Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
5. ülésnap 2.
A kormány arra is kötelezettséget vállal, hogy folytatja az árak liberalizálását, hogy a gazdasági szereplők késedelem nélkül érezzék a piaci változásokat. Az adminisztratív beavatkozás lehetőségét a legalapvetőbb társadalmi érdekek érvényesítésére korlátozza, a gazdaság egyéb területein pedig az árak alakulását a tisztességes gazdasági versenyre és a gazdálkodást befolyásoló törvényekre bízza. Az állampolgárok ma nyomasztónak érzik az állam jelenlétét, elsősorban a gazdaság területén, hiszen a nemzeti jövedelem költségvetési újraelosztása nemzetközileg egyoldalú, magas. Ugyanakkor az állam által nyújtott szolgáltatások színvonala alacsony. Tartós egyensúlyhiány alakul ki a kiadások és a bevételek között, ami a megalapozatlan és túlméretezett kötelezettségvállalás következménye. Az államháztartás rendszere jelenleg nem illeszkedik a piacgazdaság követelményeihez.
A kormány vállalni kívánja, hogy megbízható leltárt készít, majd kidolgozza az államháztartás reformjára vonatkozó javaslatát. A Magyar Nemzeti Bank a jövőben egy valóságos központi bank szerepét fogja betölteni. A jegybank a monetáris irányítás, a nemzeti valuta védelmét és a pénzforgalom szabályozását látja el. Az erre vonatkozó törvényi szabályozást a kormány előkészíti. A kormányzat erős és független jegybankot kíván kialakítani, amely a nemzeti valuta védelmét következetesen – akár a kormánnyal szemben is – képviseli. Ezt a jegybanknak a független parlament elé rendelt státusa biztosíthatja.
A kormány erősíteni kívánja a versenyt a kereskedelmi bankrendszerben, elsősorban új magyar és külföldi bankok alapításának az engedélyezésével. A kormány a tőkepiac kifejlődéséhez fokozza a részvények keresletének és kínálatának a növekedését. A piacgazdaságra történő átmenetben példánk az a a nyugati modell, amelyben minden negyedik-ötödik állampolgár részvényes lehet, a tulajdon természetes formája az értékpapír és a gazdaság tulajdonában lévő külföldi fizetési eszközök, és garantálja a magyarországi betétek biztonságát.
Az állami iparpolitikát a kormányprogram azokra a területekre korlátozza, amelyeken még éretlen a piaci önszerveződés. Összehangolt programot alakít ki a kormány a magyar gazdaság energiafüggőségének a mérséklésére, a beszerzési források kiszélesítésére, az európai energetikai rendszerekhez való kapcsolódás meggyorsítására. Ez nem egyszerű gazdaságpolitikai kérdés, hanem hazánk külpolitikai és biztonságpolitikai helyzetének is része.
A kormány iparpolitikájának az iránya egy, a kutatásfejlesztést, a technológiafejlesztést középpontba állító koncepció kidolgozása, amely nemcsak az alapkutatásokra, hanem az alkalmazott tudományok kutatásaira is vonatkozik, és amelynek a koordinálása elengedhetetlen.
A kormányprogram húzó ágazatnak tekinti az idegenforgalmat. Fejlődése adottságainkkal összhangban áll. Már ma is nagy szerepe van a fizetési mérleg és a foglalkoztatottság javításában. Gazdasági szerepén túl eszköze lehet személyek és eszmék szabad áramlásának. Fejlesztéséhez a felesleges szabályok leépítése, a bürokrácia megritkítása ugyanúgy hozzátartozik, mint a nyelvi és szakmai képzés támogatása. Itt sem felejthetjük azonban, hogy az előnyösen megváltozó Európa-kép – különös tekintettel Közép-Kelet-Európa helyzetére – e téren könnyen negatív hatásokat is tartalmazhat.
A kormány új agrárpolitikát hirdet meg. A piacgazdaság elképzelhetetlen valódi magántulajdonos nélkül, ami a mezőgazdaságban nagyrészt természetes személyek tulajdonát jelenti, és zömében egybeesik a tulajdon és a használat. Az új mezőgazdaság alapvetően magántulajdonos termelők családi együttműködésén, valamint a tulajdonosok valódi szövetkezetein, meghatározott, szűkebb körben állami gazdaságokon alapul.
A mezőgazdasági tulajdonreform alapelve, hogy a föld annak a tulajdonába kerüljön, aki azt várhatóan megműveli. Célunk igazságot szolgáltatni a parasztságnak az elszenvedett sérelmekért. E tekintetben az 1947-es esztendő meghatározó kiindulópont lehet, amikor kialakultak az 1945-ös földreformot követő tulajdonviszonyok, és még nem kezdődött el az erőszakos kollektivizálás.
De ez nem veszélyeztetheti sem a termelést, sem pedig az ország tulajdonrendszerének modern kialakítását, és nem veszélyeztetheti egész agrárpolitikánkat. A kormány agrárprogramja éppen ezért nem egy párt, hanem a koalíció pártjainak egységes programja kell legyen.
A fennmaradó állami földek sora a parlament döntésétől függ, addig be kell fagyasztani a nagyüzemek tulajdonában és használatában lévő földek eladását, beleértve a tagok közötti kiosztást is. A termőföldek hasznosítása a tulajdonosok akarata szerint alakul, ők döntik el, hogy egyénileg vagy közösen művelik, bérbe adják vagy eladják.
A külföldiek hazai földszerzését nyilvánossá és átláthatóvá kell tenni, átmeneti időig korlátozható csak. A kormány intézkedéseivel meggátolja, hogy a nagyüzemek feléljék vagyonukat.
A kormány kezdeményezi a földtörvények megalkotását, amelynek alapelve, hogy ingyen földtulajdont nem lehet szerezni. A mezőgazdasági termelés stabilitása megköveteli, hogy a tagság igényei szerint működő szövetkezeteket megerősítsék.
A közlekedési és hírközlési infrastruktúra helyzete súlyos, ellátási zavarokkal fenyeget. A szolgáltatás elégtelen, regionálisan nagy különbségek vannak, a meglévő eszközök elhasználódtak, a technikai színvonal elavult. Az állami jelenlét továbbra is elengedhetetlen a magas tőkeigényes közlekedési-hírközlési hálózatokban, illetőleg azokon a területeken, ahol nem az árak, hanem a tarifapolitika érvényesül. Elengedhetetlen a rendelkezésre álló források hatékonyabb működtetése, a felesleges szervezetek megszüntetése és a szükség szerinti fokozatos privatizálás.
A közlekedés és hírközlés a gazdaság szerves része. Így színvonala alapjaiban határozza meg a gazdasági és társadalmi fejlődés lehetséges mértékét. Ezért a kormány célja, hogy az infrastruktúra – különösen a közlekedés és hírközlés – területén észrevehetően javuljon a lakosság, illetve a vállalkozások ellátottsága. Itt is csak Széchenyi Istvánra utalhatunk, megtanulva tőle, hogy a közlekedés – s ha akkor nem infrastruktúrának is nevezték – minden megújhodás és a gazdasági élet megújhodásának záloga.
A munkaerő-állomány képzettsége, összetétele, munkaerkölcse mindinkább elmarad az európai színvonaltól, területi és szakmai mobilitása gyenge. A kormányprogramban foglalt intézkedések felszínre hozzák bizonyos gazdasági ágazatok és országrészek versenyképtelenségét, gyenge jövedelemtermelő képességét, ennek következtében a rejtett munkanélküliség a nyílt munkanélküliségnek adja át helyét.
Olyan kormányzati működés irányába lépünk, ami kiterjed a gazdasági mobilitás erősítésére, az átképzésre és újraképzésre, a munkahelyteremtésre, a munkanélküliséget megelőző oktatási reformra, valamint az átmeneti és tartós munkanélküliség gondjainak mérséklésére.
A gazdasági viszonyok változásával mind fontosabbá válik a társadalmi partnerek közötti konfliktusok megelőzése, illetve enyhítése. A magánvállalkozások elterjedésével a munkavállalóknak és a munkaadóknak mindinkább egymás között kell megállapodniok érdekeik összehangolásáról. Mindez azzal jár, hogy a munkaerőpiaci szabályozásban a korábbi állami feladatok mind nagyobb részét helyi megállapodások veszik át.
