Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2018. június 24.
Ezen a napon történt:
-
Antall József és felesége franciaországi magánlátogatása
1990. június 24. -
Nyilatkozat - New York Times
1991. június 24. -
Gazdasági Fórum (Köln)
1993. június 24.
Szétszórt magyarság képviselete
Budapesten, a Csőrsz utcai MOM Művelődési Házban 1990. március 23-án elhangzott választási beszédből származik a következő részlet. Két nappal később, március 25-én tartották a választások I. fordulóját, így e pénteki rendezvény az utolsók közül való.
"Ugyanígy törekszünk arra, hogy barátságban éljünk többi szomszédunkkal. A legőszintébb szándékkal közeledünk Csehszlovákiához, megbecsülve azt a harcot, amit a polgári és emberi jogokért ott is folytattak. Becsüljük Václav Havel úr nagy érdemeit. De fájdalommal tölt el bennünket, hogy Szlovákia déli részében olyan jelenségekről hallhattunk az elmúlt időszakban, melyek nyugtalanítóak az ottani magyarság számára. Minden más soviniszta, nacionalista fellángolás – legyen az bármelyik szomszédunkban, akár Kárpátalján, akár Romániában, akár Jugoszláviában – fájdalmas a számunkra, és bízunk abban, hogy Ausztria is tovább fog még haladni a kisebbségi kérdésekben, és mindent elkövetnek szomszédaink – mert mi is el akarunk mindent követni – a nemzetiségek megbecsülésében.
Európának ebben a felében, ahol háborúk, kényszerű telepítések tették tarka mozaikvilággá a térképet, csak türelemmel, csak egymás megértésével lehet együtt élni, és mi nem viselhetjük el, hogy a magyar kisebbségeket bárhol bántalom érje és ezt a világnak meg kell értenie. Nem vagyunk soviniszták, nem vagyunk nacionalisták, semmiféle jelzőt nem vállalunk. Nem akarunk több jogot, nem akarunk több népcsoportjogot a számukra, mint bármelyik nép a világban a saját határokon túl lévő kisebbsége számára. Úgy érezzük, hogy nekünk feladatunk az egyetemes magyarság képviselete. Az egyetemes magyarságba mi persze beleértjük a nyugati magyarságot is, amelyik különböző okokból az elmúlt századok során a régi Magyarország határain kívülre került, nemcsak azokat, akik Trianon után kerültek távolra, aminek tragikus évfordulója az idén lesz. A moldvai csángóktól a Csendes-óceán pártján lévő kanadai és amerikai magyarokig mi mindenkit a magyar nemzet szerves részének tekintünk, aki magát magyarnak vallja. A magyar nemzet tagjának lenni az nemcsak adottság, az lelki közösség, amelyet bármilyen állampolgárság mellett lehet vállalni. A Magyar Demokrata Fórum céljának tekinti, hogy megkeresse azt az alkotmányjogi lehetőséget, hogy mindazoknak, akiknek befogadó országa lehetővé teszi, kettős állampolgársággal vagy más státusban szavazzanak a jövőben Magyarországon egy új képviselő-választás esetén. Ha egy új Alkotmány lehetővé fog tenni egy olyan országgyűlési szerkezetet, amelyik egy kétkamarás parlament felé mutathat a jövőben, az ne csak az önkormányzatok háza legyen, hanem a világ szétszórt magyarsága is képviseletet kapjon.
Értsük meg végre, hogy nekünk, bárhol élünk, együtt kell működnünk, és ma, amikor itt újra kell kezdeni valamit, alulról újra kell építeni ezt az országot, amikor elfelejtett gazdálkodási formákat, vagy soha meg nem tanult, a világban azóta kialakult új gazdasági formákat kell megtanulni, új technológiákat, hihetetlenül szükségünk van a magyar emigráció támogatására és segítségére. Az emigrációnak is tudnia kell, hogy az itthon maradottak együttéreznek velük és nem elszakadtaknak tekintik őket, hanem olyanoknak, akiknek gazdasági tudására, behozott tőkéjére, a megújhodásban való részvételükre számítunk. Nem úgy tekintjük őket, mint szegény rokonok, akik büszkék az eltávozottakra, hanem úgy tekintjük őket, mint az egyetemes magyarság részét. Az egységes magyar nemzet tagjaira gondolunk, akik velünk együtt akarják ezt az országot felépíteni. Számunkra éppen ezért fontos a nemzet, nem pedig azért, mert a legkisebb mértékben nacionalisták lennénk. Mi együtt mondjuk Ady Endrével azt, hogy „kitárul afelé karom, kit magyarrá tett értelem, parancs, sors, szándék, alkalom.” Mi így értjük a magyarságot, ebben a lelki, kulturális közösségben, ahová mindenki beletartozik, aki bele akar tartozni. És mindenki velünk élhet, aki nemzetiségként vagy kisebbségként akar élni velünk, de aki akar, az természetesen önként feladhatja nemzetiségi vagy kisebbségi jogállását és vállalhat bennünket. Mi befogadjuk, de soha nem fogunk senkit erre kényszeríteni."
