Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2024. november 23.
Ezen a napon történt:
-
Nyilatkozat - Neue Zürcher Zeitung
1991. november 23. -
Antall József a kereszténydemokrata pártok nemzetközi fórumán
1991. november 23.
5. ülésnap
Elnök Úr! Tisztelt Országos Gyűlés! Hölgyeim és Uraim! Honfitársaim!
Ünnepi pillanatban állok a magyar Országgyűlés és az egész nemzet nyilvánossága előtt. Olyan pillanatban, amelyet végtelennek tűnő várakozás előzött meg, s amelyről gyakran hittük, hogy talán sosem fog eljönni. De ha el is jön valaha, azt közülünk kevesen érik meg. Megrendülve gondolok azokra a társainkra, nevesekre és névtelenekre, akik nem érték meg e hőn áhított napot.
A pillanat ünnepi voltát azért is hangsúlyozom, mert bizony néha fáradtak és türelmetlenek vagyunk mindnyájan – politikusok és a közvélemény egyaránt. Vannak honfitársaink közt olyanok, akik még alig-alig fogták fel, mert aligha foghatták fel körülményeik folytán, hogy ütött a nagy változás órája, hogy Magyarországon forradalom zajlott le, amely ha követel is még lemondást és türelmet, mégis mindnyájunk számára az emberi jogok teljes körű szabadságát hozza el. Az egyéni és nemzeti méltóság helyreállítását, a tehetség és a jobbra törekvés kibontakozását ígéri, és véget vet a kettős nyelv, a hazugság és az elhallgatott igazságok négy évtizedes országlásának. Itt vannak azok a honfitársaink is, akik átérezték a közelmúlt eseményeinek jelentőségét, akik cselekvő részesei voltak az elmúlt két esztendő békés forradalmának, de ha hisznek is benne, olykor lassúnak, tétovának érezték. A békés forradalomhoz belátásra volt szükség, a hatalom és az ellenzék együttes igyekezetére a végletek elkerülésében.
Tisztelt Ház! Ami az elmúlt két évben történt, ez páratlan a mai történelmünkben, de egész Európa történetében sem akad sok párja. Rendkívüli tudatossággal és keménységgel, mégis egyetlen csepp vér ontása nélkül vittünk végbe egy forradalmat, úttörőként és példaként az egész térségünk számára. S ezt így tartja számon a világ.
A bemutatásra váró kormány a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppár koalíciós kormánya lesz, amely az európai és a magyar politika irányvonala szerint a középerők, a centrum kormánya kíván lenni. A kormány, amelynek irányvonalát programbeszédem hivatott meghatározni, négy alapelv szellemében fog a működéshez, ha megkapja és megkapom az Országgyűlés bizalmát. Ezeket az alapelveket történelmi követelményként támasztja magával szemben a kormány, és csak akkor tud nyugodtan szembenézni a maga lelkiismeretével és az utókor ítéletével, ha ezektől nem tántorodik el.
Első alapelvként kimondjuk, hogy ez a kormány a szabadság kormánya kíván lenni. Törvényhozási és kormányzati munkájában egyaránt arra fog törekedni, hogy minden magyar állampolgár ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezzék a törvény előtt, a hivatalokban és egymás iránt is. A jogállamiság követelményének tartja, hogy a vélemény-, szólás-, gyülekezési, mozgás- és utazási szabadság terén a jogalkotás további korszerűsítését kezdeményezze. Az új kormány híve a sajtó és a kultúra teljes körű szabadságának, s e jogok gyakorlását csak azokon a pontokat kívánja korlátozni, ahol az mások szabadságát vagy jogait sérti.
A szabadság nélkülözhetetlen része a nevelési és oktatási szabadság is.
Történelmi feladat a vállalkozási, a gazdasági szabadság helyreállítása. Magyarországnak csak akkor lesz új jövője, ha végre törvényes teret és lehetőséget biztosítunk az ambíció, a tehetség, az egyéni és közösségi kezdeményezés tömérdek lefojtott, elnyomott, kényszerpályára szorított energiájának. Nem lesz új jövőnk, ha tehetséges népünk legkiválóbb sarjai külföldön keresik a boldogulás, az érvényesülés útját. Egyszersmind azonban védenünk kell a lemaradók társadalmi jogait is, szükség lesz körültekintően kialakított szociális hálóra. Végezetül, mint a szabadság kormánya, az új kormány biztosítani akarja a kis közösségek önrendelkezési jogát is.
Második alapelvként leszögezzük, hogy az új kormány a nép kormánya kíván lenni. Negyvenhárom év óta első ízben a magyar nép által szabadon választott parlament iktat most be egy kormányt. Ezért a kormány, ha bizalmat kapok az Országgyűléstől, és bizalmat kap a kormány, tényleg a magyar nép kormánya lesz. Tudjuk, hogy ez a gondolat az, amelyet az egypártrendszer kormányai a legjobban lejárattak. Ezt a fogalmat 1956 gyönyörű, de rövid közjátékától eltekintve, hazug jelszóvá sorvasztották. Az új kormány élettel, tartalommal akarja kitölteni a népfelség elvét.
