Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2025. május 24.
Ezen a napon történt:
-
Országgyűlési felszólalás
1990. május 24. -
Az MTA Közgyűlése
1990. május 24. -
Pohárköszöntő Poul Nyrup Rasmussen által adott vacsorán (Koppenhága)
1993. május 24.
Ugron Zoltán beszéde
Jó napot kívánok!
Szeretettel köszöntöm Önöket ezen a napsütéses, ámbár a böjti szelekkel felfrissült tavaszi napon, itt Mányon! Különösen is nagy tisztelettel köszöntöm vendégeinket: Klára asszonyt, az Antall család tagjait, országgyűlési képviselőnket, Tessely Zoltánt, Bicske város polgármesterét; Csenger Zalán Zsolt urat, a szomszéd város, Zsámbék polgármesterét, országgyűlési képviselőt; a Nemzeti Alapítvány képviseletében megjelent Juhász Judit asszonyt és a kurátorokat, valamint a társ-szervező Antall József Baráti Társaság tagjait.
Mindig is büszkeséggel töltött el, hogy a mi falunk volt az első, ahol köztéri szobrot állítottak a kommunizmus bukása utáni nagyon nehéz helyzetben lévő, de végre szabaddá és demokratikussá vált Magyarország első miniszterelnökének. Önkormányzatunk rendeletben is szabályozta, hogy minden évben megemlékezést kell tartani dr. Antall József születésének évfordulója alkalmából, és ezek az ünnepségek minden évben igen felemelőek voltak. Néhány évvel ezelőtt azonban – a közismert okoknál fogva – politikai felhangot kapott a mányi rendezvény, sőt volt olyan év, amikor két megemlékezés is volt itt. Ezért az elmúlt esztendőkben csak csendes megemlékezéseket és koszorúzást tartottunk.
Idén viszont nemcsak lehetőségünk, hanem okunk is van ünnepelni, és kérem, engedjék meg, hogy köszöntő szavaimban röviden összefoglaljam ennek történetét!
Az ad különös okot az ünnepre, hogy az önkormányzat pénztelensége ellenére sikerült felújítanunk a szobor talapzatát, amelyet a 15 évvel ezelőtti készítésekor nem tudtunk időtálló módon elkészíteni.
Az évek során – a gránitlapok alá beszivárgó víz következtében – leváltak lapok a lépcsőkről, és
hiábatartottuk rendben a szoborkertet, az időközben kiépített díszkivilágítás a hiányos emlékművet borította fénybe. Önkormányzatunk pedig nagyon nehéz döntéseket kellett meghozzon évről évre, hiszen arról kellett határoznunk, hogy az iskola villanyszámláját fizetjük-e ki, vagy a talapzatot újítjuk fel. Akik egy kicsit is otthonosan mozognak az ilyen jellegű számok világában, azoknak sokat mond, hogy Mány költségvetésének a 10 %-át sem éri el a saját bevételünk! Ilyen helyzetben máshol iskolákat zárnak be, de nálunk az igen takarékos gazdálkodás következtében erre nem került sor, csak – oly sok minden más mellett – a felújításokra nem futja.
Szerencsénkre azonban dr. Antall József tisztelői között vannak olyanok, akik ezt különböző fórumokon szóvá tették, egészen addig, míg a Kossuth Rádió műsorában is elhangzott egy rövid riportműsor a témáról. Ennek lett következménye a Nemzeti Alapítvány nagylelkű felajánlása, amely lehetővé tette a felújítást. Amint látják, ezzel egyidejűleg a kerítést is újjáépítettük és kijavítottuk a megrongált kaput is. Ezekhez kaptunk társadalmi munka felajánlást, és bár szeretnénk a feliratokat is újra aranyoztatni, arra már nem futotta, ahhoz további adományokra van szükségünk.
Itt szeretném megköszönni mindenkinek, aki pénzzel vagy munkával segített abban, hogy Antall József miniszterelnök első köztéri szobra felállításának 15. évfordulójára újra méltó ünnepséget szervezhettünk! Különösen is
- a Nemzeti Alapítványnak, és személyesen Juhász Judit asszonynak;
- a mányi mesterembereknek, kiemelten Valovics Antalnak, Jakab Dénesnek és Kun Jánosnak;
- a Magyar Rádió szerkesztőjének, ifjabb Tóth Györgynek;
- és az Antall József Baráti Társaság elnökségének, élükön dr. Marinovich Endre úrral.
Keresztény emberként hittel kérem, hogy áldja meg őket Mindenható Istenünk, aki erre a szép napra – külön ajándékként – virágba borította a háttérben álló gyönyörű fát!
Úgy legyen!
Mány, 2011. április 9.
Ugron Zoltán