De éppen e kérdés súlyosságának felismerése késztetett bennünket arra, hogy javaslatot tegyünk a munkaügyi-foglalkoztatásügyi jellegű minisztérium megszervezésére is. A munkavállalók érdekvédelmét – mint minden demokratikus országban – a szakszervezetek látják el. Az utóbbi négy évtizedben nem a dolgozók érdekeit védték a szakszervezetek, de az elmúlt évben megindult ez irányban is a változás. A jövőben a demokratikus szakszervezetek, munkástanácsok és más érdekvédelmi szervezetek szabad alakulását és működését a kormányzat a törvényes keretek között támogatni kívánja.
A munkaerőpiachoz kötődő állami szolgáltatások rendszere rendkívül alacsony szintű. A nemzetközi kapcsolatok rendszertelenek, a munkaügyi folyamatok jogszabályi háttere részben elavult, szükség van ezért a munkahelyi beleszólás, részvétel jogára, a munkavédelemre, új törvényi alapokra helyezésére, és elő kell készíteni egy új érdekvédelmi és érdekegyeztetési törvényt is.
Talán sehol nem kell egy kormányprogram keretében arra rámutatni, és sehol nem kell ezt jobban hangsúlyozni, mint éppen a gazdaságpolitikai résznél, hogy hány olyan kérdés merül fel, amelyik látszólag egymást kizárja vagy egymásnak ellentmond. Mégis úgy gondolom, hogy a kormányzati politika éppen azt jelenti, hogy mindezeknek az egymással látszólagosan ellentétes kérdéseknek megadja az irányítást, megadja akár szakaszosan, akár prioritásban, esetenként a következő lépésre való késztetést, és éppen ezért ami látszólag ellentmondásos vagy egymást kizáró, annak kezelése a kormánypolitika feladata.
Ezután következik az a rész, amelyikben az ember, a haza és a nagyvilág dolgaival számol és ahhoz viszonyít. A Magyar Köztársaság független, a nemzeti érdekek elsődlegességén alapuló külpolitikát fog folytatni. Nemzetközi helyzetünk ehhez pillanatnyilag kedvező, mert valamennyi nagyhatalom elfogadja, illetve támogatja a végbement politikai átalakulást, és szuverenitásunk teljes körű megvalósítását. Mondom ezt úgy is, hogy a nehézségeket természetesen ismerjük, és nincsenek illúzióink abban sem, hogy vannak, akik nem feltétlenül örülnek ennek.
A gazdasági átalakulás eredményessége mellett elsősorban külpolitikánkon múlik, hogy az elmúlt években megszerzett előnyt és a térségünkben kialakult hatalmi átrendeződést kihasználva megszilárdítjuk-e helyzetünket, és el fogjuk-e tudni foglalni a hagyományainkból és földrajzi helyzetünkből fakadó, bennünket megillető helyet Európában.
Magyarország függetlensége és biztonsága érdekében arra törekszünk, hogy az 1991. június 30-ai határidő előtt eltávozzanak hazánkból a szovjet csapatok, de mindenképpen arra kell törekednünk, hogy ez pontosan következzék be, ha más mód nincs. Az államterület és az új politikai szerkezet védelmét az ütőképes honvédség mellett egy új, összeurópai kollektív biztonsági és együttműködési rendszerre kell építeni. Ez többet jelent, mint a nagyhatalmi garanciák nélküli semlegesség. Egy ilyen szerződés létrehozásában való tevékeny közreműködés a magyar külpolitika egyik első számú feladata. Ettől függetlenül, már a legközelebbi jövőben kezdeményezni fogjuk a velünk szomszédos államokkal kölcsönös érdekeket és jószomszédi viszonyt biztosító kétoldalú szerződéses kapcsolatok létrehozását.
A Varsói Szerződésben való részvételünk ellentétes a nemzet 1956-ban kifejezett és a legutóbbi választásokon is megerősített akaratával. Véleményünk szerint maga a szerződés is szükségtelen. Jogi, katonai és politikai álláspontunk érvényesítése érdekében tárgyalásokba fogunk bocsátkozni a szerződés tagállamaival, figyelembe véve a nemzetközi jogi feltételeket, szomszédaink álláspontját és hadseregünk ütőképessége fenntartásának szükségességét. És itt kell figyelembe vennünk a magyar Országgyűlés erre vonatkozó állásfoglalását is.
