Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2025. március 14.
Ezen a napon történt:
-
Magyar Cserkész Szövetség ünnepsége
1991. március 14.
2. ülésnap
Elnök Úr! Tisztelt Ház!
A felelősség súlya, amely reám hárul - minden biztató szó ellenére, amelyet Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök úr mondott - óriási. Amikor elvállaltam ezt a megbízatást, úgy gondoltam, hogy kormányalakítási kísérletre vállalkoztam. Szeretném, ha a magyar alkotmányosság új korszakában egy szokásjogot, egy gyakorlatot kezdenénk azzal, hogy a legnagyobb politikai párt vezetője vállalkozhat először a Kormány megalakításának kísérletére. Szeretném hinni, hogy az Önök segítségével és a magyar nép támogatásával sikerül megalakítani a szabadon választott magyar országgyűlésnek felelős első kormányt. Szeretném, ha hinnék és tudnák, hogy semmiféle személyes ambíció nem irányít ebben a kérdésben. Semmiféle karriervágy nem vezet. Úgy gondolom, életkorom tapasztalatok gyujtésével felkészített egy-két feladatra, de számomra ez nem jelenthet hosszú időt. Éppen ezért én arra vállalkozom" hogy megkísérlem az országot, a nemzetet ebbol a nehéz helyzetbol, ebbol a válság küszöbén álló helyzetbol, amelyben az ország van, kivezetni, vagy legalábbis az egyenes útra terelni, és mindazt, amit a magyar nép az elmúlt évszázadokban, évtizedekben szenvedésekkel és munkával, hittel, erovel és akarattal elért, ami érték, azt megorizzük és ami lehetoség, a jövoben azt elérjük. Azt hiszem, hogy bármit teszünk, az első, hogy bizalmat kell kérnünk. Most nem egy kormány bizalmát kérem alkotmányjogi szempontból, hiszen nem is tehetném, de kérem az Önök és kérem a magyar nép bizalmát ahhoz, hogy megtegyük az elso lépéseket e történelmi lehetoség kihasználása érdekében. Magyarország számára sokszor és sok alkalommal voltak lehetoségek, sok alkalommal tunt úgy, hogy lehetoségünk van egy jobbat, egy szabadabb, függetlenebb Magyarországot megteremteni. Azt hiszem, most olyan történelmi órához érkeztünk, amikor megkísérelhetjük sorsunkat saját kezünkbe venni. De nem lehetnek illúzióink. Bármennyire kedvezo a nemzetközi helyzet, ha összehasonlítjuk akár a II. világháborút követo idoszakkal, akár 1956 nemzetközi környezetével, mégsem beszélhetünk arról, hogy körülöttünk már minden megoldódott, és felhotlen külpolitikai körülmények között vállalkozunk erre a lépésre. Nehéz nemzetközi körülmények között, számos támogatót magunk mögött érezve ugyan, de önmagunk elhatározásával, önmagunk tehetségével és akaratával érhetünk csak el célt. Éreznünk kell azt, hogy vannak más erok is, éreznünk kell azt, hogy nem mindenki kívánja a mi sikereinket - sem a haza határain kívül, sem a haza határain belül. Éppen ezért azoknak, akik egy független, többpártrendszeren alapuló demokratikus Magyarországot akarnak valóban, egymással politikában versengve, de az alapkérdésekben együttmuködve, kell kormányzatként és ellenzékként elore haladnunk. Ha nem tudjuk bemutatni a világnak azt, hogy Magyarországot felelosségteljes politika irányítja akár a kormányzat, akár az ellenzék oldaláról, ha nem tudjuk megmutatni azt, hogy a külpolitikai és belpolitikai feltételek közepette mi magunk mindent megteszünk azért, hogy Magyarország politikailag stabil, gazdaságilag felfelé emelkedo legyen, akkor a veszélyek óriásiak lehetnek. Nekünk a nemzetközi pénzvilág bizalmát is meg kell nyernünk és meg kell tartanunk. Nem lehetnek illúzióink e téren. Csak akkor haladhatunk elore, hogyha a nemzetközi pénzvilág bizalmát élvezve, Magyarországon befektetésekre kerül sor, mozgósítani tudjuk a magyar nép gazdasági és politikai eroit annak érdekében, hogy bizalommal tekintsen a jövobe. Én bizalmat kérek most ehhez a kísérlethez, bizalmat kérek ahhoz, hogy megalakíthassuk Magyarországnak a választásokat követo elso koalíciós kormányát, és ez az elso koalíciós kormány azoknak a politikai eroknek az összefogását jelenti, amelyek a választási szövetség keretében is már együttmuködtek. Mi azt szeretnénk, hogyha a fennálló politikai véleménykülönbségek és programkülönbségek ellenére meglenne a parlamentáris együttmuködés lehetosége az ellenzékkel, az ellenzék különbözo pártjaival, és hogy a magyar Országgyulés egy olyan közös otthona legyen a magyar politikai életnek, ahol kormánypártiak és ellenzékiek politikában egymással érintkezve, magánemberként egymással tisztes emberi kapcsolatban állva, egymást megbecsülve, nem gyanakodva, most már a magyar nép közös felhatalmazásával - a Parlament bármely politikai pártjához tartozó, vagy független képviselo - ebben az értelemben egy közösséget alkosson. Mert szemben állhatunk egymással, de egy kérdésben - abban, hogy valamennyien a parlamentarizmus és a politikai többpártrendszer hívei vagyunk egyeknek kell lennünk, mert arról meg lehetünk gyozodve - bár bízom abban, hogy erre soha többé nem kerül sor és ezt csak elméletileg mondom - ha itt még egyszer egypárti diktatúra lenne, akkor ebbol az Országgyulésbol nem sokan maradnának szabadlábon. (Derültség, taps.) Ez a tudat tartson bennünket össze, bármelyik oldalról jöttünk. Ez az, ami mindnyájunkat összeköthet. Ez a közös örökségünk és a magyar alkotmányosság, amire büszkék lehetünk. A magyar alkotmányjogi fejlodés a messze középkorba nyúlik vissza, és politikai gondolkodásunk meghatározásába nyugodtan mondhatjuk, hogy számunkra Szent István is korszeru elveket vallott - és ez meghatározó. A magyar parlamentarizmus, a parlamenti kormányzás szempontjából 1848, ez a forradalom és szabadságharc, egyben alkotmányos forradalom volt és ezt soha ne felejtsük el. Ennek az alkotmányos forradalomnak, a súlyos abszolutizmus esztendei után bárhogy is vitathatjuk történelmileg, politikailag -1867 után megszületett Magyarországon egy olyan korszaka, amely ezt az országot közelebb hozta Európa nyugati feléhez, mint bármikor volt. Ez a történelmi örökség együttesen kelt, hogy meghatározza a mi magatartásunkat. Megorizzük mindazt a múltból, ami jó, de most hozzá kell fognunk a jövo építéséhez, mert a magyar nép problémái megoldását, hitének visszaadását és szorongásának, belso feszültségeinek megszüntetését várja tolünk. Én ezzel a hittel, szolgálatként kísérlem meg a számomra megrendítő és - nyugodtan mondhatom igen nagy megtiszteltetéssel átvett megbízatást teljesíteni. Köszönöm.
(Forrás: www.parlament.hu )
