Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2025. május 23.
Ezen a napon történt:
-
Miniszterelnöknek választják Antall Józsefet
1990. május 23.
87. ülésnap
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy egy munkaparlamentnek, amelyiknek súlyos és sorozatos munkában kell új és új törvényalkotásokat hoznia, mindenképpen néhány pillanatra meg kell emlékezni 1944. március 19-érõl. Nézzék el nekem, hogy ezt részben személyes okokból teszem, s részben azért, hogy kifejezésre juttassam ennek az Országgyûlésnek, ennek az Országgyûlésnek felelõs Kormánynak ország-világ elõtt a politikai hitvallását és állásfoglalását, amiben - meggyõzõdésem és remélem - nincs közöttünk különbség. 1944. március 19-e éjszakájára nagyon közvetlenül és nagyon jól emlékezem vissza, arra az éjszakára, amikor a kormányzó távol volt, a Kormány itt volt, néhány minisztere kivételével. Ennek az Országgyûlésnek az is különleges jelleget ad, hogy itt van körünkben korelnökünk, Kéri Kálmán vezérezredes úr, aki akkor egész éjszaka a belügyminiszterrel együtt irányította a német csapatok megfigyelését és ellenõrzését a bevonuláskor, és elõsegítette azt, hogy értesíteni tudta azon az éjszakán a belügyminiszter és a honvédelmi miniszter megbízásából mindazokat az országgyûlési képviselõket, mindazokat a baloldali politikai vezetõket és mindazokat a külföldieket, akik akkor itt voltak Magyarországon, és nagyon sokan így menekültek meg a Gestapo-fogság elõl. Ez a nap emlékezés arra, hogy a hitleri német csapatok bevonultak Magyarországra, és ezzel 1944. március 19-én de jure elvesztette Magyarország a szuverenitását. Ha megadatik ennek az Országgyûlésnek, és megadatik ennek a Kormánynak - amiben bízom -, hogy június 30-ával nem lesznek külföldi csapatok Magyarország földjén, akkor egy történelmi folyamatnak a végére jutunk, Magyarország teljes szuverenitása helyreállításának. De célszerû s illõ megemlékezni arról a napról, március 19-érõl, amikor a hitleri német csapatok bevonultak Magyarországra. Szeretném összegezni azt is, hogy Magyarország évek óta háborúban állt; súlyos megpróbáltatások, törvényszegések, ha úgy tetszik, az emberi jogokkal, az emberiességgel ellentétes törvények voltak érvényben. De senki ne felejtse el azt, hogy ugyanakkor 1944. március 19-ig itt Európa akkori legnagyobb zsidó közössége még életben volt. Ne felejtse el azt, hogy itt külföldi menekültek és hontalanok tízezrei még viszonylagos biztonságban éltek! Ne felejtsék el azt, hogy azok a pártok, amelyek ma itt vannak, és amelyekrõl sok minden elhangzik, azon politikai eszmék örökösének tekintik magukat, amelyek szembeszálltak a hitleri Németországgal, és amelyek egy parlamentáris demokrácia hitében voltak. Ezt mondom akkor, amikor a kormánykoalícióban részt vevõ politikai pártokat is vádaskodások érik. Úgy gondolom, hogy ezen a napon emlékezni kell mindazokra a politikusokra, akik - éppen ellenkezõleg - mindent ennek érdekében fejtettek ki. Összegezhetem. Ullein-Reviczky Antal egykori stockholmi magyar követ az emigrációban jelentette meg könyvét, amelynek címe: "Német háború, orosz béke". Ez volt emlékiratainak a címe. Õ volt az, aki 1943-ban már részben azzal a céllal ment ki, hogy egyike legyen a közvetítõknek az akkori semleges Svédországban. