Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2025. május 10.
Ezen a napon történt:
-
A Belügyminisztérium jelentőségéről
1992. május 10.
Nekünk Mohács kell
1991. augusztus 26-án emlékezett Mohács és az ország a mohácsi vész gyásznapjára. Az alábbi mondatok néhány órával a pápa látogatását követően és a moszkvai puccskísérlet 60 órája után, a délszláv válság fenyegető közelségében hangzott el.
"Arra is kell emlékeznünk: nemcsak Európa hagyott el bennünket, nemcsak Európa vallott kudarcot belső meghasonlásai, küzdelmei, az egység hiánya miatt ilyen alapvető világpolitikai jelentőségű kérdésben. Ki kell mondanunk, hogy mi, magyarok sem voltunk képesek az összefogásra. Politikai ellentétek feszültek az országban. Színen volt a Báthory vezette főúri párt, vagy a Szapolyai (vagy Zápolya) János vezetése alatt álló egykori köznemesi párt. Itt volt a nagy jogtudós Werbőczi, és mögötte a levert parasztháború, Dózsa kereszteseinek emléke. Létezett a félelem az általános nagy hadrakeléstől, attól, ami pedig annak idején Hunyadi Jánosnak annyit nyújtott a török elleni harcokban.
Ne feledjük, hogy a török támadást megelőzően a XIV. század óta, több mint másfél évszázada szinte gyakorlattá vált, hogy a török ellen háborút kell folytatni. Ebben jeleskedett számos uralkodó már az előző században. Az európai diplomáciának lett volna ideje felkészülni az Európába induló iszlám zászlók alatt sereglő – mint egykor Franciaországban, a Gibraltárnál átkelt és 732-ben Martell Károly által megállított arabok vezette – iszlám hadak, csapatok ellen. A török sereg újra Európának feszítette erejét. Ez azonban nem volt elég ahhoz, hogy a világ, az akkori Európa és a magyar politika felkészüljön egy ilyen súlyos történelmi kihívás megválaszolására.
Gyenge uralkodók követték Mátyás királyt. Mátyás halála után a Jagelló-ház két tagja, II. Ulászló és II. Lajos nem voltak nagy királyok. Nem tudták folytatni Mátyás életművét, és ezért a belső erők, a belső problémák az ország, a nemzet ellenálló erejét megtörték. Ez a másik nagy tanulság, a mi magyar tanulságunk. Ez az, amire Ady Endre azt mondta: Nekünk Mohács kell! Nekünk csapások kellenek, nekünk megpróbáltatások kellenek ahhoz, hogy összeszedjük magunkat. Lehet, hogy így van."
