Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2025. május 23.
Ezen a napon történt:
-
Miniszterelnöknek választják Antall Józsefet
1990. május 23.
17. ülésnap
Nagyon rövid leszek, elnézést kérek, elnök úr! Mécs Imre képviselõtársam és barátom megnyugtatására szeretném megemlíteni, hogy nemcsak a határozatban, hanem Moszkvában a politikai tárgyalások során, tehát magán a konferencián hangzott el a magyar kormány küldöttségének az elõterjesztésében, ami benne van a dokumentumokban: 1956-ban Nagy Imre forradalmi kormánya határozott döntést hozott Magyarország kilépésérõl a Varsói Szerzõdésbõl. Ott tehát, a moszkvai tárgyalások során, a hivatalos beszédben hangzott el. Ennek jegyzõkönyvi rögzítése is megvan, tehát ezt a kérdést, hogy 1956 és a Nagy Imre kormány állásfoglalása mi volt, ezt ott helyben elmondottuk. Benne van a dokumentumokban. Ez az egyik, amit szerettem volna elmondani. A másik, amit Király Béla képviselõtársam elmondott, az pedig pontosan utal az 1956-os állásfoglalásra, amelyik egyrészt egy kormánynyilatkozat volt; több alkalommal - éppen miután ezek a kérdések felmerülnek külföldön is, itthon is - elmondtuk, hogy van olyan történelmi szituáció, amikor egy történelmi szituációban, éppen azért, mert az utolsó szalmaszál sincs meg, akkor elõlép a politikai morál. 1849-ben az olmützi alkotmány indokolja meg azt a politikailag sokat vitatott lépést, amit az 1849-es trónfosztás jelentett - ez pontosan az a történelmi reflex volt 1956-ban, mint az 1849-es trónfosztás. Pontosan tudta mindenki, hogy ebben a történelmi szituációban nincs több esély, ebben a történelmi szituációban egy kormány kinyilvánította azt a szándékát, hogy ne legyen lehetõség arra, hogy érv maradjon a közvetlen beavatkozásra. Tudtuk azt, hogy ez nem változtat a történelmi tényeken, és pontosan úgy felel meg a valóságnak, ahogy Király Béla elmondotta: a nyilatkozatot követõen, illetõleg azzal párhuzamosan összeállt az a fegyverszüneti tárgyalásokra kijelölt bizottság: Losonczy Géza, Kõvágó József és mások. Abban a szerencsében volt részem, hogy én is a küldöttséggel mentem volna. Pontosan ismerem a részleteit, ez így felel meg; és ez az egész 1956-os kísérlet és ennek jogi, politikai és erkölcsi vonatkozásai részét képezik a mi varsói tárgyalásainknak. Szeretném ezért megnyugtatni mindazokat, akik bármilyen eltérést kívántak volna, ez pontosan megvan és benne van a jegyzõkönyvben. A harmadik: valóban felmerülnek ezek a kérdések külföldi tárgyalások során, most is felmerültek. Felteszik ezeket a kérdéseket természetesen, és én úgy gondolom, hogy minden esetben meg tudtunk arra felelni, hogy Magyarország egy status quo konzerválását nem kívánta az elmúlt idõszakban sem elõsegíteni, és egy új európai és politikai biztonsági rendszer részeként vállalkozott arra, hogy ezekben a kérdésekben az éllovas szerepét betölti. Mi tehát pontosan azt hajthatjuk végre most is; és ezt, ha nem egyoldalú tárgyalásokon, hanem a megfelelõ tárgyalást... nem egyoldalú kilépési procedurával, hanem tárgyalások útján helyezzük kilátásba, ezt igenis akceptálják a nyugati nagyhatalmak, éppen úgy, mint ahogy remélhetõleg egy megfelelõ idõszakban a partnereink is.Köszönöm a meghallgatást. (Általános taps.)