Földrészünk mesterséges megosztottságának megszűnésével Magyarország külpolitikájának legjelentősebb területe a – gazdasági érdekeken és a közös tradíciók alapján – tág értelemben – politikai és kulturális téren – vett Európa lesz. Ennek a döntő koncepcionális váltásnak a tartalmi, intézményes kereteit kezdjük kiépíteni az Európa Tanácsba történő belépéssel és a különféle nyugat-európai szervezetek munkájába történő bekapcsolódással. Szükséges lesz nemzetközi szerződéskötéseink joggyakorlatának a felülvizsgálata, az újakhoz való csatlakozás. Mindez elő fogja mozdítani az Európai Közösség teljes jogú tagjává válást előkészítő társulási egyezmény megkötését. Külpolitikánk európai iránya nem áll ellentétben a széles értelemben vett atlanti együttműködés gondolatával, az Egyesült Államok és Kanada, valamint Európa két világháborúban bizonyított egymásrautaltságának és együttműködési kényszerének.
A fennálló kapcsolatok elmélyítésére törekszünk valamennyi demokratikus berendezkedésű és a magyarországi átalakítási folyamatokat támogató állammal, figyelembe véve mind a hagyományos kulturális és földrajzi közösséget, mind pedig a változó globális egyensúlyt a kelet-közép-európai térségben.
A német egység megteremtését támogatjuk, és büszkék vagyunk annak elősegítésében játszott szerepünkre. Az ideologikus megfontolásoktól mentes, kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági kapcsolatban nagy lehetőségek kínálkoznak, ezek kiaknázásához azonban felül kell vizsgálnunk prioritásainkat, átcsoportosításokat kell végeznünk egész külképviseleti rendszerünkben.
A velünk szomszédos nagyhatalommal, a Szovjetunóval kiegyensúlyozott, korrekt, az egyenjogúságra épülő jószomszédi viszony kialakítására törekszünk. Ennek érdekében mind politikai, mind gazdasági kapcsolatainkat új alapokra kell helyeznünk.
A közép- és kelet-európai változások kezünkbe adták a nagy lehetőséget, hogy megszüntessük vagy legalább jelentősen enyhítsük az itt élő népeket régóta szembefordító ellentéteket. A függetlenné váló nemzeteknek szabad kapcsolatokat kell kialakítaniuk egymással, az államhatárok ne akadályozzák a személyek, az információk és az eszmék szabad áramlását. Bízunk abban, hogy egyetlen szomszédunknak sem lesz szüksége a jövőben a magyarságra, mint összetartó ellenségképre. Az összeurópai együttműködés velejárója az intenzív regionális együttműködés, erre törekszünk majd valamennyi szomszédunkkal. A föderáció felé haladó Európában ugyanakkor éppen a regionalizmus biztosíthatja a nemzeti sajátosságok megőrzését, a nemzeti érdekek további érvényesülését minden nacionalista felhang nélkül.
Kisebbségi politikánk fő célja az emberi jogok, s ezeken belül a kisebbségek jogainak érvényre juttatása határainkon kívül és határainkon belül egyaránt. Tekintettel arra, hogy a magyarság egyharmada határainkon kívül él, a magyar államnak különleges felelőssége a magyar nemzet, mint kulturális és etnikai közösség megmaradásának támogatása mindenütt. Ezért állunk ki – a fennálló nemzetközi szerződések tiszteletben tartásával, azok szellemében – a határainkon kívül élő magyar közösségek önrendelkezési jogának megtartása mellett – a szomszéd államok kormányainak kinyilvánított ígéreteivel is összhangban. Ideje, hogy a nemzeti kisebbségek valóban az országok közötti barátság legfontosabb hídját alkossák, de ezt csak a jogaikat és méltóságérzetüket visszanyert közösségek láthatják el. Ebben a tiszta törekvésünkben számítunk a demokratikus államok kormányainak és közvéleményének támogatására éppen úgy, mint az európai és a nemzetközi szervezetek politikai segítségére.