Ez a szellem a morális újjászületésnek a magyar népben szunnyadó elemeit ragadja meg, a belső és külső újjászületés vágyát, a szélsőségek kerülését, a toleranciát, a higgadt, de eltökélt haladásra való készséget.
Ha az új kormány a nép kormánya, amely végleg leváltja az elnyomatás rendszerét és végrehajtja az áttérést a szabadság rendszerére, akkor az államot és annak szerveit többé nem szabad azzal a bizalmatlansággal tekinteni, amely az elnyomatás eszközeinek járt ki korábban. Ezért most és erről a helyről fordulok a magyar néphez, hogy vesse ki magából a bizalmatlanság évtizedes, évszázados beidegződéseit, tekintse az intézményeket a magáénak, amelyek az ő érdekében, védelmében, szolgálatában működnek. Így álljon a magyar nép, bizalommal és kritikával új állama, Országgyűlése és kormánya mögé.
Harmadik alapelvünk szellemében ez a kormány a gazdasági fordulat kormánya kíván lenni, és tisztában van azzal, hogy a legnehezebb feladatok ezen a téren várnak reá. A gazdaság nehéz helyzetéről beszélni közhely, de a baj teljes felmérését csak ezután tudjuk elvégezni, s amit megtudunk ezután, azt közölni fogjuk az ország nyilvánosságával.
Az közismert, hogy az infláció mértéke meghaladja az évi húsz százalékot. Az is, hogy nemzeti adósságunk több mint huszonegy milliárd dollár, s ez a legmagasabb fejenkénti összeget jelenti Közép- és Kelet-Európában. Az álfoglalkoztatás, a rejtett munkanélküliség a munkaerő jelentős részét alkotja. Az infrastruktúra állapota fejletlen, s ez állítja az egyik fő nehézséget piaci nyitásunk elébe. Az egészségügy helyzete katasztrofális, iskoláink kopottak és szegények – nem sorolom tovább.
Célunk a szociális piacgazdaság megvalósítása, vagyis olyan gazdaság, amelyben a piac nyitottságát szociális és – tegyük hozzá – környezetvédelmi szempontok, a gondoskodó és hosszú távlatokban gondolkodó társadalom elvárásai egészítik ki.
Látnunk kell azt is, hogy negyvenhárom év szocialistának nevezett tervgazdálkodása nem számolható fel hetek alatt még akkor sem, ha az utóbbi időben már felbukkantak piacgazdasági elemek is. Itt nem csupán szabályokról és szabályozókról van szó, hanem beidegződésekről és gazdasági szerkezetről is. Súlyos gazdasági örökségünk egyszersmind szellemi és erkölcsi örökség. Meg kell tanulnunk mindnyájunknak másként gondolkozni, másképpen gondolkodni és másként dolgozni.
Magyar kormány régóta nem kapott ilyen kedvező esélyt, régóta nem kezdhetett a munkának ilyen kedvező világtörténelmi csillagzat alatt; de egyszersmind nem is örökölt ilyen súlyos hagyatékot elődeitől. A teljes újrakezdés előtt állunk most tisztelt Honfitársaim, úgy, ahogy 1848-ban, 1867-ben, 1918-ban és 1945-ben állt a nemzet. Ha nem fogunk össze mindnyájan, ha nem mozgósítjuk magunkban mindazt, ami a legjobb, eljátszunk egy olyan történelmi esélyt, amilyet ebben az évszázadban még nem kínált fel nemzetünknek a történelem, és ki tudja, hogy mikor fog legközelebb.
Átfogó és mély válságba süllyedtünk a nyolcvanas években. Az 1948 után bevezetett szocialistának nevezett gazdaságfejlesztési modell, a politikai hatalom adminisztratív eszközeivel irányított gazdasági rendszer, a teljesítményt, a minőséget és a változatosságot minden téren elsorvasztó totális egypártrendszer termése érett be itt egyszerre. S eközben biológiai tartalékunk, életerőnk megcsappant, szellemi erőforrásaink és kulturális örökségünk megfogyatkozott, természeti környezetünk lepusztult, s az erkölcsi értékrend felbomlott, részben. Most egyszerre kell – s csak egyszerre lehet – megváltoztatnunk politikai és gazdasági rendszerünket. Külgazdaságunkban is irányt kell váltanunk, új utat kell kijelölnünk, s mindezt egy időben az európai értékrend és magatartásforma, az önbizalom és a hit helyreállításával.
El kell hárítanunk a válságot, de csakis olyan megoldásokkal, amelyek a huszonegyedik századra készítenek bennünket elő, teljes nemzeti megújhodás keretében. A kormányprogram a változás stratégiája legyen, amely egyfelől korszerű, másfelől alapoz történelmi örökségünkre, tekintettel van adottságainkra és mozgásterünkre. Fel kell éleszteni szunnyadó, bevált értékeinket. Távlati céljainkat tekintve ma ritka egyetértés alakult ki a magyar nemzetben, politikai és gazdasági téren egyaránt. A vita a „hogyanról” folyik.
A nagy ugrás kétségkívül lerövidíthetné az átalakulás legkínosabb szakaszának időtartamát, érzékeltethetné a változások visszavonhatatlanságát, ugyanakkor a mai magyar társadalom és gazdaság fejlettségi szintjeinek sokfélesége, kiterjedt szektorok és a lakosság alkalmazkodási képességének korlátozottsága, a szomszédainknál jobb helyzetben lévő magyar gazdaság nagyobb vesztenivalója igen erősen megnövelné a radikális átalakulásnak nemcsak politikai, hanem gazdasági költségeit, kudarcveszélyeit is.
