztény Magyarországot akartam, mert csak annak van jövője”. Lényegében ugyanazt mondta, mint évtizedekkel korábban az Európai Unió egyik alapító atyja, Robert Schuman, aki szerint az egyesülő Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Antall József halála napján - Magyarország akkori állapotában - ez a vízió legfeljebb a távoli jövőbe vesző szép illúziónak tünt. Most jónéhány év elmúltával ezért is szivet melengető érzés, ha a független nemzet új alaptörvénye már első mondataiban kinyilvánítja, hogy „elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét.” A mai idők egyik kiábrándító jelensége, hogy az Európai Unió elutasítottegy ugyanilyen közös állásfoglalást.
A néhai miniszterelnök elévülhetetlen érdemeket szerzett a független állam alapjainak lerakásában. Ám legragyogóbb teljesítményeit Magyarország nemzetközi kapcsolatainak alakításában mutatta fel. Ő indította meg hazánk beilleszkedését a nyugati szövetségi rendszerbe, ami aztán a nyugat tétovasága, halogató magatartása miatt csak évekkel később érett be. A visegrádi kezdeményezéssel nemcsak Károly Róbert királyunk XIV. század regionális együttműködési tervét elevenítette fel, hanem új tartalommal töltötte meg Lengyelország, Magyarország és az akkor még egységes Csehszlovákia kapcsolatait. Ez az együttműködés azóta is hasznos keretét adja az Európai Unión belül nem könnyű érdekérvényesítésünknek. Parádés teljesítmény volt, ahogy Antall József a szovjet déli hadseregcsoport parancsnokával tárgyalva elérte, hogy Magyarország részéről egyetlen fillér kifizetése nélkül távozzanak a megszálló csapatok, főleg miután a német állam előzőleg csak busás váltságdíjjal tudta kieszközölni távozásukat német földről. De Antall József mindent megkoronázó csúcsteljesítménye a szovjet birodalmi függés két rendszerére, a Varsói Szerződésre és a KGST-re mért halálos tőrdöfése volt. Ezzel megmutatta, hogy térségünk állapotait illetően tisztábban lát, biztosabban ítél nemcsak saját külügyminisztériumánál, hanem a sorstárs országok új vezetőinél, sőt a nyugati hatalmaknál is. 1990 nyarán az orosz medve barlangjában, Moszkvában, a Varsói Szerződés csúcstalálkozóján mint derült égből a villám, úgy csapott le Gorbacsovra és a csatlós országok megszeppent vezetőire azzal a javaslatával, hogy egy éven belül oszlassuk fel a szerződést – mert ha nem, akkor Magyarország egyoldalúan kilép a szervezetből. Akkori legjobb barátaink közül Walesa lengyel és Havel cseh elnök is csak halkan mert rebegni félénk támogatást. A magyar kormányfő bátorsága ebben a zavart helyzetben eldöntötte a kérdést. Ha nem így lép fel, a Varsói Paktum talán még évekig lógott volna koloncként az egész térség nyakán. Ugyanez vonatkozik a KGST-re, ahol a szovjetek szintén a szervezet átmentésére törekedtek. Antall József ebben az ügyben sem alkudozott: saját kormányának óvatoskodó tagjait is leszerelve egyértelműen kiállt a teljes megszüntetés mellett. Mindkét esetben megmutatva azt is, hogy a történelmi személyiségek - még egy kis országból, még a mi korunk felbolydult viszonyai között is - perdöntő szerepet játszhatnak, ha ráéreznek a kellő pillanatra és van lélekjelenlétük a határozott fellépéshez.
Antall József pártját sok más rendszerváltó párttal együtt azóta maga alá temette a gyötrelmes átkelés a birodalmi alávetettségből a független létbe annak rengeteg áldozatával, visszaeséseivel együtt. De amit rövidre szabott miniszterelnöksége alatt tett, az a magyar államférfiak minden további nemzedéke számára példa lesz hazaszeretetből, tisztességből, helytállásból.
