Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2025. március 14.
Ezen a napon történt:
-
Magyar Cserkész Szövetség ünnepsége
1991. március 14.
Magyar áruk helyzete
A Hét című tévéműsornak adott interjút Antall 1993. szeptember 12-én. A riporter Pálfy G. István volt.
"Pálfy G. István: De mit lehet kezdeni azzal, ha az emberek a saját maguk történetét nem történeti kérdésként, hanem nagyon jelenvaló kérdésként élik meg? Amikor bemennek a boltba, akkor az erszényüket vetik össze az árakkal, s nem tudom, hogy mire számíthatnak még?
Antall József: Természetes dolog, hogy a hétköznapi életet az egyes ember nem történelmi távlatban nézi, s főleg nem történeti kérdésként. De azért világosan meg kell mondani, hogy a tulajdonviszonyoknak a változása ezzel járt. Ehhez hozzá kell azt is tennem, hogy a mi politikai pártjaink egyértelműen a kárpótlás, a kártérítés valamilyen formája mellett kötelezték el magukat. Kivétel csak a Fidesz volt, amely a fiatal emberek szemszögéből, kizárólag pragmatikusan nézi a világot. Az ő kivételükkel minden politikai párt kívánta a kárpótlásnak, kártérítésnek valamilyen formáját tulajdoni vonatkozásban is. Néha teljesen használhatatlan formában jelent meg ez, mint például az SZDSZ-nél. Enélkül a kárpótlás és tulajdonszerzés nélkül az átalakulást nem lehetett végrehajtani sem gazdasági, sem erkölcsi szempontból. Így lett ennek részben velejárója átmenetileg a mezőgazdaságban előállt mai helyzet. Nekünk ehhez mégis ragaszkodni kellett, ezt a tulajdoni változást végre kellett hajtani.
A következő tényező, amit itt figyelembe kell venni: a világgazdasági recesszió. Hogyan lehetne Magyarországon ennél jobb állapotokat teremteni? Tekintsünk a szomszédokra, a volt szocialista országokra, azt hiszem, nem kell különösebben indokolnom az elmondottakat. Az Egyesült Államokban súlyos recesszióról beszélnek, a Clinton-kormánynak is igen nagy problémái vannak, Kanadában is kritikus a helyzet, milliárdosok mentek tönkre, Nagy-Britannia és Németország évtizedek óta először küzd a termelés visszaesésével, inflációs és egyéb jelenségekkel. Franciaország és Olaszország földcsuszamlásszerű belpolitikai változásokat és súlyos gazdasági krízist élt meg. Japán, amely gazdasági csodaként eddig csak felfelé emelkedett, megtorpant. Ezek után Magyarország hogyan kerülhetné el a meglévő gondokat? Ez a világgazdasági jelenség bennünket kétoldalról sújt. Egyrészt mégis át tudtuk állítani a magyar gazdasági életet a KGST-elkötelezettségből a Nyugat felé forduláshoz. Elértük azt, hogy kivitelünk fele a Közös Piac országaiba irányul. Stabilizálni tudtuk a vezető piacokon – Amerikában, Európában – a magyar áruk helyzetét, míg korábban sokkal inkább a harmadik világ átmenetileg gazdag országaiba tudtunk exportálni. Most a legkeményebb piacokon is helytállunk. A másik oldalon viszont a volt Szovjetunió köztársaságaiba, a volt KGST országaiba visszaesett a piaci forgalmunk, ahova egyébként az igénytelenebb magyar ipari és mezőgazdasági árukivitel irányult. (Ez súlyosan érintett egyes ágazatokat és övezeteket Magyarországon.)