A kormányzat a tulajdonstruktúra átalakíthatóságának, a megtakarítási és vállalkozói kapacitás kibontakoztathatóságának, a modern piacgazdaság működtetéséhez szükséges intézmények és infrastruktúrák megteremtésének időigényességét mérlegelve a szakaszokra bontott átalakulást tekinti célravezetőnek. Az év második felének folyamatait szabályozó rövid távú, majd az 1991–93. közötti középtávú átalakulás sikere teremti meg az évtized közepére várható erőteljes fellendülés előfeltételeit.
A rövid és középtávú kormányzati program az országban fokozatosan kialakuló új társadalmi-gazdasági rendszer meghatározó jegyeit viseli magán.
Az ország történelmi tradíciói, humánus nemzeti szolidaritásra alapozott értékei, valamint a politikai egyensúly követelményei alapján sem tekinthet el a felgyorsuló szerkezeti korszerűsítés társadalmi következményeinek kezeléséhez szükséges, de ez idő szerint alig létező szociális védőháló kialakításától, szociális intézményrendszerünk megszervezésétől. E követelmény elfogadhatóbbá teszi a modernizáció következményeit, kevésbé destabilizálja a nemcsak nemzeti, hanem összeurópai érdeknek is tekinthető erőszakmentes átalakulást. Így mind a rövid, mind a középtávú kormányprogram a szociális piacgazdaság adott erőforrásokkal összehangolt keretei között bontakozik ki. E gazdaság magyar változata a gazdasági hatékonyság, versenyképesség összehangolását jelenti a társadalmi méltányosság és igazságosság, valamint a természeti környezet és a jövendő nemzedékek érdekében, követelményeivel.
Végül, negyedik alapelvként, az új kormány európai kormány lesz – a szónak nemcsak földrajzi értelmében. A demokrácia, a pluralizmus, a nyitottság hagyományát valljuk. Az elmúlt 40 év törést jelentett nemzetünk történelmében. Most vissza akarunk térni az európai örökséghez, de egyben mindazokhoz az újabb értékekhez is, amelyet Európa az elmúlt 40 év alatt, a második világháború szörnyű élményei és tapasztalatai nyomán és után alkotott meg.
Az európaiság másik kérdése a visszatérés a kontinens történelmileg megbontott egységébe. A kormány elkötelezi magát az európai integráció gondolatának. Az integráció első fejezete a szabad Magyarország felvétele lesz az Európa Tanácsba. Ennek kedvező kilátásait éppen a múlt héten erősítették meg Budapesten a Tanács vezetői. A kormány célja a tagság elnyerése az Európai Közösségben, az elkövetkező évtized során. Ehhez átalakulásokra van szükség, hazánkban csakúgy, mint az Európai Közösség szerkezetében, s ez utóbbi nyilvánvalóan függvénye a napjainkban megindult nagy európai átrendeződésnek is. Mint átmeneti megoldást azonban örömmel vesszük a társulás lehetőségét. Hazánk e térségben itt is előnyt élvez ma, s ez azt ígéri, hogy bekapcsolódhatunk az Európai Gazdasági Közösség tudományos, technikai, kulturális és oktatási vérkeringésébe.
Új fejezetet kell nyitni történelmünkben, a megértés és türelem fejezetét sokat szenvedett népünk és a hasonló örökséggel küszködő szomszéd népek között. Ennek záloga a demokratikus, pluralista politikai rendszerre való áttérés lehet csak, melyben a kapcsolatok természetes alapja a teljes körű emberi jogok tisztelete. Valamennyien Európához tartozunk, a testvéri együttélés és együttműködés a történelem parancsa mindannyiunk számára. S a történelem bizonyította, hogy nem engedhetjük meg magunknak az egymás elleni acsarkodást, mert ezt mindenkor kihasználhatták velünk szemben.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Honfitársaim! Kormányunk programjának középpontjába az embert állítottuk. Nemcsak az országot, hanem az egyes emberek problémáit is ismerjük és mélyen átérezzük. A kormány úgy gondolja, hogy a nemzeti megújhodás záloga a törvények előtt szabad, de belsőleg is megújult, felszabadult alkotó ember. A megújuló Magyarország ilyen emberek közössége legyen!
Ezért is fűztük fel kormányprogramunk egész gondolatmenetét az ember és a körülötte lévő világ viszonyára, mert számunkra ez a legfontosabb.
Kérem ehhez türelmüket; kérem azért is, mert a kormányprogram ismertetése komoly türelmet igényel a hallgatóságtól is. Nemcsak a jövő, hanem egy kormányprogram meghallgatása sem könnyű feladat.
