Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2025. február 5.
Ezen a napon történt:
-
Nyilatkozat - Frankfurter Allgemeine Zeitung
1992. február 5.
Eltér a véleményünk
1993. január 22-én a Pesti Hírlapban Bencsik András által készített interjú jelent meg, aminek különleges fontosságot adott, hogy Csurka István néhány nappal korábban éles kritikákt fogalmazott meg a kormánnyal szemben.
"Bencsik András: Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ami, azt hiszem, hogy a legkényesebb és a legfájdalmasabb. Ahhoz a belső válsághoz, amelyet a Magyar Fórum vezércikke meglehetős szókimondással napvilágra hozott. Ha ironizálni akarnék, akkor azt mondhatnám, hogy az ön centrumpolitikájának nincs ékesebb bizonyítéka, mint az, hogy míg az ellenzék azzal vádolja a kormányt, hogy agresszív módon hatalomra tör, az MDF radikálisai erőtlenséggel, sikertelenséggel, sőt szálláscsinálással vádolják. Ön szerint milyen okok eredményezték ezt a válságot?
Antall József: Egy német politikus mondta a múlt században: mindig megijedek, ha ellenségeim dicsérnek, hogy valami hülyeséget csináltam. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy aránylag kevés dicséretet kaptam, így nem kell különösebben aggódnom magam miatt. Mind az ellenzék, sőt az ellenfél oldaláról, mind pedig a Magyar Demokrata Fórum egy része felől, mind elég hosszú ideje a koalíción belülről is érkeznek olyan hangok, amelyek élesen támadnak. Ebből valóban arra gondolok, hogy nem helytelen az az út, amin járunk. Persze azért még nem folytatunk kádári „kétfrontos harcot”, mint ahogy a koptató szándékú politikai sajtó megjegyzéseiben egyszerre élvezhetem a történelmi hasonlatokból a válogatott képtelenségeket: Károlyi Mihálytól Bethlen Istvánig, horthystától a legkülönbözőbb irányzatok megelevenítésével tiszteltek meg. Még Kun Béla és Szálasi nem voltam, csak névtelen levelekben.
Egy francia politikus mondotta, a politikában az, hogy gazember, csak annyit jelent: eltér a véleményünk. Ezért az útszéli hangokat és a hasonló politikai megnyilvánulásokat nem tartanám tragikusnak akkor, ha a magyar közvélemény hozzá lenne ehhez szokva.
Egy meggyötört ország több évtizedes diktatúra után, az átalakulás súlyos anyagi és szociális gondjaival nem élvezi azokat a politikai kakasviadalokat, amit az angol tévénézők például szívesen néznek az alsóházban. Ez a nép gondterhelt, mélyen gondolkodó, tragikus élményeken ment keresztül. E népnek a Himnuszától a Szózatáig átível valami mély pesszimizmus és erkölcsiség. Ez ma különösen aktuális, hiszen ma van a Himnusz születésnapja. „Megbűnhődte már a nép a múltat …”
Nekünk a pesszimizmus mindenkor egyik jellemzőnk volt. Ez tragikus módon még a legvirágzóbb korszakainkat, a magyar reformkort, vagy Ady Endre költészetét is jellemzi, hogy a mély magyar pesszimizmusból emelkedtek ki még az alkotó korszakok is.
Ez a nép nincs lelkileg berendezkedve arra, hogy paprikajancsi politikusok, vagy pedig demagógok és sarlatánok egymás fejéhez vágjanak különben értéktelen politikai megállapításokat, és azokon egyszerűen túlmenjenek. Ennek egyik következménye aztán vagy az, hogy lebecsülik utóbb a politikusokat, vagy, ami sokkal veszélyesebb: az egész alkotmányos rendet, a jogállamiságot, a demokráciát kérdőjelezi meg a nép a bohócpolitikusok magatartása után.
Mi ebbe nem törődhetünk bele."
