Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
Politika, mint hivatás
A "Századvég" politikai iskola hallgatói előtt 1991. december 11-én tartott előadást Antall József "A politika - hivatás és szakma" címmel. Az alábbiakban a záró fejezeteit idézzük:
"Az ország most, hogy demokrácia van, kialakult a parlamentarizmus, nem elégedhet meg azzal, hogy olyan politikusai legyenek, akik összeszedték amatőr módon afféle selfmademanként a politikát passzióból. Hivatásszerűen készülni kell rá, hivatásként kell a politikát űzni, de mesterségbeli tudással. De a hivatást nem helyettesíti a legnagyobb mesterségbeli tudás sem. Mert akiben nincs politikai hit, nincs politikusi hivatás, az sok minden lehet, de soha abból igazi politikus nem lesz, csak akkor, ha hinni tud, hivatása van, és ha együtt jár a hivatással egy politikusi étosz, és együtt jár a mesterségbeli tudásra való törekvés. Ezt javaslom a következő korosztálynak is, azoknak a fiataloknak, akik ezt el akarják sajátítani.
Ajánlom a sok egyéb mellett – külföldi és hazai munkák mellett – minden hibájával vagy már bizonyos értelemben korszerűtlenségével, a politikus személyiségről magyar nyelven legjobb összefoglalást; Kornis Gyula: Államférfi című kétkötetes művét (1933-ban jelent meg) figyelmükbe ajánlom, és annak a tartalomjegyzékét akarom csak befejezésül felidézni, hogy mi minden tartozik ebbe a körbe: Államférfi és történelem; Államférfi étosza és lelki alkata; Az államférfi hivatástudatának jelentősége; A hivatástudat kibontakozása; Hivatástudat és pesszimizmus; A hivatástudat hiánya a politikában; A politika és világnézet; Szabadságeszmény, nemzeti eszmény, gazdasági eszmény, szociális eszmény; Az eszmények hagyománybontó ereje; Politika, politikai tárgyszerelem; Politika és önzetlenség; Az akaraterő, az akarat, mint az államférfi egyéniségének lényege; Az akarat ereje, az akarat szívóssága; A törtető politikus típusa; Az akarat politikai hősei; Az államférfi munkaereje; Az államférfi felelősségérzése; Felelősség és demokrácia; Az államférfi sugalmazó ereje; A szó hatalma; Az írás hatalma; Az ember, mint a politika anyaga; Az államférfi lélekbölcsessége; Az államférfi embermegvetése; Az államférfi, mint a kiegyezés művésze; A nemzeti lélek ismerete; A pártlélek ismerete; A valóságérzék lelki mozzanatai; A politikai lélek bonyolult struktúrája; A politikai gondolkodás; A politikai intuíció, az érzelem a politikában; A becsvágy és hatalomvágy a politikában – csak néhányat olvasok –, Politika és az elvszerűség; A politikai pragmatizmus; Elvek és pártok; Az angol politikai jellem, a francia, a német stb. Ezt a két vaskos kötetet ajánlom figyelmükbe, ha nem ajánlották volna még szakirodalomként. Vannak benne olyan sorok vagy olyan pontok, amelyek már elavultak, de amelyek történelmileg így is tanulságosak.
Minél többen érdeklődjenek a politika mint hivatás és mesterség iránt. Ennek az országnak sok pártban van nagy szüksége olyanokra, és fiatalokra, akik európai módon, egy parlamentáris rendszernek megfelelően tudnak politizálni, megfelelő stílussal, akaraterővel, akaratátviteli erővel és tisztességgel."
