Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
Politikai bohócok
1993. október 3-án és 4-én került sor "A Hét” műsorában és a Híradóban az alábbi televízióinterjúra, amelyet Pálfy G. István készített.
"Pálfy G. istván: Talán nem egészen véletlen, hogy nagyon fontos helyről elhangzott Magyarországon az a gondolat, hogy jó lenne, ha a következő választásokon, viszonylag kis százalékban, bekerülnének a parlamentbe a magyar szélsőségek balról is, jobbról is, mert akkor ezek ellenőrizhető képletté válnának. Mit gondol erről Miniszterelnök Úr?
Antall József: Ezt Göncz Árpád köztársasági elnök úr vetette föl, de nem elnöki minőségében, Bécsben, a Néppárt politikai akadémiáján. Mint magánember mondta ezt és azt is, hogy ennek az lenne a haszna – mármint ha lenne jobb- és baloldali szélsőség a parlamentben –, hogy akkor ezek a pártok mintegy parlamentáris ellenőrzés alá kerülhetnének. A legkevésbé sem kívánnám, hogy most a köztársasági elnök úrral ilyen kérdésről vitatkozzam. Már csak az előbb említettek miatt sem.
Pálfy G. istván: Elnézést, hogy felvetem, de mindenki tudja, hogy ez elhangzott.
Antall József: Igen, tudom, az újságban is benne volt. Ezzel nem értek egyet, akár a négy százalékot tartjuk meg a választójogi törvényben, akár ötre emeljük. Mindenképpen rossznak tartanám, ha 5-5 százalékot meghaladó szélsőség kerülne a magyar Országgyűlésbe. Rossznak tartanám külpolitikai szempontból, Magyarország megítélése tekintetében. Károsnak tartanám belpolitikai szempontból is, hogy Magyarországon ilyen politikai erők a parlamentben szerepeljenek, „handabandázzanak”, obstruáljanak stb.
Jól tudjuk, hogy a szélsőséges a parlamentet elsősorban arra használnák, hogy hangos szóval, különböző produkciókkal szórakoztassák a közvéleményt. Sehol, egyetlen országnak és parlamentjének nem tesz jót az ilyen jelenség. Azt hiszem, nem kell külön, politikailag is biztosítani a szélsőségeknek és politikai bohócoknak a megjelenését a magyar Országgyűlésben. Azonkívül politikai értelemben az Országgyűlés nem alkalmas az ellenőrzésre. Az, hogy helyet kapnak a parlamentben, önmagában nem ellenőrzi, nem helyezi kontroll alá a szélsőségeket. Semmiféle haszonnal nem járt a nyugat-európai parlamentek számára az, hogy egy időben ott szélsőséges kommunista erők szerepelhettek, vagy más extrém csoportok. Általában most sem örülnek megjelenésüknek. A magyar történelemben és a magyar politikában nem szoktuk ünnepelni azt, hogy 1939-ben a nyilasok nagyobb számban bekerültek a parlamentbe, mint előtte, nem váltak „ellenőrizhetővé”.
Az én egész politikai törekvésem arra irányult a Magyar Demokrata Fórumon belül és általában a magyar politikában, hogy a szélsőségre hajlamos, vagy potenciálisan szélsőségre hajló politikai csoportokat a balközép és a jobbközép politikai pártoknak lehetőleg integrálniuk kell, vagy le kell fedniük azt a közvéleményt, amelyik ilyenre hajlamos. Néha ez nem megy, hiszen az átalakult gazdasági, szociális problémák polarizálják, de mindaddig, ameddig lehet, ezt kell csinálni, és nem az ellenkezőjét helyezni előtérbe.
Egyetértek azzal, amit akár Adenauer, akár Franz Josef Strauss csinált: a CDU-tól és a CSU-tól jobbra álló politikai erőket lehetőleg nem engedték be a parlamentbe. Különösen nem szabad ezt egy olyan országban lehetővé tenni, amelyiket nagyon könnyen vádolnak szélsőséges megnyilvánulásokkal.
Ha Párizsban a francia rendőrök szétvernek egy tüntetést, vagy Londonban belelovagol a rendőrség a tömegbe vagy a bányászok felvonulásába, senki nem kérdőjelezi meg a francia vagy a brit demokráciát. Ha ugyanez Németországban, Olaszországban vagy Magyarországon történik, akkor mindjárt kész az egykori tengelyország, az egykori fasiszta ország kliséje. Akkor mindjárt lehet írni itthonról inspirálva a világsajtóban olyan cikkeket, amelyek bennünket kompromittálnak. Tehát Magyarországnak nem érdeke egy ilyen elgondolás. Hangsúlyozom, a köztársasági elnök úr ezt magánemberként, feltehetően inkább csak gondolati felvetésként mondta."
