Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2025. június 3.
Ezen a napon történt:
-
Az Országházban a NATO 10. munkaműhely tanácskozásán
1993. június 3. -
X. Nemzetközi NATO munkaműhely
1993. június 3.
Csáky András köszöntője
Tisztelt Emlékező Gyülekezet! Hölgyeim és Uraim!
Hivatásos történészek összevonnák a szemöldöküket egy olyan kérdésre, amelyben benne van a „ha” szócska. Nem szeretik a „mi lenne, ha…” típusú kérdéseket. És erre valóban jó szakmai okuk van. A történelem nem a jövőt szerkesztő képzelet világa, hanem a múlté. A történész azt kutatja, ami megtörtént velünk. Valódi események valódi összefüggéseit tárja fel. Nem tehet fel olyan kérdést: mi lenne, ha Antall József ma is élne. Nem kérdezheti: milyen lenne ez az ország. És milyenek lennénk benne mi, magunk, akik cselekvően élünk a mában, és jó pillanatainkban azt hisszük magunkról, hogy kedvező irányban kereshetjük a jövőt.
Történész nem tehet fel ilyen kérdéseket. Tisztességes politikus azonban nem gondolhat úgy vissza az Antall Józseffel eltöltött évekre, hogy az emlékezés bennragadjon a történelemben. Az ország mai állapotában, a közélet szándékos fölzaklatottságában szinte naponta kényszerülök föltenni magamnak a kérdést: mi lenne, ha ma is élne Antall József. És az a meggyőződésem, hogy a rendszerváltoztatás első szabadon választott miniszterelnökének a jelenlétével nem ilyen lenne az ország, mint most. Nem ilyenek lennének a közviszonyok. Nem ilyen lenne a politika stílusa, a politika nyelve. Nem ilyenek lennének a magyar-magyar kapcsolatok. Nem ott állnánk a nemzetközi megítélésben, ahol most állunk.
Ha élne, Antall József tekintélye nem csupán ravasz taktikai hivatkozás lenne, hanem kötelezően betartandó mérce, olyan mérce, melyet mi utódok mindenkor kötelezően követendőnek tartunk. Azért is fel merem tenni a kérdést: mi lenne, ha ma is élne, mert biztosan tudom a választ.
No de hagyjuk.
Szabad György 1993. december 13-án megemlékezve miniszterelnök úrról mondta a következőket: „Egy nemzet halhatatlanságba emelkedő nagyjai – legyen bármilyen tragikus a vég – sohasem szerencsétlenek. De mindig szerencsétlen az nemzet, amely nem érti meg nagyjait, és nem tudja követni irányadásukat.” Eddig az idézet. Ehhez még hozzátehetjük, hogy bukásra van ítélve az a nemzet, amely nem tartja tiszteletben és nem emlékezik meg nemzeti nagyjairól.
Itt Cegléden 1994 óta, minden áprilisban, születése napján emlékezünk felejthetetlen miniszterelnökünkre. Annak idején, mikor először emlékeztünk meg – bár nagy tragédia volt elvesztése – hálát adtunk a Teremtőnek, hogy adta Őt nekünk, hálát adtunk a Teremtőnek, hogy a legkritikusabb időben Ő vezethette az országot. A huszadik század végén élt egy olyan politikus, aki fáklya volt közöttünk. Emlékének megőrzése, politikai hitvallásának terjesztése mindannyiunk kötelessége.
