Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2026. július 9.
Ezen a napon történt:
-
EBEÉ csúcsértekezlet (Helsinki)
1992. július 9.
Politikusi pálya hivatás
A "Századvég" politikai iskola hallgatói előtt 1991. december 11-én tartott előadást Antall József "A politika - hivatás és szakma" címmel.
"A magam részéről azzal szeretném zárni, hogy én a politikusi pályát hivatásnak tekintem, és számomra a politikusi pálya akkor is hivatás volt, amikor nem gyakorolhattam. Akkor is arra törekedtem, anélkül, hogy ez programom lett volna. Egyszerűen nem tehettem mást, mert a természetemből és érdeklődésemből következett, hogy bárhol voltam, bármikor, 16 éves koromtól kezdve, amikor a politika egyértelműen az érdeklődési körömbe került, és történelemmel, mindennel foglalkoztam, túlmenve a családi és egyéb atmoszférán, onnantól kezdve úgy néztem a politikát, hogy nekem az lehetett német politikus, az lehetett éppúgy az Adenauer-korszak, vagy lehetett Churchill vagy Franciaországban Mendes-France, én mindig akaratomon kívül naprakész állapotban voltam abban, ami hozzáférhető, ami az éter hullámain vagy a becsempészett irodalmon vagy egyebeken keresztül fogható volt. Számomra soha nem jelentett problémát, amikor külföldi politikusokkal találkozhattam, akik az elmúlt évtizedeket is gyakorló politikusként élték át. Azért tudunk egymással azonos gondolatokkal beszélni, azért beszélünk egy nyelven, mert az a tény, hogy én ezeket az éveket a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban töltöttem hivatalosan, az nem tesz különbséget a között, mint hogyha – és ezt nem nagyképűségből mondom, nehogy félreértsék, csak érdeklődésről beszélek – én ezt egy másik országban, a közéletben töltöttem volna. Többszörös érdeklődési körrel, nagyobb erőfeszítéssel, de mindig így éltem át.
Ennek következtében csak piszkálódásnak érzem, ártatlan piszkálódásnak, amit őszinte szívvel nézek el és bocsátok meg, ha azt mondják, hogy a múzeumigazgatóból lett csetlő-botló politikus. Én nem arról a területről tévedtem a politika mezejére, hanem én politikai pályára készültem, politikai pályára indultam, s azokban az években is azt mondtam, hogy én tulajdonképpen nem vagyok boldogtalan, csak fordított életet élek, és ami a passzióm lehetne, ami a hobbin lehetne, a művészettörténettől kezdve a művelődéstörténetig, most abból élek, ez a mesterségem, és hobbim marad a politika. Velem semmi más nem történt 1987–88 után, amikor aktívan bekapcsolódtam a politikai életbe, minthogy megfordult minden. Soha nem tagadom meg azokat a múzeumi, történészi évtizedeket. Mindig büszke vagyok arra, hogy ha valahol végigvezetnek egy múzeumon vagy végigvezetnek valahol egy könyvtáron, külföldi útjaimon, ahol beterveznek 10 vagy 20 percet, akár a Japán Nemzeti Múzeumban, akkor öt méterről meg tudom mondani körülbelül, hogy melyik századból való az a tárgy. Pláne nagy örömet okoz, hogyha nekem van igazam öt méterről, és az engem vezető múzeumigazgató, akinek nem pont az a szakterülete, téved. A hobbi és a szakma és a hivatás jelentkeznek együtt."
