Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
Vannak vidékek…
Nekrológ Kapronczay Károlyról
Vannak vidékek…
- rendhagyó visszaemlékezés, az Antall József Baráti Társaság elhunyt rendhagyó elnökére, Kapronczay Károlyra
Kányádi Sándor elhagyott tájakról szóló verse ötlik fel akkor, amikor Kapronczay Karcsi halálhírét olvassuk. Így, Karcsi. Az a vidám ember, akihez bármikor be lehetett menni az Orvostörténeti Múzeumba, leülni a kerevetre, és hosszasan beszélgetni vele, de inkább csak hallgatni őt. Általában ezek az alkalmak az Antall József Baráti Társaság sietős ügyintézéseinek indultak, de azután már úgyis mindegy volt, a comb alatt diszkréten nyomkodott sms-ben kellett lemondani vagy elhalasztani a következő, de néha a következő utáni programot is. Antall egykori szobájában ülünk, Karcsi hosszú évek óta, mint helytartó van jelen itt, függetlenül attól, hogy ki az igazgató éppen, ő az állandóság, aki a rendszerváltozás óta is ugyanúgy itt van, szinte az az érzésünk, hogy „a Jóska” csak kiugrott ebédelni, de a kávét már vele fogjuk meginni, amit majd Maléterné hoz be. Ő az, aki Kányádi versében tud még az elhagyott vidékek egykori lakóiról, esetünkben azokról, akik Antall tanítványai voltak a Toldiban, vagy akik részt vettek az Orvostörténeti Múzeumban vasárnapi teadélutánjain, amik során a világ aktuális sorsát vitatták meg. Egyre jobban belelendül, minket is magával sodornak az emlékei, rajta keresztül válik számunkra is a rendszerváltozás miniszterelnöke emberközelivé, ismeretlen ismerőssé. A társaság ügyei lassan haladnak, két sztori között kapkodva aláír, véleményt mond, majd újra elkalandozik. A spektrum nagyon széles, a generikus orvoslástól a disznó vicceken át az aktuális lengyel-magyar kapcsolatokig minden belefér. Néha jelzi, hogy egyébként siet, mindjárt mennie kell, majd visszatérünk a történetbe, de már az idősebb Antall Józsefnél folytatjuk. Ebben Karcsi verhetetlen, egyik kedvelt kutatási területe, s talán nekünk is az ő hatására vált szívügyünkké, hogy a Társaság az egykori államtitkár és újjáépítési miniszter szellemi hagyatékával is foglalkozzon.
Kapronczay Karcsi a háború idején vagy közvetlenül azután születettek generációjának tagjaként tudta, hogy mi veszett el. Polgári neveltetése, műveltsége a túléléshez szükséges iróniával párosult, amihez esetében határtalan életkedv is társult. Egy olyan világ egyik utolsó mohikánja volt ő, akiknek sokszor kellett kompromisszumot kötni, alámerülni, kibekkelni, de akik tudták azt is, hol a helyük, és ő ott állt, ahol a modern polgári Magyarország leendő elitje gyülekezett Antall József körül. És ehhez az örökséghez hű maradt élete végéig, amikor tanított a budapesti és a debreceni orvosi egyetemen, végezte a kutatómunkáját a múzeumban, őrizte az Antall-hagyatékot és - más társadalmi megbízatásai mellett - haláláig vezette az Antall József Baráti Társaságot.
Köszönjük! Isten Veled!
