Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
Uraim, bekerültünk a történelembe
Kovács András írása Antall József születésének 80. évfordulóján, 2012-ben
Nyolcvan évvel ezelőtt született Antal József, hazánk első szabadon választott miniszterelnöke. A politikus már 1956-ban a szovjet csapatok távozását követelte, majd a Kádár-rendszerben az orvostörténeti múzeumot vezette, és 1988-ban kapcsolódott be ismét a hazai politikai életbe. Nemzetközi népszerűségét nem öncélúan, hanem 15 millió magyar érdekében használta fel.
Antall József 1932. április 8-án született Budapesten. Az ifjú Antall az elemi után a budapesti Piarista Gimnáziumba került. Saját elmondása szerint ez volt a legmeghatározóbb tanulmányai sorában, szinte a családi neveléssel volt egyenrangú. Az alma mater iránti elkötelezettségét jelzi, hogy a rendszerváltozás után Antall József kezdeményezte a Piarista Diákszövetség létrehozását. Az iskola történelemtanárának, Gál Istvánnak tudható be, hogy a természettudományos érdeklődésű fiatal a történelem felé fordult és ő lett az iskolai önképzőkör vezetője. 16 éves korában döntötte el, hogy publicista és politikus lesz, és ezen a kommunista hatalomátvétel sem változtatott.
A gimnázium után az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom–történelem–levéltár szakos hallgatója lesz. Diplomamunkáját egy a korban nem sokra becsült témából, Eötvös József politikájáról írta. A nappali szakos tanári diploma mellett kiegészítő szakon megszerezte a könyvtárosi és muzeológusi diplomát is, majd a doktori címet.
„Uraim, bekerültünk a történelembe”
A diploma megszerzése után Antall József rövid ideig a Magyar Országos Levéltárban, majd a Pedagógiai Tudományos Intézetben dolgozott. Tanári pályáját az Eötvös Gimnáziumban kezdte 1955-ben. Szoros kapcsolat alakult ki közte és osztálya között. 1956. október 23-án nem valamely szokásos nagy ívű történelmi előadását tartotta meg, hanem úgy kezdte: „Uraim, bekerültünk a történelembe” – majd beszámolt az előző este lezajlott műegyetemi nagygyűlésről, a diákok követeléseiről és az aznapra tervezett tüntetésről. A tüntetésen, az Országház és a Rádió körüli eseményekben diákjait vezetve maga is részt vesz. Az Eötvös Gimnázium a forradalmi bizottsága élére választotta.
A forradalom leverése után Kovács Béla, a Kisgazdapárt szellemi vezetője is náluk lakott, így házuk lett a kisgazda tanácskozások színtere. Kádár Jánostól felkérés érkezett egy esetleges koalíciós kormányban történő kisgazda részvételre, amire a pártvezetőség megbízásából ő írta meg a választ a Független Kisgazdapárt tervezete a politikai kibontakoztatás biztosítására címmel. Ebben határozottan leszögezte a feltételeket: az ÁVH kivonását, a szovjet kivonulást és a többpárti választásokat. A karhatalmisták válaszul többször őrizetbe vették.
Eltiltották
1957-ben a Toldy Gimnáziumba került, ahol pár hónap alatt szintén maga köré gyűjtötte a fiatalokat. Keserűen jegyezte meg az egyik besúgó, hogy az általa vezetett történelem szakkörnek több tagja volt, mint a helyi KISZ-szervezetnek. 1957. október 23-án néma tüntetést tartottak a forradalom emlékére. 1959-ben politikai magatartása miatt eltiltották a pedagógusi pálya gyakorlásától. A tanári állásból történő elparancsolás után Antall József két évig könyvtárosként dolgozott.
A tudományos pályára lépést egy váratlan lehetőség indította el. 1963-ban ő írta meg a Magyar Életrajzi Lexikonba nyolcvan orvos életrajzát. Rájött, hogy a gyógyítás története az a fontos tudományos téma, amit még sem az orvosok, sem a történészek nem kutattak megfelelő részletességgel, s ez lehetőséget nyújtott számára a politikai befolyástól mentes munkára. Az 1964-ben megnyíló Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyv- és Levéltár először tudományos kutatónak hívta soraiba, de még ugyanabban az évben igazgatóhelyettessé nevezték ki és döntő érdemeket szerzett a múzeum megszervezésében.
1974-ben megbízott főigazgatója, majd 1984-ben főigazgatója lett az Orvostörténeti Múzeumnak, az intézetet világhírű kutatóműhellyé fejlesztette és munkát biztosított sok olyan embernek, akiket a rendszer üldözött. Számos hazai és nemzetközi kitüntetés birtokosa volt, ami közül a legmagasabb rangú az 1982-ben elnyert Munka Érdemrend arany fokozata volt. Ebben az évben választotta elnökévé a Magyar Orvostörténeti Társaság. Az Orvostörténeti Közlemények főszerkesztőjeként is dolgozott.
A rendszerváltozás idején stabil politikai nézetrendszerrel és kialakult elképzelésekkel rendelkezett a jövendő politika helyes irányvonaláról és ehhez kereste azt a politikai jobbközép formációt, amihez nézetrendszere a legközelebb állt. 1988 elején kapcsolódott be az ellenzéki mozgalomba, megalakította – többek között Göncz Árpáddal – az Emberi Jogok Magyar Ligája Párizsi Szervezetének Budapesti Tagozatát. Csoóri Sándor hívására ezután vett részt a Magyar Demokrata Fórum előadásain és 1988 szeptemberében jelen volt a szervezet hivatalos megalakulásánál és megfigyelőként részt vett az ideiglenes elnökség munkájában.
