Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2024. november 23.
Ezen a napon történt:
-
Nyilatkozat - Neue Zürcher Zeitung
1991. november 23. -
Antall József a kereszténydemokrata pártok nemzetközi fórumán
1991. november 23.
Az adott szó érvényes
Edmund Stoiber beszéde
Örömmel tölt el, hogy ezt a rendezvényt az első szabadon megválasztott magyar miniszterelnök, Antall József emlékének szenteljük. Egy nagy és messzire tekintő európai államférfira emlékezünk, aki döntően járult hozzá „Magyarország visszatéréséhez Európába".
Amikor itt állok önök előtt, és Antall Józsefről beszélek, gondolataim visszatérnek a mi első találkozásunkhoz. 1980-ban, egy Franz-Josef Strauß társaságában tett budapesti utazás alkalmával ismerhettem meg a nagy magyar hazafit, Antall Józsefet. Antall és Strauß, a nagy politikai összefüggések látnokai számára már akkor világos volt, hogy Magyarország egy sorsdöntő szereplő lehet az úgynevezett keleti tömb szabadság nélküliségének felszámolásában és ezen keresztül a német megosztottság megszünetése felté-
teleinek megteremtésében. Mint egy fiatalabb nemzedék politikusára, mély benyomást tett rám ez a beszélgetés. Soha nem fogom elfelejteni.
Kilenc évvel később - gondolataim felidézik 1989 novemberét. Mindannyiunknak megvannak a legszemélyesebb emlékeink ezekről a felkavaró napokról és hetekről. Számomra a berlini fal leomlása elválaszthatatlanul összekapcsolódik Antall József nevével. Aztán 1989. november 10-én, egy nappal a berlini fal leomlása után az akkori bajor belügyminiszterrel Magyarországra látogattunk, és Antall Józseffel a németországi, magyarországi és európai gyökeresen új helyzetről beszélgettünk. Mindketten tudtuk, hogy Magyarországnak kulcsszerepe lehet Európa megosztottságának feszámolásában, amelynek a németországi megosztottság felszámolásával együtt kell megvalósulnia. Teljesen világos volt: Magyarország helye kezdettől fogva az egyesült Európa közepén van.
Mély benyomást tett rám találkozásunkkor, ahogyan Antall József édesapjáról mesélt nekem. Antall József úgyszólván már a bölcsőben megtanulta a politikai bátorságot és éleslátást. Már apja, idősebb Antall József is a legnagyobb személyes kockázatot vállalva állt ki a keresztény és demokratikus alapelvekért. Amásodik világháború folyamán segítette a lengyel, köztük zsidó menekülteket Magyarországon, amiért később a „Világ jámborai" címmel tüntették ki. Ezek a korai tapasztalatok meghatározók lettek Antall
József későbbi életére. Már tizenhat éves korában eldöntötte, hogy kiáll egy szabadságra és jogállamiságra épülő társadalmi rendért. Az 1956-os forradalomban is kiállt a meggyőződése mellett. Afelkelés leverése után politikai aktivistaként többször volt büntetve, és később tanári hivatása gyakorlásától is eltiltották. Könyvtárosként, szerzőként, később pedig a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatójaként fedezéket talált magának ezekben a számára szakmailag és politikailag nehéz időkben. Antall József élete a 20. század egyik nagy életútja volt.
Ezen a ponton meg kell említenem azokat a kihívásokat, amelyek elé ma a gazdasági és pénzügyi válság, a nagy energiakérdések és a klímaváltozás állít: ezek a kihívások kétségkívül hatalmasak. De: ma Európában együtt, szabadon és saját érveinkkel kereshetjük meg ezekre a megoldást. Ezhihetetlen kiváltság, amelyet olykor szem elől tévesztünk. Egy nagy európai, Antall József nagyszabású, bár fájdalmas életpályája ösztönzést kell jelentsen számunkra, hogy kevesebb kishitűséggel közeledjünk mai feladatainkhoz.
Még ha Magyarország a következő években és évtizedekben, a meghiúsult 1956-os forradalom után, Kádár vezetése alatt állítólag az egész keleti tömb „legvidámabb barakkjává" fejlődött is, sohasem szabad elfelejteni, hogy ez csak a keleti tömb többi rezsimjének viszonyaival összehasonlítva állítható. Amagyar nép Kádár alatt is diktatúrában élt. Amagyar kommunisták soha nem szüntették be a másként gondolkodók, ellenzékiek és ellenállók üldözését. Nem törölték el a cenzúrát és az öncenzúra alapjait. Amagyar állambiztonság a kommunista párt utasítására éberen megfigyelte a magyar népet. Az 1956-os magyar forradalom kapcsán elítéltek szabadulásuk után egészen 1989-ig megfigyelés alatt álltak, ellenük elnyomó intézkedéseket léptettek életbe, és semmilyen lehetőségük nem volt bármiféle felemelkedésre.
Antall József ezek alatt az évek alatt végig hű maradt politikai eszméihez. Számára nem feladható politikai cél maradt a szabadság, a jogállamiság és a demokrácia, valamint Magyarország egyenjogú hozzájárulása az európai egyesülés művéhez.
Amikor 1989. október 21-én megválasztották a legnagyobb és legjelentősebb magyar ellenzéki párt, a Magyar Demokrata Fórum elnökének, ez kétségkívül Antall József politikai életének egyik csúcspontja volt. Két nappal később, az 1956-os forradalom 33-ik évfordulóján demokratikus jogállamként létrejött az új „Magyar Köztársaság".
Ez az október 23. ünnepnap egész Európa számára. Amagyarok 1956-ban nagy áldozatok közepette megmutatták, hogy a szabadság iránti vágyat nem lehet elnyomni. Magyarország ezzel letette az alapjait a vasfüggöny 40 évvel későbbi lehullásának. Mi, németek soha nem fogjuk elfelejteni a magyaroknak az 1989. nyári határnyitást, és mindig különösen megbecsült helyet tartunk fenn számukra történelmünkben. Magyarország azonban a szabadság iránti vágyával messze Németország határain túl is elismerést és megbecsülést vívott ki. Avilág szemében október 23. a magyarok egységének és identitásának kristályosodási pontja, akik bátor népként mindig Magyarország és Európa szabadságáért harcoltak.
A Római Szerződés atyái - Adenauer, De Gasperi és Schuman - már az Európai Közösség megalapításakor nagy politikai széleslátással megteremtették a közösség bővítésének előfeltételeit. Meggyőződésük volt, hogy egy egyre erőteljesebb együttműködés az európai államok között nem korlátozódhat Nyugat-Európára, hanem - mihelyt ez lehetségessé válik - át kell fognia a közép- és kelet-európai államokat is. Olyan politikusok, mint Lech Walesa, Václav Havel és Antall József saját országukban állhatatosan kitartottak e mellett a gondolat mellett, és némi nacionalista ellenállást leküzdve valóra váltották.
Az 1990-es választási küzdelemben a Magyar Demokrata Fórum egyik nagygyűlésén alkalmam volt kifejeznem támogatásomat Antall Józsefnek és az ő kereszténydemokrata politikájának. Az Antall József és a politikai újrakezdés iránt megmutatkozó hatalmas támogatás a lakosság részéről nagy emocionális élményt jelentett számomra Budapesten. AMagyar Demokrata Fórum 1990. év eleji világos választási győzelme után Antall József kormánypolitikájával megteremtette a politikai, gazdasági és külpolitikai fordulat feltételeit Magyarországon. Antall nagyon messzire tekin-tően elsődleges politikai célként szorgalmazta Magyar-
ország csatlakozását Európához és a tagságot az Európai Unióban. Sajnos nem adatott meg számára, hogy személyes életében is megélje saját politikája sikerét. És itt meggyőződéssel állítom: az ő túlságosan korai halála nagy és pótolhatatlan veszteség Magyarország számára.
Engedjenek meg nekem még egy alapvető politikai megjegyzést - éppen Antall József emléke kapcsán:
Közép- és Délkelet-Európában manapság egy különös jelenség tűnik fel, amely országonként másképpen fejeződik ki, ám mindenütt megfigyelhető: valamennyi ország átfogó módon keresi saját identitását.
Ez nem csoda: valamennyinek radikális változásokkal kellett megbirkóznia az utolsó egy-két évtizedben. Alakosság bizonytalansága a reformpolitikát illetően Közép- és Délkelet-Európa országaiban rendszeres kormányváltásokhoz vezetett. Néhány évig világos cél lebegett ezen országok előtt, amely egyesítette a nemzet erőfeszítéseit: a belépés az EU-ba. Most, hogy ezen a szakaszon túljutottak, és a hajdani új tagok immár tapasztalt szereplőkké váltak, az egyesítő cél megszűnt. Ismét más kérdések kerültek a látókörükbe. Sokszor panaszolják, hogy csak egy évtizeddel a teljes állami szuverenitás elnyerése után egyes országok, mint Magyarország is, egyes részeit ennek a szuverenitásnak kénytelenek feláldozni az Európai Unió kedvéért. Az Európai Unió részeként kevésbé tudják saját érdekeiket valóra váltani. Közép- és Délkelet-Európa országai, így Magyarország is jelenleg egy nehéz szakaszán mennek át a politikai, történelmi és társadalmi önismeretnek.
Mindennél inkább meg vagyok győződve arról, és hajlandó vagyok hirdetni is: Európa még sokáig nem veszti el szerepét mint jövőkép. Éppen ellenkezőleg! Európának továbbra is kimagasló jelentősége van számunkra a béke és a jólét szempontjából. Ha az Európai Unió nem létezne, a mostani kihívásokra tekintettel - a pénzügyi válságtól a klímavédelemig - ki kellene találni és létre kellene hozni.
Antall József hagyatéka semmit nem veszített jelentőségéből. Egy nagy európait tisztelünk benne.
(Megjelent a Magyar Szemle Új folyam XVIII. évfolyam 5-6. számában, 2009. júniusában.)
