Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2024. december 27.
Ezen a napon történt:
-
Vasutas fórum
1991. december 27.
Jeszenszky Géza beszéde
Főpolgármester Úr, Klára asszony, Elnök Asszony, Nagykövet és Képviselő Urak, a két baráti kör tagjai, Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!
Magyarországon sokan, bár nem elegen igyekszünk követni az Antall József által kijelölt utat. Itt, Zágrábban, a róla elnevezett úton, születésének 75. évfordulóján ismét megemlékezünk személyéről, Horvátországhoz fűződő viszonyáról.
Számomra a megtiszteltetés mellett személyes öröm is, hogy Zágrábban, ahol a rendszerváltozás előtt is otthon éreztem magam, mert sok minden a régi Közép-Európára, sőt a régi Budára emlékeztetett, ahol a közös történelem köszön vissza az utcanevekről és a szobrokról, most egy független állam fővárosában állhatok a nagy magyar államférfi mellszobra előtt, aki nekem tanárom volt, majd barátom, rokonom lett, s akinek a kormányában szolgálhattam.
Antall József neve 1988-ban még Magyarországon is ismeretlen volt. Egykori diákjai mint legjobb, életükre meghatározó befolyást gyakorló tanárukként emlegették. Széles baráti és ismerősi köre mint egy különleges nagy műveltségű történész-muzeológust, egy szellemes, jó kedélyű, segítőkész, a kommunizmus elméletével és gyakorlatával szemben megalkuvást nem ismerő férfit ismerte. 1989-ben Magyarország mint a békés rendszerváltozást elérő tárgyalások vezéregyéniségét ismerte meg. Ezzel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1989 második felében – a magyar és a lengyel példát követve - az összes európai kommunista csatlósállam rendszere összeomlott. A következő évben az egykori kommunista tömb első szabad választásán győzelemre vitte a Magyar Demokrata Fórumot, s ennek nyomán hamarosan a világ vezető politikusai ámultak el, hogy a Vasfüggöny mögül egy milyen világpolitikai tájékozottságú, milyen széles látókörű, milyen koncepciózus vezető érkezett körükbe. Életében, majd halála után a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak róla a nagy demokráciák vezetői, az idősebb Bush, Kohl, Thatcher és Major, Mitterand és Chirac. Nem azért fogadták mindenütt olyan jól, mert a szájuk íze szerint beszélt, hanem éppen ellenkezőleg, amiért új szempontokra hívta föl a figyelmet és számos bátor kezdeményezést tett. Oroszlánrésze volt a Varsói Szerződés, majd a KGST közös megegyezéssel történő feloszlatásában, a Visegrádi Együttműködés és a Közép-európai Szabadkereskedelmi Egyezmény létrehozásában, Magyarország és szomszédai NATO- és EU-integrációja kezdeményezésében.
A történész-politikus alaposan ismerte a Magyarországgal szomszédos államok múltját és aktuális politikai helyzetét. 1990-ben még ő sem számított Jugoszlávia gyors szétesésére, de örömmel látta, hogy májusban Horvátországban az MDF-hez hasonló politikai filozófiát valló erők győztesen kerültek ki a 40 év utáni első többpárti választásokból. 1990. június 22-én, mint az Antall-kormány külügyminisztere, megnyitottam Magyarország zágrábi főkonzulátusát. Akkor ismerkedtem meg Tudjman elnökkel és Mesic akkori horvát miniszterelnökkel. Kitűnő horvátországi benyomásaimról szóló beszámolómat Antall megelégedéssel fogadta, hiszen nagy rokonszenvet érzett a magyarok nehéz történelmét nyolcszáz éven át velük megosztó horvátok iránt. Ő maga egy jó évvel később, 1991. július végén kereste fel Horvátországot, amikor a Hexagonale nevű közép-európai együttműködési szervezet Dubrovnikban tartotta kormányfői értekezletét. Ott kaptuk meg a hírt az első fegyveres összetűzésekről. Nyilvánosan és Tudjman elnökkel folytatott külön megbeszélésén is Antall kifejezte meggyőződését, hogy Európa közvetítésével a délszláv válságot erőszakmentes és demokratikus úton, a népek önrendelkezési joga, az általános emberi jogok és a kisebbségek jogai figyelembe vételével kell megoldani. Magyarországon az ún. Jugoszláv Néphadsereg Horvátország elleni szeptemberi támadását, majd a déli határaink mentén kibontakozó háborút aggodalommal és a védtelen áldozatok iránti mély részvéttel fogadtuk. Helyzetünket külön nehezítette az autonómiájától ténylegesen megfosztott Vajdaság tartományban élő közel félmilliónyi magyar közösség, akik - horvát nemzetiségű barátaikkal, szomszédaikkal együtt - túszhelyzetben voltak, kiszolgáltatva a szerb nacionalizmusnak. Ez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy külföldi partnereinket, így az Európai Közösség és az Egyesült Államok vezetőit, pontosan tájékoztassuk a délszláv háborúval kapcsolatos ismereteinkről, és kifejtsük a rendezésre vonatkozó elképzeléseinket. Antallal együtt meghívottként vettem részt az EK külügyminisztereinek 1992. januári találkozóján, ahol végül megszületett a döntés Horvátország és Szlovénia függetlenségének az elismeréséről. Akkori benyomásom is az volt, hogy a döntésben szavainknak, érveinknek, Antall tekintélyének súlya, komoly hatása volt. Ezért is tartom indokoltnak, hogy itt, Zágrábban Antall József mellszobra hirdeti a horvát-magyar barátság legújabb fejezetét.
Mint Antall egyik legrégibb ismerője, s mint eszméinek - képességeimtől tellően - hűséges követője, meg merem kockáztatni, hogy ha egy kegyetlen betegség következtében nem veszítettük volna őt el olyan korán, 61 éves korában, akkor nagy tekintélyével elő tudta volna mozdítani Horvátország méltányosabb kezelését a különféle nemzetközi fórumokon, akkor talán e két ország ma már formálisan is egymás szövetségese volna, s kapcsolataink még meghittebbek lennének. Akkor Magyarország még aktívabb szerepet vállalt volna a Balkán későbbi válságaiban, és a térség nemzeteinek és nemzeti kisebbségeinek a viszonya a mainál jobb, rendezettebb lenne. Túl bátornak tűnhet az a feltételezésem, hogy Európa és Amerika viszonyába is bele tudott volna szólni, de az bizonyos, hogy a magyar közvélemény ezt a viszonyt ma másként szemlélné. Végül abban is biztos vagyok, hogy az újabb oroszországi politika hazai és nemzetközi megítélésében is határozott, iránymutató álláspontot foglalt volna el.
Egy éve jelent meg Magyarországon egy vaskos tanulmánykötet „A politikus Antall József” címen, pár hete írásainak és beszédeinek új kiadása, végül pár napja azokból egy német nyelvű válogatás. Úgy vélem hasznos lenne, ha a horvát közönség is megismerhetné legfontosabb gondolatait, hogy az előttünk álló szobor mögötti politikus, a horvát nemzet barátja, és az ember is megelevenedjen.
Végül jelentem, hogy a Magyar Hírlap holnapi, húsvéti számában jelenik meg Antall örökségéről írott cikkem. „Antall és a rendszerváltozás” címmel májusban, az Antall-kormány megalakulásának az évfordulóján tervezem megjelentetni a támadások egy részére adott közvetett válaszomat. Ismételt húsvéti jókívánságokkal
Jeszenszky Géza
