Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2024. december 27.
Ezen a napon történt:
-
Vasutas fórum
1991. december 27.
Oberfrank Ferenc beszéde (2022)
Oberfrank Ferenc beszéde, amely elhangzott 2022. december 9-én a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben
Tisztelt Emlékezők, Kedves barátaim!
A most kilencvenéves Jelenits István piarista szerzetes az iskolapadtól a halálos ágyig kapcsolatban állt Antall Józseffel. Mások mellett Oláh Györggyel, Pilinszky Jánossal, Zlinszky Jánossal, Andorka Rudolffal együtt részt vettek az iskola önképző körének és diákönkormányzatának munkájában is. Együtt építették újjá az ostrom alatt rommá lőtt iskolát, s komoly szerepük volt az 1848/49-es forradalom és szabadságharc centenáriumának méltó megünneplésében is. Az akkoriak közül sokakat megtalálunk a rendszerváltoztató politikus, majd miniszterelnök mellett is.
A Corvin Lánc kitüntetésben is részesített Jelenits tanárúr a rendszerváltozás utáni első miniszterelnök politikai tevékenységének célját a közjó, a bonum communae előmozdításában látta, aki ennek érdekében ajánlott együttműködést a tőle eltérően gondolkodóknak is. Ugyanő hívja fel a figyelmet arra, hogy Antall József a Nyugattal úgy tudott tárgyalni, hogy bizalmat teremtett országunk iránt. Bár évtizedeken át a közéletből kirekesztve élt, Antallnak mégis különleges képessége volt arra, hogy kiérdemelje a nemzetközi politika legrangosabb szereplőinek bizalmát.
Feltehetjük a kérdést: mi lett volna, ha azokban a sorsdöntő években nem egy olyan generáció megállapodásai és döntései határozzák meg népeink sorsát, amelyet II. János Pál, Reagan és Id. Bush, Gorbacsov, Thatcher, Kohl, Mitterrand, Chirac, Vaclav Havel és Antall József neve fémjelez? Vajon mérhető-e a világ vezetőinek mai nemzedéke ehhez a nemzedékhez? Sikerül-e folytatni azt az utat, amin ők indították el Európa népeit?
„A marxisták arra neveltek – fogalmazott ugyancsak Jelenits István –, hogy a politika célja a hatalom megragadása. Ezzel szemben a kereszténység azt tanítja a politikáról, hogy az a közjó szolgálata. A kereszténydemokrata politizálásnak nem a vallásos emberek érdekeit kell szolgálnia, hanem az egész közösség, nemzet boldogulását. A másként gondolkodókban nem ellenséget kell látni, hanem olyasvalakit, akivel közös hajóban evezünk. Antall Józsefnek ez volt a politikusi hitvallása. Lehet naivitásnak minősíteni, de lehet vállalni is.”
Az elmúlt évben búcsúztunk el Antall József özvegyétől, Fülepp Klárától, aki sokunk számára Klárika. Klárika kezdettől fogva tudatában volt férje politikai érdeklődésének és ambícióinak. Mellette állt az üldöztetés, a letartóztatás és a háttérbe szorítottság idején is. Érdeklődő tanúja volt annak, ahogy férje a nagypolitikai szerepvállalásra készült. Amikor a férjét megválasztották Magyarország miniszterelnökének a háttérben maradt, de számos külföldi hivatalos útjára elkísérte. A munkatársak, barátok számára megrendítő volt, ahogy Antall József elhatalmasodó betegsége idején, fiaival együtt helyt állt mellette, érte. Nagy szerepe volt abban, hogy a nagybeteg miniszterelnök szinte az utolsó pillanatig el tudta látni feladatát. Különleges kapcsolata volt velünk. Klárika saját szavai idézve „a Diákszövetség örökbe fogadta” Őt. Mádl Dalmával együtt rendszeresen látogatta az MPDSZ rendezvényeit, részt vett kirándulásain. Ha csak tehette itt volt velünk is a temetői megemlékezéseken és az emlékező szentmiséken is a Piarista Kápolnában. Hisszük: most már újra együtt vannak.
Tisztelt Miniszterelnök Úr, Kedves Jóska, Drága Klárika!
Nyugodjatok békében, emléketeket megőrizzük!