Az első, amiről szólok, az ember és környezete. Az ember csak a teljes testi, lelki és szociális jólét állapotában tudja képességeit szabadon kibontakoztatni, ezzel szemben jelenleg várható életkorunk Európában a legalacsonyabb. A szervi betegségeken túl az öngyilkosság, az alkoholizmus, a kábítószerfüggés is tizedeli népünket. Hiányzik a társadalmi türelem a segítőkészség és egymás megbecsülése. Mindez az egészségesek életét is sivárrá teszi. Hazánkban egy évtizede a halálozások száma meghaladja a születések számát. A túlmunkára kényszerítő megélhetési gondok, valamint az erősen szennyezett környezet hatására a középkorú lakosság megbetegedési és halálozási adatai a legrosszabbak a civilizált országok között. Családok ezrei hullanak szét, az idősek létbizonytalanságban élnek. Milliónyi ember él a létminimum alatt. A szegénység öröklődik, a társadalmi hátrányok halmozódnak.
A kormány alapvető célja, hogy e megdöbbentő helyzetben megújítsa a szociális és egészségügyi ellátást. A jövőben a társadalmi szolidaritásnak gondoskodnia kell arról, hogy a létminimum alatt élők kiemelkedhessenek a szegénységből, a veszélyeztetettek pedig ne süllyedhessenek oda.
Az új kormány felelősséget érez polgárai szociális biztonságáért, támogatja a családokat és közösségeket, a veszélyeztetett emberek legfontosabb támaszait. Azok számára, akik nem képesek munkát végezni – gyermekek, betegek, idősek – szavatolnia kell a létfeltételeket. A családok többségének szociális biztonságát nem a szociálpolitikának, hanem a gazdaságpolitikának kell megteremtenie! Az igazi jó szociálpolitika mindig a gazdaságpolitika!
A piacgazdaságra való áttérés nem jelentheti szociális téren az állami felelősség csökkenését! A szociálpolitika nem alárendeltje, hanem egyenjogú partnere a gazdasági rendnek, a gazdaságpolitikának. A nyugdíj munkával szerzett jog; a nyugdíjasok létbiztonságát csak egy megújult biztosítási rendszer oldhatja meg. A kormány emellett támogatja az egyházak és önszerveződő csoportok karitatív tevékenységét is, és fokozott erőfeszítéseket tesz a mozgássérültek és a krónikus betegség miatt hátrányos helyzetűek anyagi és társadalmi rehabilitációjára.
A kormány tudatában van annak, hogy az egészséges társadalom alapja az egészséges család. A gyermek a család természetes kiteljesedése, ezért elsődleges fontosságú a hatékony magzat- és gyermekvédelem. Ezért a kormány intézkedéseket hoz valamennyi gyermek testi, szellemi és lelki fejlődésének elősegítésére. Kiemelten kezeli az ifjúság pályakezdésének problémáit, mert az ország felemelkedésének meghatározó eleme az ifjúság sorsa.
A kormány tudatában van annak, hogy egészséges népnek lehet csak jövője, a társadalmi és gazdasági élet minden területén jelenjen meg az egészség, mint érték.
A betegségek megelőzése össztársadalmi ügy. A kormány felelős a lakosság egészségügyi ellátásáért, de az egyén is felelős saját egészsége megőrzéséért.
Az egészségügyben alapvető és átfogó megújulásra van szükség abból a célból, hogy egészségügyi ellátásunk hatékonyabban szolgálhassa az embert. Ennek feltétele, hogy az egészségügy nagyobb arányban részesedjék a nemzet által megtermelt javakból. A betegek kiszolgáltatottságát a kormány a szabad orvosválasztás megteremtésével is csökkenteni kívánja.
Tiszta, egyértelmű, a társadalom által ellenőrizhető tulajdonviszonyokat kell megvalósítani az egészségügyben is. Az ellátó rendszer szerkezeti átalakulása a tulajdonformák sokféleségével jár. A mai és holnapi európai jogrendnek megfelelő, elsősorban a beteg jogait hangsúlyozó szabályozást kell kialakítani.
Az egész társadalombiztosításnak át kell alakulnia, hogy a gazdasági élet ingadozásaitól mentesítse saját vagyonát, és legyen működését ellenőrző valódi önkormányzata.
Az elmúlt évtizedek ipar- és környezetpolitikája súlyosan megromlott, szennyezett természeti környezetet hagy ránk. Sűrűn lakott területeken, Budapesten, ipari központokban, erősen szennyezett a levegő, az ország nagy területein súlyos probléma az egészséges ivóvízellátás, a szennyezett talaj.
A kormány természeti és épített környezetünk ügyét stratégiai fontosságúnak tekinti, és átérzi a jövendő nemzedékek iránti felelősséget is. A rövidlátó gazdasági szemlélettel szemben elsőbbséget kíván biztosítani a környezet védelmének, kialakítja az ehhez szükséges jogi szabályozást.
A kormány az Európai Közösség és más nemzetközi szervezetekkel, környezetvédelmi intézményeikkel magas szintű együttműködést kíván kialakítani, és összehangolt intézkedésekre törekszik a szomszéd országokkal a Kárpát-medence zárt ökoszisztémájának helyreállítása érdekében is.
A kormány tekintettel a szakelemzésekre, a dunai vízlépcső felépítését nem tartja helyesnek, mielőbb megkezdi a nagymarosi helyreállítást, és tárgyalást kezdeményez az újonnan megválasztandó csehszlovák kormánnyal a helyreállításról és az okozott károk közös viseléséről.
Célunk az, hogy a kormány környezeti, terület- és egészségpolitikájának megvalósulása egészséges testű és lelkű lakosság megszületéséhez vezessen, amelyben valóban öröm lesz gyermeket szülni, felnőni és dolgozni az egyén és a társadalom javára, ahol az emberek közti együttműködés természetessé válik, és ahol a szabadidőt és az öregkor éveit tartalmasan és örömmel lehet eltölteni.
A lakásellátás és a lakásgazdálkodás válságos helyzetbe került. Egyre lejjebb csúszunk a ranglistán az ezer lakosra jutó lakások számában is, ugyanakkor egy négyzetméter lakótérért kétszer, háromszor vagy akár még többször annyit kell dolgozni, mint a legtöbb nyugat-európai országban.
A lakásprobléma elsősorban a fiatalokat sújtja, a megoldás csak a lakáspolitika általános reformja lehet. Ehhez stratégiai csomagtervet állítunk össze, a hosszú távú célok figyelembevételével. Olyan piaci alapú lakáspolitikát alakítunk ki, amelyben világosan elhatárolt az állami szerepvállalás is. A lakhatás egy minimális szintjét egy kiépített szociális lakásszektor és szociális támogatás révén kívánja a kormány biztosítani a jövőben. A cél olyan gazdasági fejlettség elérése, ahol a lakásköltségek beépülnek a jövedelmekbe.
Az ember egészségének és környezetének tárgyalása után az ember és a művelődés viszonyáról szólok.
A lakosság körében tapasztalható elkedvetlenedés, zavar, kiegyensúlyozatlanság, türelmetlenség vagy fásultság, nem egyszer önpusztító magatartás a műveltség, a nevelés és a közoktatás hiányosságaira is visszavezethető. Sok fiatal nem érez ösztönzést a tudás, a szakma megszerzésére, nem becsüli a szorgalmat, mert nincs sikerélménye, nincs kötődése sokszor társaihoz vagy akár a hazához.
Az egész ország magán viseli a pártállam lélekölő művelődéspolitikájának jegyeit, azoknak az évtizedeknek a maradványait, amelyekben az igazi értékek és tehetségek nem érvényesültek és nem bontakozhattak ki.
Nő az iskolázatlan vagy hiányosan iskolázottak száma is. Magyarországot sokszor a tehetségek hazájaként ismerik szerte a világban. A felénk sugárzó rokonszenv, érdeklődés egy keserves történelemből tehetségével és szorgalmával újraéledő nemzetnek szól.
A nevelést, az oktatást és a művelődést a kormányprogram központi kérdésnek tekinti, az ebbe belefektetett szellemi és anyagi tőke a leghatékonyabban és leggyorsabban térül meg az ország számára, ahogy a világ számos felemelkedő, hirtelen felemelkedő nemzete is igazolja.
A nemzeti megújhodáshoz kiművelt emberfőkre van szükségünk, ami szinte közhely Széchenyi óta.
Nemzeti kultúránkat hagyományaink újraélesztése és műveltségünk, iskoláink korszerűsítése révén kell megújítanunk. A kormány célja olyan újítások bevezetése az iskolarendszerben, amelyek lehetővé teszik az iskolakötelezettség 16 éves korig való kiterjesztését a gyakorlatban is, ennek egyik alapkövetelménye az, hogy az oktatási rendszerben olyan alsó, középfokú iskolarendszer alakuljon ki, amelyben nincsenek zsákutcák, bármelyik iskolatípus a maga keretén belül teljes képzést adjon, de tovább is lehessen lépni mindegyikből.
Meg kell valósítani a teljes körű tanszabadságot, ez jelentse a szülő jogát az oktatás és nevelés intézményének kiválasztására, a betekintésre az iskolában folyó munkába.
Meg kívánjuk szüntetni a gyermek és a szülő kiszolgáltatottsági érzését az iskolában. Az iskola nem hatóság. Egyszersmind helyre kell állítani a tanár, a nevelő méltóságát, meg kell szüntetni a felsőbbségnek és más hatalmi tényezőknek való kiszolgáltatottságát. Irányelvünk, hogy az iskola legfőbb irányítójává a szülők, tanárok, nevelők és az iskolát működtető önkormányzat vagy szervezet képviselőiből álló iskolaszék legyen – majd az egyetemi autonómia megszilárdulása után a felsőoktatási intézményeknél ugyanerre kerüljön sor.
Vissza kell adni a kis falvaknak is az iskoláikat – az ésszerűség határán belül –, és fel kell számolni a központosításnak azt a formáját, amelyik Magyarországon évszázados emberi közösségek szétbomlásához vezetett.
Nemzeti és etnikai kisebbségek területén alanyi jogon biztosítani kell, hogy mindenki anyanyelvi óvodába, iskolába járhasson. Lehetővé kell tenni, hogy a nemzetiségi környezetben az egyik idegen nyelv mindenképpen a kisebbségi legyen, illetve akár a szomszédos országbeli nyelv a magyar nyelvet beszélők számára.
Az egyetemek és főiskolák a magyar ifjúság európai szinten képző intézményei legyenek – de az ott tanított tudományok kutatóhelyeivé is váljanak egyben a magyar kutatóintézeti hálózat egésze mellett. A kormány biztosítani fogja a tudományos kutatás szabadságához szükséges feltételek létrejöttét. Ettől elválaszthatatlan – a kormány megítélése szerint – a kutató, a fejlesztő és az egyetemi felsőoktatási intézmények, a tudományos műhelyek autonómiájának helyreállítása.
A tudomány a modern társadalomban kulcsszerepet játszik, ezért a kormány a kutatásra korszerű, alapvetően pályázati formában, a korunkban szükséges mértékben kíván költeni. A kormány serkenteni kívánja az egyetemi kutatás fejlődését, a kutatás egészségtelen szerkezetének átalakulását. Az egyetemeket egyben – más, tudományos és ipari kutatást szolgáló intézmények mellett – a technológiai tudományos központok és valódi univerzitások szervezőivé kívánja tenni.
A főiskolai és egyetemi diplomáknak az átalakulás egyik eredményeként meg kell felelniük az európai követelményeknek. A kormány kívánatosnak tartja a tudományos minősítési rendszer átalakítását, és az európai normákhoz való illesztését – a korábbi, szovjet mintára kialakított rendszer helyett.
Nagy szerepet szánunk az iskolán kívüli ismeretszerzésnek, a népfőiskoláknak. Munkájukat minden téren segíteni kell a tudomány minden intézményének. Az államnak szakemberek kiképzésével és szakmai anyag ellátásával kell támogatnia az öntevékeny művészeti mozgalmakat is. A művészeti élet minden területén maguk a művészek választják meg legkiválóbb tagjaik közül azt a szakmai fórumot, amely a szakterület érdekeit képviseli; védi és minősíti tagjait.
Megkülönböztetett figyelmet kívánunk fordítani a közgyűjteményekre, levéltárakra, könyvtárakra és múzeumokra, illetve a Rádió, a Televízió, a Filmgyár archívumaira, több gondot és pénzt szeretnénk fordítani a muzeális értékek állagának megóvására is.
Tömegkommunikációs programunk is az Európához való felzárkózást szolgálja, ugyanakkor fokozott figyelmet fordít a hazai kulturális közélet sajátosságaira. Tekintettel arra, hogy a társadalmunkat megosztó ellentéteket a kulturális szféra nemcsak tükrözte, hanem összpontosította is nem egyszer, a kormányzat törekvéseinek ezen a területen rendkívüli tapintattal kell érvényesülnie. Nem szabad megengedni, hogy a tömegtájékoztatás műhelyei a pártok közötti politikai küzdelmek színterei legyenek, és meg kell akadályozni azt, hogy a nemzeti médiumokat valamely párt, szakmai közösség, művészeti irányzat vagy üzleti érdekcsoport sajátítsa ki. Ezek élére ezért olyan pártatlan, közmegbecsülésnek örvendő személyiségeket kell állítani, akik a szellemi életünket terhelő konfliktusok kiélezése helyett azok feloldására törekszenek.
A művészeti tevékenységet nem szabad kiszolgáltatni a piaci viszonyoknak: a szépirodalmat – a könyvkiadás támogatása révén –, a színház- és filmművészetet, a zene-, a tánc-, a képző- és iparművészetet ezután is állami támogatásban kell részesíteni akkor is, ha a piaci viszonyoknak is lehetőséget nyújtunk. A művészetek költségvetési támogatása azonban nem jogosíthatja fel a kormányzatot arra, hogy beavatkozzék a művészi alkotó folyamatba vagy a művek értékelésébe.
A kormányprogram irányelveinek következő fejezete az emberrel és társadalmi környezetével, intézményeivel foglalkozik.
Történelmünk olyan szakaszát éljük, amelyben lehetővé vált, hogy a társadalom és tagjai visszaszerezzék alapvető jogaik gyakorlásának lehetőségét. Magyarországon az emberek ma már szabadon gyakorolhatják gyülekezési és egyesülési jogukat, pártokat alapíthatnak; szabadon, csak a lelkiismeretük által befolyásolva választhatják meg a hitükhöz legközelebb álló vallást; és szabad választások útján megválaszthatták azt a parlamentet, amely valódi népképviseleti szervként, a népakarat tényleges letéteményeseként működhet a jövőben. Ez a folyamat azonban még közel sem ért véget. Az emberi jogokra vonatkozó szabályozásunk zsinórmértékévé az Európa Tanácshoz való csatlakozásunkkal a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányánál sok tekintetben szigorúbb követelményeket támasztó Emberi Jogok Európai Egyezménye válik. A leendő kormány eltökélt szándéka, hogy a magyar jogrendszer és joggyakorlat ennek az európai mércének megfeleljen.
Nem teremtődtek még meg a teljes esélyegyenlőség feltételei mindazok számára, akik valamilyen formában szabadságvesztést szenvedtek politikai okokból e hazában. E nagyszámú politikai áldozat, szabadulása után is elnyomottnak érezte magát. Anyagi és erkölcsi rehabilitációjuk megoldandó feladat. A helyzet teljes körű felmérésére és a feladatok lebonyolítására megfelelő állami szerv felállításáról gondoskodunk, és az egyik tárca nélküli miniszter felügyelete alá helyezzük a kérdést.
A kormány a nemzeti és etnikai kisebbségek kultúráját, nyelvét önmagában is és a magyar nemzeti kultúrát gazdagító értékként is elismeri, ezek megőrzésére, ápolására, továbbfejlesztésére sajátos eszközeivel biztosítani kívánja a kisebbségi közösségek önszerveződésének szabadságát; támogatásukra lehetőségeihez mérten vállal kötelezettséget.
A kormány az állam és az egyház teljes és valóságos szétválasztásának elve alapján áll. Ehhez szükségesnek tartja az egyházak működőképessége feltételeinek teljes körű helyreállítását, gazdasági autonómiájuk biztosítását, és a magyar egyházaknak vissza kívánja adni azt a történelmi szerepet, amit az elmúlt magyar évezred során játszottak megalakulásuktól kezdve egyházaink.
A jogrendszer megfelelő működésének alapvető feltétele a független és korszerű igazságszolgáltatás. Ennek középpontjában a tényleges bírói függetlenség, a bírói testületek és szervezetek autonómiájának kialakítása áll.
Megindul a bírósági szervezet és az eljárásjogok alapvető korszerűsítése is.
A kormány elképzelései szerint az önkormányzati típusú helyi reform épít a magyar önkormányzatok történelmi hagyományaira és figyelembe veszi az Európa Tanács 1985-ben elfogadott chartájában megfogalmazott modern önkormányzati alapelveket.
Ilyen alapelvnek tekintjük a demokratikus helyi hatalomgyakorlást, a helyi önkormányzás joga, a községek, városok, illetve a megyék lakosságának a közösségét illeti, amelyet választott képviselőtestületük útján gyakorolnak.
Az önkormányzat széles felelősségi körében a törvény keretei között önállóan szabályozza és szabadon igazgatja az önkormányzati ügyeket, amelynek szilárd gazdasági alapjai az önkormányzati tulajdon megteremtése, az önkormányzatok egyéb anyagi forrásainak a biztosítása.
Az önkormányzat helyi közszolgáltatásokat nyújt a lakosságnak. Ehhez önálló helyi forrásokra és központi állami támogatásokra van szüksége.
Az önkormányzati önállóságot abban is kifejezésre kell juttatni, hogy az önkormányzatok tulajdonukkal, anyagi eszközeikkel önállóan gazdálkodhatnak.
Elég, ha arra utalunk, hogy ennek az esztendőnek, ezeknek a hónapoknak egyik legfontosabb törvényhozási feladata az önkormányzati törvény megalkotása és a helyhatósági választások megtartása.
Ezek után térek át a kormányprogram negyedik fejezetére, amelyik az ember és a gazdaság viszonyát tárgyalja emberközpontú politikai programunkban.
A magyar társadalom az utóbbi négy évtizedben fordított világban élt. Nem szabad vállalkozó egyének és csoportok szövetéből épült fel a gazdaság, nem autonóm együttműködő csoportok alkották a társadalmat, hanem egy másolt és életidegen politikai és gazdasági rend nehezedett reá a lakosságra. A gazdaságban is minden megfordult. Az állam magához vonta a gazdaság irányításának, sőt működtetésének létfontosságú tevékenységeit, a vállalatok nem voltak valóságos vállalkozások, a piac helyére benyomult az állami újraelosztás.
Erős, a magántulajdonon és a magánvállalkozáson alapuló szociális piacgazdaság áll stratégiánk középpontjában. Mindazok, akik erőtlenek, hátrányos helyzetben vannak, egy szociális védőháló révén segítséget várhatnak a társadalomtól és az államtól. Segíti azokat, akik akár a régi rendszer társadalmilag igazságtalan és gazdaságilag ésszerűtlen közegében halmozottan hátrányos helyzetbe jutottak, valamint azokat, akik a modern piacgazdaságba való átmenet során kénytelenek elszenvedni ilyen hatásokat.
A szociális védőháló egyszerre jelenti új munkaerő-piaci intézmények kiépítését, a hatékony érdekvédelmet, egy olyan vállalkozást segítő politikát, amelyik időleges védelmet ad a gazdasági átalakulás töréseire, egyben segítséget nyújt arra, hogy a munkanélkülivé váló állampolgár újból bekapcsolódhasson a gazdasági életbe.
A kormány olyan politikára törekszik, hogy a nyugdíjasok nagy tömegei ne szorulhassanak a valós megélhetési küszöb alá, ugyancsak célja, hogy a fiatalok életútját, gazdasági beilleszkedését olyan intézmények segítsék, amelyek esélyt adnak a szükséges ismeretek és az első munkahely megszerzésére.
A következő, második alapvető célunk a külföldi eladósodás megállítása. Nemzetközi megítélésünk attól függ, hogy e hitelek kamatait tudjuk-e fizetni, képesek vagyunk-e egy olyan hatékony gazdaságot kiépíteni, amelynek ez a mai súlyos adósságállomány már csak kis terhet, vagy kisebb terhet jelent. A kormány a nemzeti fizetési kötelezettségek mindenkori teljes megtartása mellett arra törekszik, hogy mihamarabb megállítsa az adósságtömeg gyarapodását. Mindezt csak egy olyan gazdasági növekedés teszi lehetővé, amelyik egy kétéves gazdasági átalakulás után évi 3-4 százalékos mértéket ér el. Gazdasági növekedés nélkül belesüllyedünk az adósságtengerbe, s nem lennénk képesek Nyugat-Európa fejlett társadalmaihoz egyenrangú partnerként kapcsolódni, sőt majdnem mondhatjuk, egyáltalán nem tudnánk kapcsolódni.
A gazdaság belső feszültségeit, ésszerűtlen szerkezeteit és lázas állapotát az erre az évre már 20 százalék fölé szökő infláció jelzi. Nem élhetünk együtt egy olyan inflációval, amely állandóan gyorsul, amikor a lakosság és gazdaság szereplői folyamatosan azzal számolnak, hogy hónapról hónapra, évről évre az áremelkedések felülmúlják a korábbiakat.
A kormány első lépésben már egy éven belül megállítja az elszabaduló inflációs folyamatokat törekvéseivel, majd a hároméves időszak végére az infláció egyszámjegyűvé zsugorodását tűzi ki céljául.
Stratégiai célunk az erős és biztos forint megteremtése, ennek révén a magyar nemzeti valuta konvertibilitása. A külső konvertibilitás reméljük, már a jövő éven belülre elérhető, a teljes konvertibilitáshoz szükséges folyamatokat a kormány felgyorsítja.
A program eredményeként olyan piaci struktúra alakul ki, amelyben döntő súllyal szerepelnek a kis- és középméretű vállalkozások, nagymértékben átvéve a pazarló, mesterségesen létrehozott és fenntartott állami nagyvállalatok helyét. Ez a privatizálási folyamat eredményeként alakul ki, ennek keretében számítunk a külföldi működő- és pénztőkére. A magyar gazdaságban szerepet vállaló külföldi tőke részaránya a program végére többszörösére nőhet.
Célunk az ország területileg kialakult gazdasági aránytalanságainak a mérséklése, a vidék, ezen belül is különösen a kis- és középvárosok növekedési esélyeinek javítása.
A gazdasági program számol a munkanélküliség átmenetileg jelentős növekedésével, amely területileg súlyos foglalkoztatási nehézségeket okozhat. A program alapvetően a gazdaság élénkítésével erősíti a vállalkozások munkaerő-felvevő, -felszívó képességét. A rugalmas piacgazdaság eredményeként hatékonyan működhet az átképzés, a bérből és fizetésből élők nagy számban válhatnak vállalkozókká.
A kormány teljes felelősséget érez a nagyipari munkásság sorsáért. Az átalakuló világban is helye van a gazdaságos vállalatok jól dolgozó, szervezett munkavállaló közösségeinek.
A 40-es évek végén végrehajtott, politikai indíttatású államosítások társadalmilag igazságtalanok, gazdaságilag sikertelenek voltak. Az államosításokat nem lehet egyetlen intézkedéssel rövid távon kiegyenlíteni. A tulajdonreformnak és a privatizálásnak a korábbi rendszertől örökölt vagyonhelyzetből kell kiindulnia. Az államosított vagyonrészeknél – kivéve a mezőgazdasági művelésre alkalmas földeket – nincs mód az eredeti tulajdonállapotok teljes körű visszaállítására. Megszűnik az állami vállalatoknál a vállalati tanácsokra épült vezetési forma. Az alkalmazotti részvénytulajdonosi program elindul. A kormány kidolgozza a privatizálás teljes programját. Társadalmilag ellenőrizhető és igazságos, de kizárólag a hatékonyságot szem előtt tartó megoldásokat alkalmaz. Ugyanakkor, kezdeményezi az eddigi vállalati-társasági átalakulások egy részének felülvizsgálatát és szükség esetén az eredeti állapothoz való visszatérést. Továbbra is fontos szerepük lesz azoknak a társasági formákban vagy állami tulajdonban maradó nagyvállalatoknak, amelyek a jövedelmezőségi követelményeknek megfelelnek, és vagyonuk után megfelelő osztalékot fizetnek. E vállalatok eredményes működése az egészséges gazdaság előfeltétele.
A kormány versenypolitikájának a középpontjában a verseny élénkítése és az agrárgazdasági monopóliumok elleni fellépés áll. Felszámoljuk a piaci versenyt korlátozó előjogokat. Kidolgozzuk a versenytörvényt, amelynek alapján a kormányzat fellép a versenyt korlátozó vagy kizáró lobbik, szövetségek ellen. Kartellhivatal jön létre, amely folyamatosan ellenőrzi a gazdaságban kialakuló monopolizálódási folyamatokat, és a kartellhivatal mintegy a gazdasági élet alkotmánybírósága lesz, mellette a kormányzat folyamatosan fellép a túlcentralizált vállalati szervezet átalakítása érdekében.
A kormány szakít a korábbi gazdaságpolitika gyengeségével, amely a helyi vállalati csődök halasztásával a gazdaság egészét juttatta válságba, és amellyel a jelenleg ügyvivő kormányként működő, lelépő kormány nem tudott megbirkózni ez alatt a rövid idő alatt, és nem vállalkozhatott az örökség felszámolására. Fellép a kialakuló vállalati csődök nyílttá tétele, a szükséges, de keserves vállalat-felszámolási operációk érdekében. Új csődtörvényt dolgoz ki. Ennek hatályba lépéséig támadást indít a gazdaság reménytelenül eladósodott válsággócai ellen.