Nem azért esett vissza, mert rossz politikai viszonyban vagyunk vagy rosszul gazdálkodunk, és nem tudunk megfelelően velük tárgyalni, hanem azért, mert egyszerűen nem fizetnek. A Szovjetunióval szembeni aktívumunk 1 milliárd 700 millió körül volt. Meddig lehetett volna ezt folytatni? Rendkívül nehéz versenyre kelni olyan országokkal, amelyek e mellé hitelt tudtak nyújtani. Ezt mi nem tudtuk megtenni. Így a magyar mezőgazdaságnak, a magyar iparnak a visszaesése és termelésüknek zsugorodása elkerülhetetlen folyamat ebben a világgazdasági jelenségben.
Ezek a tények mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a magyar gazdasági életben, a nyugati országok és a vezető közgazdászok által rövidebbre jósolt recesszió még nem ért véget. Olyan jelenségeket, mint a délszláv belső háború vagy a Szovjetunió összeomlásából bekövetkező teljes gazdasági bomlás vagy a csehszlovák szétválás, amelyektől ugyan tartottunk, de mégis furcsa lett volna előre bekalkulálni. A jugoszláviai embargó, az Öböl-háború is komoly károkat okozott nekünk. Ha ezt mind figyelembe vesszük, akkor azt mondhatom – és ezt is meg kell értenie minden magyar polgárnak –, hogy ilyen körülmények között a magyar gazdaság súlyos helyzete elkerülhetetlen, és minden más országgal nyugodtan összehasonlítható állapotban van.
Természetesen megértjük az embereket, sőt egyetértünk azzal, hogy őket nem ez érdekli elsősorban, hanem az, hogy a kormány oldja meg a gondokat hogyha bemegy egy boltba, akkor olyan magyar áruval és olyan áron találkozzék, amivel az életszínvonalát meg tudja őrizni. Ehhez kapcsolódik a munkanélküliség kérdése, és most nem beszélek arról, hogy a munkanélküliségen belül is van feszültség. A probléma egyik oldala az, hogy ténylegesen vannak munkanélküliek, s ezt megint világjelenség. Nem véletlen, hogy a hét vezető ipari ország Hongkongban Clinton vezetésével először tűzte a világban lévő munkanélküliséget tanácskozásuk napirendjére. Magyarországon is valós a munkanélküliség. De a másik oldalon azt is hozzá kell tenni, hogy ez komoly feszültséget rejt, mert sokan úgy ítélik meg, saját falvaikban vagy egyes helyeken, hogy a munkanélküliek nem ragadnak meg minden lehetőséget arra, hogy dolgozzanak, nem vállalnak el bizonyos munkákat és átmenetileg szívesen használják ki a munkanélküli-segélyt. Ezek a jelenségek csak együttesen kezelhetők.
Nem mondtam, hogy a kormány hibátlanul működik, de ezek azok a keretek, amelyek megszabják az eredményeket. Az sem véletlen, hogy az ellenzéki pártok felelős személyei soha nem mondanak olyat, hogy valamilyen csodát tudnának tenni. Így a mi szidalmazásunk közepette, ha komolyan megkérdezik őket, még inkább szűkebb körben vagy esetleg külföldön, lényegében azt mondják, hogy ők sem tudnának mást csinálni. Minden józan ember tudja, hogy nagyon szűk a mozgáskör.
Mi mindent megteszünk e kör tágítása érdekében, s ehhez csak megértést kérhetünk a lakosságtól és minden magyar polgártól. Ahhoz, hogy emelkedjünk, felemelkedjünk, bizalomra van szükség.
Ami pedig a ’94-es évet illeti, hogy az lesz-e a mélypont vagy nem, ez a jóslatok – esetleg a felelőtlen jóslások – kategóriájába tartozik. Lehet, hogy a ’94-es év nagyon nehéz év lesz. Lehet, hogy olyan jelenségek következnek be a világban vagy ebben a térségben, amelyek javítják vagy rontják a helyzetet. Például, ha a délszláv polgárháborút sikerülne egy fegyverszünettel lezárni, sikerülne pacifikálni a Balkán térségét, az biztos, hogy fellendítően hatna ebben a térségben. Ha még szigorodik, még romlik a jugoszláviai helyzet, akkor az nyilván negatívan befolyásolja fejlődésünket."
