Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2025. június 3.
Ezen a napon történt:
-
Az Országházban a NATO 10. munkaműhely tanácskozásán
1993. június 3. -
X. Nemzetközi NATO munkaműhely
1993. június 3.
Ima Antall József sírjánál
A Te Szent Fiad mondta:
"Hacsak a búzamag földbe nem hull, és el nem hal, egymaga marad, de ha elhal és kikel, szászoros termést hoz." (Jn 12,24) - Antall József miniszterelnök úr és diáktársunk 16 évvel ezelőtti halála és temetése a “búzamag földbe hullása volt” - és ma itt várjuk az életművéből fakadó százsoros termést. 16 év után megkísért a kishitűség - meddig kell még várnunk a termés szárba szökkenésére?....De várakozásunk nem a csüggedésből, hanem a szebb magyar jövő sürgetéséből fakad. Adventi várakozás ez! Valamiképp hasonlít a választott nép ezer éves várakozásához. Akkor is nagyon hosszú volt az út, ma sem látszik rövidnek a szabadulásra várás ideje.
Nemzetrontó eszmék és erők, perc-emberkék akarnoksága akadályozza az adventi homály virradását, amint azt egy kortárs költő versében olvashatjuk:
Az Adventben nincs hiba.
Sóvárogva várjuk a valódit.
De az Érkezőt nem ismerjük fel;
s helyette dicsérjük, aki lódít.
Az Antikrisztus cifra névjegyét
színes bakelit-tálcán kínálja -
az Égi Küldött a küszöbön ül,
hogy behívják, arra várva.
Jöjj el, jöjj el…
ahogy már eljöttél,
megölettél, ki sosem öltél.
Mégse haltál: feltámadtál,
a vég ellen gyógyírt adtál.
A csalóknak kívül tágasabb;
bennünk sütött föl már a Nap.
(Jókai Anna: Az Advent)
Vajon ki az napjainkban, aki felelősen ki meri mondani:
"A sors kegyeltjének tartom magam, mert megkímélt attól, hogy politikai nézeteimet gyermekkorom óta bármiben változtassak..." - ahogy Antall József kimondta vagy ahogy arra Ady Endre felhívja a figyelmet:
Ez a hőkölő harcok népe
S mosti lapulása is rávall,
Hogy az úri kíméletlenség
Rásuhintott szíjostorával.
Mindig ilyen volt: apró khánok
Révén minden igának barma,
Sohse harcolt még harcot végig,
Csak léhán és gyáván kavarta.
Erőt mutattak, erőt látott,
Vertnek született, nem verőnek.
Önerejét feledte mindig,
Sohse szegzett erőt erőnek.
Betyár urai így nevelték,
Nem rúg vissza, csak búsan átkoz,
S ki egyszer rugott a magyarba,
Szinte kedvet kap a rugáshoz.
Ma is itt ül lomhán, petyhüdten,
Fejét jussát, szívét kobozzák
S ha néhányan nem kiáltoznánk,
Azt se tudná, hogy őt pofozzák.
Csak a Csodák-Ura meglátná
Végre ezt a szánalmas népet,
Adna neki csak egy dárdányi,
Úri kis kíméletlenséget.
Hogy néhány maradt sereghajtó
Törötten, fogyva azt ne vallja:
Ezért a népért úgyis mindegy,
Ensorsot akar, hát - akarja.
(Ady Endre: A hőkölés népe)
Antall József testvérünk békéért, egy ország megújításáért dolgozott, fáradozott amely nem más, mint "az igazságon alapuló rend", ahogy XVI. Benedek pápa a Caritas in veritate pápai enciklikában is megfogalmazta.
Engedd, Urunk, hogy közösségeink, családjaink ilyen békét élvezzenek karácsonyra készülve. Add meg Urunk 16 éve elhunyt szolgádnak ezt a békét a boldog örökkévalóságban, és kérjük, add meg nekünk is, az ő szolgálata örököseinek a hűséget, lelki erősséget Szentlelked által, hiszen erre hívtál meg magyarként, piarista diákként a 2009. esztendőben.
Adventi reménységgel várjuk ezt, és éber lelkülettel virrasztunk, hogy amikor kopogtatsz, készségesen ajtót nyissunk Neked, és így eljussunk országodba.
Adj, Uram, örök nyugodalmat neki. És az örök világosság fényeskedjék neki, Nyugodjék békében.
Ámen
Budapest, Nemzeti Sírkert 2009. december 11.
Borián Tibor Sch.P.
