Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
Nemzeti egység
1990. október 23-án a Magyar Országgyűlés ünnepi ülés keretei között emlékezett meg 1956-ról. Antall József beszédének záró részét idézzük:
"1956 világtörténelmi jelentőségű azért, mert addig voltak küzdelmek, voltak harcok, voltak tüntetések, de egy ország, méghozzá törvényes kormányával, törvényes miniszterelnökével együttesen lépett fel az akkori szovjet hatalommal szemben, azzal a legnagyobb világhatalommal szemben, amelyik akkor meghatározta a térséget és világunkat, és amelyikkel az egész nyugati világnak kellett szembefordulnia és hídfőállást építenie. Ennek a világtörténelmi jelentőségű eseménynek, amelyet akkor is úgy éreztünk – a bukás napjaiban is, november 4-e után, hogy most elbukunk –, hogy el kell jönnie az időnek, amikor e bukás történelmi távlatban meg fog valósulni. És legyünk büszkék arra, hogy ezt a történelmi fordulatot, amelyik be fog kerülni, ha meg fogják írni azt a bizonyos drapp színű bolsevik párt történetét újra, igaz módon megírják, akkor benne lesz, hogy 1956 fordulópontot jelentett a történelemben, úgy, ahogy a 48-as forradalmak és más levert forradalmak is útjelzői voltak az új korszakoknak.
Történelmi jelentőségű abban is 1956, hogy többé nem lehetett az akkori szovjet politikával, hanem lehetett a sztálini, Sztálin utáni kommunista pártokkal európai országban többé úgy együttműködni, hogy el ne veszítsék szellemóriásainak szövetségét, továbbá nem lehetett Nyugat-Európában baloldali értelmiséginek lenni úgy, hogy ott együttműködik egy szovjet típusú kommunista párttal. Ott született meg valahol az, ami később eurokommunizmusként divatba jött. És azok a baloldali értelmiségiek – Sartre és mások –, akik a fasizmus elleni küzdelemben szövetséget találtak vagy szövetséget éreztek kommunista mozgalmakkal, többé ezt nem tehették, mert 1956 Európa és a világ számára vízválasztóvá vált tisztesség és csalárdság, demokrácia és diktatúra között. Erre is emlékeznünk kell.
Ma, amikor az ország nehéz óráit éli meg, amikor Magyarországot nemcsak az öröksége sújtja, hanem új csapások, új fájdalmak, új keserűségek, sokszor egy közönyteremtő csalódottság, akkor is emlékeznünk kell 1956-ra. És 1956, amely mitológia – mert erőt ad, eszmét ad, erkölcsöt ad –, egyben történelmi tanulság, racionális elemzés tárgya is. És nyugodtan elmondhatjuk, hogy forradalmunk, amely most békésen megy végbe, nem bukott el két hét után, és nem bukott el másfél év után sem. Bízunk benne, hogy most sikerül. De ha elemezzük, ha emlékezünk, akik ismerik a történelmet, tudják, hogy 1848–49 nemzeti mitológiájának hősei között is, az óriások között is mily feszültségek, mily ellentétek húzódtak. Akik olvasták a visszaemlékezéseket, hogy milyen kicsinyes vádaskodások hangzottak el egymás ellen, és akik 1956-ban tudnak emlékezni a gyönyörű, a szép mellett arra, hogy az ellentétek mily csírái éltek akkor is közöttünk, és akik olvassák a visszaemlékezéseket, a kétségeket és a támadásokat, azok valóban tudják azt, hogy milyen sokszínű, milyen ellentétek bölcsője lett volna gyönyörű forradalmunk és szabadságharcunk, ha nem veretik le. Mert a leveretés megóvja a mitológiát – bármily tragikus is.
Nekünk most az a dolgunk, hogy a mitológia erejével és hitével, a múltbeli tanulságok racionális elemzésével érezzük jelenünkben azt, hogy a közöttünk feszülő ellentétek, a közöttünk meglévő indulatok ellenére alapvető kérdésekben egy nagy nemzeti egységnek kell érvényesülnie, és ez az ellentétek olyan feloldásaként kell, hogy jelentkezzék, amely nem érintheti parlamentarizmusunkat, nem érintheti többpártrendszerünket, nem érintheti azt a demokráciát, amiért együtt küzdöttünk. De kell hogy meglegyen a technikája, meglegyen a metodikája, és meglegyen az erkölcse ennek az ellentétnek, ennek a versenynek, ennek a szembenállásnak, mert nem engedheti meg magának a nemzet, a nép és a legkevésbé a politikusok, hogy afféle törzsi háború dúljon ebben az országban, és törzsi háborúk erőtlenítsék el akaratunkat az új világ megteremtésében, egy valóságos, működő demokrácia és egy működőképes gazdaság megalkotásában.
1956 közös eszmeiségének erre kell bennünket köteleznie: hogy a magyar Országgyűlés, az Országgyűlésnek felelős kormányzás mindent elkövessen azért, hogy a leggyorsabban megalkossuk azokat a törvényeket, és megteremtsük e súlyos válságból való kilábalás feltételeit. Ezt várja tőlünk az ország, ezt várja tőlünk a világ; és csak így lehet rajtunk segíteni.
Hiszem azt, hogy nem élnek önpusztító vágyak e népben, nem élnek bennünk. És ha nem élnek, akkor egy új korszak erőt adó hitével, eszméinkhez hűen, politikai hitvallásunkhoz híven, egymás nézeteit tiszteletben tartva, meg kell kísérelnünk a Kormányban, az Országgyűlésben, az önkormányzatokban együtt dolgozni, és küzdeni az ínség ellen, és küzdeni azért, hogy a közöny bacilusa ne roncsolja szét a népet, a nemzetet."
