Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2025. május 11.
Ezen a napon történt:
-
Dunántúli koalíciós konferencia (Siófok)
1991. május 11. -
Találkozó a bukovinai székelyekkel (Érd)
1991. május 11. -
Országgyűlési felszólalás
1993. május 11.
"A névtelenek senkik maradnak"? (IV./2.)
Változtattak-e a blogok a baloldali médiatúlsúlyon? Lehet-e 168 órában kommentőrt alkalmazni? Senkik maradnak-e a névtelenek? Hogyan üt vissza egy bloggerre a saját felkészületlensége? Ezekről a kérdésekről rendezett kerekasztal-beszélgetést szerda este az Antall József Baráti Társaság.
A névtelenek senkik maradnak? Ez volt annak a címe annak a kerekasztal-beszélgetésnek, amelyet az Antall József Baráti Társaság szervezett a kommentelők, a blogok és egyáltalán az internetes újságírás helyzetéről. Az est moderátora lapunk munkatársa, Kovács András volt. Az idézetről elsőnek Stumpf András fejtette ki véleményét – nem mellesleg ő készítette azt az interjút Lánczi Andrással a Heti Válasznak, ahol e mondat elhangzott. Stumpf azzal kezdte, hogy akkor bizony néhány itt ülő kolléga is „senki volt”, amíg álnéven írt, hozzátette, hogy értékes cikket nem csak saját néven lehet megjelentetni. Rajcsányi Gellért, a Mandiner főszerkesztő-helyettese szerint egy közszereplőnek a kommentekben elhangzó negatívumokat el kell tudnia viselnie, míg Szilvay Gergely, a Konzervatórium bloggere arról beszélt, hogy a névtelenségbe burkolózó bloggerre is visszaüthet saját felkészületlensége, hiszen a hozzászólásokban ő is megkapja a magáét, ha ferdít vagy csúsztat.
Felmerült, hogy a betelefonálós műsorok egyfajta előképei voltak a netes véleményformálásnak, 
ám Rajcsányi Gellért szerint míg a rádió vagy a tévémaximum kétirányú lehet, addig a az internetes kommunikáció szerteágazottságát még ma sem tudjuk megemészteni. Ennek egyik példája szerinte a mikroblog, amely tulajdonképpen nem más, mint puszta visszacsatolás, „egyfajta internetes SMS”, amely bizony tükröt tart a társadalom elé.
Szóba került az is, hogy a 90-es évek baloldali médiafölényét hogyan befolyásolta a blogoszféra. Stumpf szerint alapvetően, hiszen ez már gyakorlatilag összenőtt az internetes médiumokkal, így pedig nem mehetett olyan „kézivezérelten” a sajtó, ahogy ’89 előtt. Rajcsányi szerint is azért alakulhatott ki a neten egy optimista, szabad véleményben hívő konzervatív jobboldali közösség, mert ennek a generációnak a nagy része egy ilyen Magyarországon nőtt fel. Megjegyezte, hogy ez ritka jelenség: Nyugat- és Dél-Európában inkább a balos és anarchista mozgalmárkodás a jellemző. „Azoknak pedig, akiknek Gyurcsány Ferenc 2006-os beszéde, vagy a világválság nyomán kialakuló munkanélküliség volt az első politikai alapélménye, azok számára természetes, hogy radikálisabb hangot fognak megütni” – mondta.
Mi lehet a lapok felelőssége a kommentárok tartalmát illetően? – hangzott az újabb kérdés. Stumpf emlékeztetett arra, hogy ebből bizony a médiatörvény kapcsán vita volt, hogy szerkesztett tartalomnak minősül-e a hozzászólás, és precedensek kellettek ahhoz, hogy kiderüljön: nem az. Az újságíró – elmondása szerint – úgy van vele, hogy személy szerint szereti a vitát, amely inkább legyen sárdobálós, még az is jobb, mint a semmi. Rajcsányi is úgy látja: egész egyszerűen nem lehet 168 órában kommentőrt alkalmazni, mert egy technika adta lehetőséget könnyen ki lehet játszani. Például éjszaka megszületik a gyalázkodó megjegyzés, és másnap, szélsőséges esetben akár jöhetnek is a nyomozók, hogy a „bűntényt megvizsgálják”.
Na de mi van a blogokon túl? Egybehangzó volt a vélemény, miszerint a Facebook sok szempontból át is veheti a politikai blogok szerepét akár a közeljövőben is, ám Szilvay hozzátette, addig persze egészen biztos nem lesz a közösségi oldal a mostaninál meghatározóbb tényező, ameddig sokan egy lájkkal letudják állampolgári kötelességüket. „Az arab tavaszban betöltött szerepe is túl lett dimenzionálva, elvégre nem hozta el sehova a demokráciát” – mondta.
Tompos Ádám
Megjelent az mno.hu-n 2012. november 15-én.
