Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2025. június 3.
Ezen a napon történt:
-
Az Országházban a NATO 10. munkaműhely tanácskozásán
1993. június 3. -
X. Nemzetközi NATO munkaműhely
1993. június 3.
Korábbi állampárt
1993. január 22-én a Pesti Hírlapban Bencsik András által készített interjú jelent meg, aminek különleges fontosságot adott, hogy Csurka István néhány nappal korábban éles kritikákt fogalmazott meg a kormánnyal szemben.
Bencsik András: Mennyire felelős ebben a politikai ellenzék és az ellenzéki sajtó?
Antall József: Nem azt kifogásolom, hogy bennünket kritizálnak, bírálnak, vagy támadnak. Azt kifogásolom, hogy olyan légkört teremtettek már a választások és utána a kormány beiktatásának időszakában, azok közvetítésében, ami rombolta a nemzettudatot. Figyelmébe ajánlom bárkinek az akkori közvetítéseket televízióból, rádióból, vagy ellenpéldaként Bill Clinton beiktatását. Nem kívánom hozzá hasonlítani magamat, de a világon még nem fordulhatott elő, amit itt akkor véghezvitt a televízió. Mi száz nap türelmi időt kértünk, mint minden alkotmányos országban, hogy a kormány felálljon, másutt száz napig nem szokás őt támadni. Ezt úgy állították be, mintha száz nap alatt meg akarnánk váltani az országot. Egy sorozatos támadó magatartást lehetett tapasztalni az ellenzék egy részétől, a sajtótól, és valamilyen megveszekedett gyűlöletet és magatartást az új kormányzattal és az átalakulással szemben.
Ehhez csatlakozott egy militáns kör – az ellenzékben részben adva volt egy hatalmát vesztett korábbi állampárti maradvány, amelyik úgy érezte, mint az átalakulás egyik előkészítője, hogy kevesebbet kapott, mint amit erkölcsileg és politikailag megérdemelt volna, hiszen részesei voltak az átalakulásnak. Nehezen vették tudomásul, hogy egy többpárti parlamentáris rendszerben, ha valaki megbukik a választásokon, akkor nincsenek bérelt helyek.
Azóta számos megnyilvánulásból következtethető, hogy egyes volt reformkommunista politikusok azt hitték, hogy szakértőként – innen van a szakértő mítosz – helyet kaphatnak a kormányban még az átalakulás időszaka után is. Ennek nemzetközi alapot is akartak adni, külső támogatásokat akartak szerezni, hogy a kormányban maradhassanak, amire nyilvánvaló precedensek voltak, a lengyel, a cseh-szlovák és egyéb kormányokban. Volt kommunista politikusok ezért fogadták olyan megdöbbenéssel, amikor én elvi politikát csináltam abból, hogy ne lehessen olyan tagja a kormánynak, aki korábban az MSZMP-nek a tagja volt; éppen azért, hogy az átalakulásnál ez a vád soha ne érhessen bennünket, és hogy tiszta lappal lehessen kezdeni. Egy olyan kormánnyal, amelyiknek még egyetlen tagja sem volt tagja az előző parlamentnek.
Éppen a Csurka István-féle augusztus 20-i cikk után nyilatkoztam a parlamentben és felvetettem mind a köztársasági elnök úr, mind pedig az ellenzék felelősségét azért, hogy ide jutottunk. A weimarosodási folyamatot azért mondtam ki, mert amikor az alkotmányos jogrend sérelmet szenved, akkor a demokrácia szenved sérelmet. Akármilyen jogi kibúvókkal, akármilyen politikai eszközökkel próbálják meg ennek az érvényesítését megakadályozni, akkor igenis a szélsőségeket erősítik. Ennek a weimarosodási folyamatnak lett a következménye, hogy az alkotmányjogi értelemben aláírandó médiaelnök-leváltásokat nem engedték a köztársasági elnöknek aláírni, s azóta is olyan nyomás alatt tartják, ami ezt megakadályozza. Az a politika, hogy egyes ellenzéki politikusok a kormányzatot következetesen igyekeztek külföldön és belföldön lejáratni, beleértve a nemzetközi pénzintézeteket is, Magyarország nemzetközi hitelét igyekezett csorbítani ebben a két és fél évben.
Ha ilyen politikusok vannak, és ilyen a sajtóvisszhang, akkor ez nem tekinthető normális magatartásnak egy kormányzattal szemben.
Ki mást erősít ez, mint a szélsőségeket? Azt kell mondjam, ahhoz, hogy a kormánykoalíción és az ország egészséges kormányzati erején belül ilyen kritikus, bénító helyzet állt elő, ezért igenis felelősek mindazok, akik a magyar köztársaság elnökét a kormányzattal szemben ilyen politikára késztették, ilyen irányban terrorizálták.
Mindez távolról sem jelenti azt, mintha a sajtószabadságnak vagy a szólásszabadságnak valamiféle hímnemű politikai vestaszűzeként vele kellene őriztetni velünk szemben az alkotmányosság lángját. Amíg én a helyemen vagyok, addig Magyarországon jogállamiság és alkotmányosság lesz, s ezt megvédem akárkivel és akármilyen politikai erővel szemben, jöjjön az jobbról vagy balról. Jöjjön a másik oldalról, vagy a saját pártomból. Én erre esküt tettem és ezért az életemet adom.