Külön hangsúlyt helyezünk a határainkon túl élő, az egykori történelmi Magyarország területén élő magyar kisebbségek mellett a nyugati magyar emigrációval való kapcsolatunkra is, és a nyugati magyar emigráció problémakörének rendezésére törekedve kívánjuk, hogy megtartva akár állampolgárságukat ugyancsak vállalkozzanak a híd vagy nemzetünk érdekében a népi diplomácia feladatkörének ellátására.
A kormány külgazdaságpolitikája az áru-, tőke- és idegenforgalmi folyamatok összefonódásából, egységéből indul ki. A külgazdasági potenciál erősítése nélkül nem állítható meg az eddigi világgazdasági térvesztés, az eladósodás, az elszegényedés. Rövid és középtávon az ország nemzetközi pozícióinak, megítélésének, erőforrás-szerzési lehetőségeinek javítása elengedhetetlenné teszi az import színvonalát jelentősen meghaladó áru- és szolgáltatáskivitelt a dollárelszámolású forgalomban. A gyorsított korszerűsödés, az exportorientáció és a privatizáció stratégiai követelménye a külföldiek magyarországi tőkebefektetéseinek serkentése.
Mind a lakosság jövőbe vetett bizalmának erősítése, mind a demokratizálódási folyamat felgyorsítása sürgeti a nyugat-európai integrációkhoz fűződő kapcsolataink elmélyítését. Az Európai Közösséggel törekszünk a már említett társulási szerződésre, amely eddigi együttműködésünk hajtóerőit szilárdabb alapokra helyezi, figyelembe veszi az együttműködő országok eltérő fejlettségét, bekapcsolja a magyar gazdaságot a regionális kutatási, fejlesztési programokba, erőforrás-áramlásokba, politikai párbeszédbe, és nyitva tartja a későbbi teljes jogú csatlakozás lehetőségét. Ebből a szempontból fogadjuk örömmel az Európai Közösség dublini csúcsértekezletének üzenetét az új típusú társulás lehetőségeiről, amelyről az elmúlt hónapokban annyiszor szóltunk mi, magyarok. Intézményes alapokra kívánjuk helyezni a magyar és az EFTA, tehát a szabadkereskedelmi országok kapcsolatait, serkentjük az ország felzárkózását általában az európai gazdasági térséghez. Az európai együttműködés kibontakozásának szakaszossága, övezeti sajátosságai hívják fel a figyelmet az országcsoportok közötti együttműködés hajtóerőinek kibontakoztatására, például az Alpok-Adria-térségen belüli munkamegosztás elmélyítésére, amelyben találkozóira éppen ezekben a napokban és hetekben kerül sor.
Az európai együttműködési rendszer része az átalakuló KGST, illetve a közép-kelet-európai országok közötti szoros gazdasági kapcsolat. Magyarország fejlődésében különösen nagy fontosságú a Szovjetunióhoz fűződő viszony.
Új alapokra helyezett, a nemzetközi kereskedelem szabályaihoz, feltételeihez illeszkedő, a szomszédos országok közötti határok lebontásához vezető regionális együttműködés megítélésünk szerint értékes hozzájárulást jelentene Európa gazdasági és politikai biztonságának, nemzetközi szerepének erősítéséhez.
A kormány olyan hadsereget örököl, amelynek átszervezése megkezdődött, de még mindig magán viseli azokat a torzító jegyeket, amelyeket a kialakult elkötelezettségünk kényszerített reá. Ezért hadseregünk mérete, elhelyezése, felszereltsége még nem az ország védelmének, hanem a Varsói Szerződésből adódott követelményeinek felel meg elsősorban, s a megindult reformok ellenére – ezt el kell mondanunk –, de egyben folytatnunk kell a megváltoztatás politikáját.
A kormány új honvédelmi doktrínát dolgoz ki és érvényesít a jövőben. Ennek alapja, hogy nemcsak a belső elszánás, de a külső feltételek is adottak ahhoz, hogy a katonai tömbök adta kényszerhelyzetből a közös európai biztonsági rendszer létrehozása felé mozdulhassunk el. A kormány kiindulópontja az ország szükséges és elégséges védelmének biztosítása; vagyis a magyar honvédség védekező és nem támadó jellegű haderő lesz a jövőben.