Széles vezető pártot szeretett volna
1988 októberétől a Kovács Béla Társaságban az FKGP újjászervezésén is munkálkodott. Azonban a későbbiek bizonyították, hogy helyesen vélekedett, mikor rövid idő után belátta, a leendő pártban nem az igazi kisgazda szellemiségű, annak polgári értékeit is felvállaló erők kerültek többségbe. Így noha magas tisztséget ígértek neki, nem vállalt szerepet az FKGP-ben. A Barankovics-féle Demokrata Néppárt utódaként létrejövő KDNP a főtitkári posztot kínálta fel neki, de válaszában kifejtette: ez a párt egy felekezeti párt lenne, márpedig a jobbközép oldalon széles alapú vezető pártra van szükség a baloldal és a liberálisok választásokon történő legyőzése érdekében.
A magyar politikai átalakulás jelentős része az ellenzéki kerekasztal- (EKA-) tárgyalások nyomán jött létre. A politikával foglalkozó közvélemény ekkor ismerhette meg Antall Józsefet. Az EKA-tárgyalásokat az MDF a kezdeti szakaszban nem vette komolyan, mivel lényegesen erősebb volt az abban részt vevő többi szervezetnél, de mikor felismerte a jelentőségét, a pártnak meg kellett erősítenie a tárgyalócsoportot. Szabad György és Csoóri Sándor Antall Józsefet javasolta. Antallnak kész koncepciója volt a tárgyalások további vitelét illetően. Célja a magyar alkotmányosság és demokrácia helyreállítása volt.
A születésnapján diadalmaskodott
Nagy szerepe volt ebben, hogy pontosan ismerte és alkalmazta egyrészt a magyar demokratikus történelmi hagyomány 1848-as és második világháború utáni rövid időszakának elemeit, ami a nemzetieknek volt fontos, másrészt az európai demokráciák berendezkedését, ami a liberálisoknak volt szívügye. Ennek köszönhető, hogy a pártok közti egyre élesebb viták és az MSZMP szándéka ellenére az Ellenzéki Kerekasztal nem bomlott fel, hanem elérte történelmi hivatását és 1989 szeptemberében aláírták a megegyezést a kormányoldallal a demokratikus átalakulás feltételeiről.
Antall Józsefet 1989. október 21-én elsöprő többséggel választották meg a küldöttek az MDF elnökévé. Ezzel egyértelművé vált, hogy ő lesz a párt miniszterelnök-jelöltje. Az elkövetkező kampányidőszakban óriási munkát végzett, aminek köszönhetően az MDF egységes arculatú, a kereszténydemokrata, a nemzeti liberális és népnemzeti értékeket együttesen valló jobbközép párttá vált. 1990. április 8-án a választások második fordulója egyértelművé tette, hogy az MDF lesz az új kormány vezető ereje és Antall József a miniszterelnök. Az Országgyűlés 1990. május 23-án választotta meg miniszterelnöknek.
Antall József miniszterelnökként a legtöbbet tette a magyar rendszerváltozásért. Tette mindezt úgy, hogy állandó támadások kereszttüzében állt és az egyre súlyosbodó betegségével is meg kellett küzdenie. Mindezt óriási küldetéstudattal és hihetetlen akaraterővel tette. Ahogy a vele végig jó viszonyt ápoló politikai ellenfele, Tölgyessy Péter írta: „Belülről vezérelt ember, a kívülről vezérelt emberek korában.” Kormányával megteremtette az átalakulás politikai, gazdasági és külhoni feltételeit. Az MDF elnökeként koalíciót kötött az FKGP-vel és a KDNP-vel.
A kormányzati stabilitás eredményeként azon kevés ország egyike volt hazánk a térségben, ahol nem állandósultak a gazdaságot elbizonytalanító kormányválságok. Vezetésével kormánya meghozta és végrehajtotta az átalakulást elősegítő törvényeket. A nagy gazdasági megrázkódtatás után, a külföldi segítség elmaradása és a recesszió ellenére a ciklus végére a gazdaság növekedési pályára állt, amit a munkanélküliség és az infláció csökkenése is jelzett.
A baloldal nem kímélte
A külpolitikában a térségben egyedülálló nemzetközi elismertségre tett szert. Az USA elnökétől a brit miniszterelnökön át a német kancellárig csak az elismerés hangján nyilatkoztak róla, és elmondták, mennyit tanultak a térség folyamatairól a magyar miniszterelnöktől. A nemzetközi népszerűséget nem öncélúan, hanem a 15 millió magyar érdekében használta fel, akiknek lélekben miniszterelnöke volt. Megalapozta Magyarország euroatlanti orientációját. Nagy szerepe volt a Varsói Szerződés, a KGST felszámolásában és az orosz csapatok 1991-es kivonásában.
Mindezek a lépések mutatták meg igazi államférfiúi nagyságát, miközben itthon politikai válságok egész sorával is meg kellett küzdenie, mint amilyen a balliberális sajtó igaztalan vádaskodásai, a taxisblokád, Göncz Árpád folyamatos alkotmánysértései, a kisgazdák koalícióból történő kilépése, vagy épp Csurka István támadásai voltak. A haza érdekében vívott áldozatos küzdelmének vetett véget súlyos betegsége. Az első szabadon választott magyar parlament miniszterelnöke a szentségekkel megerősítve 1993. december 12-én 17 órakor, 62 éves korában adta vissza lelkét Teremtőjének.
(Megjelent a www.mno.hu-n 2012. április 8-án.)
