Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
Túró Rudi és szépségkirálynő választás
Kuturális térhódítás a politikai átmenetben
Meghívott beszélgetőtárs:
Tóth Eszter Zsófia,
történész, társadalomkutató, a Milton Egyetem oktatója, a Mediaworks főmunkatársa,
a "Csemege ajándékkosár. Fogyasztás és zene a Kádár-korszakban" c. könyv társszerzője
Moderátor:
Lesti Árpád,
politológus, Forum Politicum
Előadások a rendszerváltozás alkalmából
Modell és Valóság sorozat, XIII. évad 3. rendezvény
Időpont: 2025. január 16., 18.00
Helyszín: Háló Közösségi és Kulturális Központ - S4
(1052 Budapest, Semmelweis utca 4.)
Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
A Magyar Televízió 1. csatornáján 1993. augusztus 22–23-án hangzott el egy beszélgetés, mely Horthy Miklós újratemetése kapcsán foglalkozott szerepével, a riporter Feledy Péter volt. A beszélgetés szövegét a "Heti Magyarország" 1993. szeptember 3-ai száma közölte.
"Feledy Péter: Sokat olvastunk arról mostanában, hogy Horthy újratemetése valószínűleg sérti a környező országok érzékenységét, ami nyilván összefüggésben van a Horthy nevéhez fűződő, két világháború közti revizionista politikával. Ön ma hogyan ítéli meg ezt a bizonyos revizionista politikát?
Antall József: A két világháború között és minden magyar gondolkodásában természetes dolog, hogy a trianoni békeszerződés fájdalmat okozott. Nem várható egyetlen magyar embertől sem, hogy lelkesedjék Trianonért, s lelkesedjék azért, hogy elveszítse egy ezeréves országállam területének a kétharmadát. Egyszerűen perfídia, hazugság lenne bárki részéről, aki azt a kijelentést tenné, hogy ezt szívesen veszi, hogy ezt természetesnek tartja. Nem, elítéljük Trianont, és politikai, történeti felfogásunk ellentétes azzal. Ugyanígy nem vehetjük rossz néven, hogy a románok vagy mások a szomszéd államokból örülnek annak, hogy Trianon eredményeképpen bővíthették az országukat.
De ma, a jelen történelmi szituációban, amikor Európa békéjéről, világpolitikai egyensúlyról van szó, nyilvánvaló, hogy nem lehet revizionista politikát folytatni. Nekünk tudomásul kell venni a tényeket, s arra kell törekedni, hogy a kisebbségeink jogait biztosítsuk, lehetővé tegyük, hogy otthon tisztességgel, jogaik birtokában éljenek. A határok kérdését az európai biztonság szempontjából, az európai gondolkodásnak megfelelően kell kezelni. Ha valaki határainkon belül ebben a kérdésben politikai sarlatánságokra, szélsőségekre vetemedik, akkor nemcsak az anyaországnak, hanem legsúlyosabban a határon túli magyarságnak árt. Azok a politikusok is, akik a szomszéd országban ürügyül akarják felhasználni ezeket a kérdéseket. Hozzáteszem, hogy a határkérdésben az antant nagyhatalmak politikusai is különböző módon nyilatkoztak. Azt hiszem, hogy ez természetes is olyan történelmi szituációban, amikor államok omlottak össze. Elég, ha utalok Csehszlovákiára vagy később Jugoszláviára. De emlékeztetek más országokra: Romániára, Slovenskóra és Horvátországra, amelyek sokkal inkább kiszolgálói voltak a hitleri rezsimnek abban az időszakban, mint Magyarország."