Tisztelt Ház! Végére értem annak az alapelveket tartalmazó politikai stratégiai fejezetnek, amelyik általánosságban meghatározta az elkövetkező esztendők tevékenységét. Most rátérek az utolsó fejezetre, ahol rövid távú cselekvési programunk alapelveivel foglalkozom.
A kormány programja vázolta az alapértékeket, a társadalmi és gazdasági cselekvés fő irányait. Az elkövetkezendő, elkövetkező mintegy száz napot kulcsfontosságúnak tartja az 1990-ben érvényesülő kedvezőtlen társadalmi, és főként gazdasági folyamatok megfékezése, és a három esztendőre szóló megújhodási folyamat sikere szempontjából.
A rövid távú program keretében a kormány a következő lépések megtételét kívánja:
A kormányzati irányítás szervezeti és működési rendjének átalakítása. A demokratikus alapokon álló koalíciós kormányzás és a piacgazdaságra történő átmenet együttesen igényli a közigazgatás gyökeres átalakítását. A parlamenttől kapott felhatalmazás alapján a kormány a hivatalba lépését követő százhúsz napon belül kialakítja egy ütőképes, korszerű, társadalmilag és anyagilag nagyobb megbecsülést élvező, de kisebb létszámú és költségű államigazgatás szervezeti és működési rendjét. A koalíciós kormányzás politikai követelményein túl az államigazgatás átszervezésénél a szakszerűség, a szakmai színvonal emelése a cél, a közszolgálat pedig a parlamenti többséget élvező kormány lojális partnere kell legyen.
A következő az inflációellenes és vállalkozásélénkítő program néhány pontja.
A kormány a hivatalba lépését követő időszak alapvető céljaként kezeli az infláció csökkentését. Ebből kiindulva a kormány működésének első száz napjára olyan inflációellenes és vállalkozásélénkítő programot hirdet meg, amely koncentráltan támadja az infláció fő fészkeit, ugyancsak koncentráltan segíti elő nagyszámú új vállalkozás kialakulását. Ez a program egyben az első lépés a sokat idézett szociális piacgazdaság kiépítéséhez, mert a munkahelyet veszítő, de vállalkozó szellemű és alkalmazkodásra képes embert visszakapcsolja a gazdaság vérkeringésébe.
Néhány fontosabb pont:
A kormány a tarthatatlan méretűre duzzadt vállalati sorbanállások kezelésére programot dolgoz ki. A kormány csődeljárást indít a legnagyobb, tartósan csődben lévő vállalatcsoport ellen.
A kormány vállalkozásélénkítő programot hirdet meg, amelyben koncentrálja a vállalkozástámogatásra adott külföldi forrásokat és a rendelkezésre álló hazai pénzt.
A kormány előprivatizációt hirdet meg a belkereskedelemben, vendéglátóiparban, szállodaiparban, fogyasztási és szolgáltatói körben és a benzinkút-hálózatnál.
A kormány kezdeményezi a vállalati tanácson és közgyűlésen alapuló vállalatvezetési formák módosítását. Kezdeményezi továbbá a belső egységeiket társasággá átalakított állami vállalatok jogi helyzetének módosítását, szükség szerint államigazgatási irányítás alá vonását.
A program részeként külföldi befektetést ösztönző csomagtervet dolgoz ki és vezet be.
A kormány megtakarítás-ösztönző programot hirdet meg, amelyben ösztönzi a forintbetétekre adott pozitív reálkamatokat, és vonzó kamatokat ígér a devizabetétekre.
A kormány a költségvetéssel kapcsolatban teljes körű felülvizsgálatot indít.
A rövid távú program következtében megnövekvő munkanélküliség kezelésére új információs, munkaerő-közvetítő és átképzési intézmények létrehozását kezdeményezi, a munkanélküliek segélyezését, vállalkozási támogatási alapjait forrásokkal feltölti.
Néhány kiemelt terület felülvizsgálata: A kormány külön felülvizsgál néhány olyan társadalmilag kiemelt programot, tervet, amely gazdasági súlya, illetve társadalmi érzékenysége miatt a lakosság érdeklődésének középpontjában áll.
Így: a Budapest-Bécs Világkiállítással kapcsolatban kialakítja, illetve véglegesíti a megrendezés minimumprogramját, különös tekintettel a megfelelő pénzforrások biztosítására, olyan feltételek teremtésére, amelyek nemcsak az ország egyes részei számára lennének hasznosak, hanem az egész országra, és amelyek nemcsak egy adott cél, a világkiállítás szolgálatában állnának, hanem az ország infrastruktúrájának kiépítéséhez, a vállalkozás, a befektetés élénkítéséhez vezetnének.
Ezek azok a feltételek, amelyek mellett a Budapest-Bécs Világkiállítás vállalható a kormány számára.
A kormányprogramban foglalt alapelvek és az eddigi előkészítő munkák figyelembevételével elkészíti a lakásgazdálkodási rendszer reformjára vonatkozó javaslatát. Áttekinti a környezetvédelmi jogi szabályozást és elvégzi a szükséges felülvizsgálatokat, kidolgozza a hiányzó végrehajtási rendelkezéseket.
A kormány előkészíti a döntést az egészségügy forrásteremtésének jövőbeni módjáról, és kidolgoztatja a szóba jöhető biztosítási formákat.
A kormány megvizsgálja a forgalmi adónak és a vámtételeknek olyan módosítását, amely a jelenleginél jobban tükrözi a társadalmi érdekeket.
A kormány továbbra is fenntartja a dunai vízlépcső ügyének külön kezelését; meg kívánja kezdeni a nagymarosi helyreállítás előkészítését, és a bősi létesítménynél folyó munkák felfüggesztése mellett a kérdéskör újratárgyalását kezdeményezi csehszlovák partnerünkkel.
A kormány felméri a tudományos kutatás és technológiai fejlesztés problémáit, és meghatározza az 1991. végéig érvényes válságkezelést.
A kormánynak fontos feladata a folyamatban lévő, teljes szovjet csapatkivonás optimális lebonyolításának biztosítása; a használaton kívül maradt objektumok hasznosítása és a környezet állapotának felmérése.
A Varsói Szerződéshez fűződő viszonyunkat és a kapcsolódó kérdések összetett problémakörét jelenleg az Országgyűlés bizottságai vizsgálják. Ennek lezárása és az Országgyűlés ezt követő állásfoglalása után foglalkozik majd a kormány a nemzetközi jogi, katonapolitikai és anyagi vonatkozású konzekvenciákkal, és ezek alapján folytatja ez irányban is tovább tevékenységét.
A kormány felméri a megkezdett haderőreform pontos céljait és jelenlegi helyzetét, majd meghatározza az új honvédelmi doktrína alapelemeit, a folyamatban lévő átszervezés ezekkel összhangba hozásához szükséges teendőit.
A társadalmi-gazdasági helyzet feltárásáról: A kormány a hivatalba lépését követő hónapokban felmérést készít a legfontosabb társadalmi és gazdasági területeken, amelyek hároméves megújhodási programja középpontjában állnak. Ennek keretében például bemutatja a társadalom számára a külföldről felvett adósság elköltésének hiteles történetét és helyzetét, a belső államadósság nagyságát és szerkezetét, a területileg kialakult gazdasági aránytalanságokat és a vállalkozások valós állapotát. A helyzetről alkotott megbízható kép lehet az alapja egy részletes, valamennyi szükséges számítást és előrejelzést tartalmazó végleges kormányprogramnak.
A kormány által felvázolt alapértékek és cselekvési irányok, valamint a hiteles felmérés alapján – figyelembe véve az első hónapokban előkészített és elindított kiigazítási gyorsprogram tapasztalatait is – a kormány részletes programot készít. Ez a kormányzat működésének első három évére érvényes feladatokat, ezek részletes számításait, valamint politikai és társadalmi feltételeit foglalja össze. Az ország súlyos helyzetének ismeretében a kormány nem táplál illúziókat programjának népszerűségéről, mozgásteréről. Az elmúlt évtizedek méltánytalanságai, szenvedései, korábban elfojtott és ma feltörő indulatai, ha nem is mentik – magyarázzák az érzelmi töltetű vagy csodaváró magatartás elszabadulását nem egyszer a közéletünkben. Szeretném azonban azt hangsúlyozni, hogy függetlenül attól, a leendő kormány megéri-e és megéli-e megbízatásának teljes időszakát, a következő kormány sem lesz könnyű helyzetben, s a következő kormány sem tudna ennél könnyebb politikát folytatni vagy jobbat ígérni a magyar népnek.
Az érzelmi töltetek, indulatok, személyi ambíciók elragadhatják könnyen az ország szekerét. Hadd idézzem Deák Ferenc ismert anekdotáját, amikor a kocsis idegeskedő útitársához e szavakkal fordult: Bátyám, ha nem kap bele a gyeplőbe, talán megmenekszünk, de ha belekapkod, okvetlenül odaveszünk!
Az ország mai helyzetében nagyon is megszívlelendő a deáki bölcsesség. Ma sokan kapkodnak a gyeplő után; ennek könnyen árokba borulás lehet a vége! Az ország szekerét higgadtan és erős kézzel irányító, hiteles jövőképpel rendelkező kormányzást kér ma a történelem. A munkálkodó nép nyugalmat, biztonságot igényel. Nem titkolhatjuk el azonban, hogy a nemzeti megújhodás nemcsak a hatalom korábbi birtokosainak, kedvezményezettjeinek helyzetét ronthatja, hanem mindazokét is, akik a múlt örökségeként életképtelenné, feleslegessé váló tevékenységeket folytatnak. A munkanélküliség, az átképzés, az újrakezdés terhei, a fogyasztás átmeneti visszaesése, a gazdaság súlypontjainak átrendeződése, az infláció egyes lakosságcsoportokra – önhibájukon kívül – különösen súlyos terheket háríthat.
A kormány a Szent István-i intelmek, a humanista és nemzeti szolidaritás szellemében törekszik arra, hogy a megújhodás viharának méltánytalan kárvallottjai is érezhessék a társadalom törődését, együttérzését. Számít arra, hogy az átmeneti áldozatok vállalásának eredményeként a nemzeti megújhodás, a nemzeti újjáépítés programja már középtávon is teremt és mozgósít olyan fejlődési energiákat, belső és külső erőforrásokat, amelyek lehetővé teszik a jelenlegi válsághelyzet felszámolását, a jólét emelését és az ország európai felzárkózását.
Ehhez azonban nem elég a program, nem elég a szándék a kormány részéről, ehhez bizalomra és türelemre van szükség az Országgyűlés és – ami még ennél is fontosabb – a magyar nép egésze részéről.
Bocsássák meg, ha ismét Deák Ferencre hivatkozom, illetve egyik, 1848 tavaszán elmondott parlamenti beszédének örök érvényű, de jelen helyzetünkben különleges időszerű üzenetére. Idézem: „Azokat is, akik a jelenlegi átalakulásnak nem barátai, igyekeznünk kell barátaivá tennünk, csak kezet fogva érhetünk célt és ha magunk közt összebomlunk, nem is kell külső ellenség, mert az ország magát teszi semmivé.”
Az ország mai állapota, a korábbi, viszonylag jobb éveinek válságosra fordulása nem a mi tevékenységünk következménye. De az örökség átvétele és megoldása nekünk jutott osztályrészül. Nehéz történelmünk üzenete, ha a nemzet létérdekeiről van szó: egymás mellett kell állnunk alapvető kérdésekben, és ez vonatkozik nemcsak a koalíció politikai pártjaira, nemcsak az általunk megbecsült ellenzékre, vonatkozik mindazokra, akik e hazában élnek.
Ebben a szellemben, egy megszülető modern magyar parlamentarizmus otthonában, a magyar közjogi folytonosság házában kérem erre a kormány többségét és kérem erre az ellenzéket, amelynek felelőssége éppen olyan, mint a kormányzaté – van kormányzati és van ellenzéki felelősség – és úgy gondolom, hogy ez az Országgyűlés e rövid néhány hét alatt is megmutatta Európának és a világnak, hogy működőképes, kormányzó pártokat és ellenzéket befogadtatni képes parlament, amelyik képes lesz a magyar jövő alapjait közösen lerakni.
E szellemben kérem a kormány törekvéseinek megvalósításához a nemzet és a parlament bizalmát és támogatását. Köszönöm, hogy meghallgattak.
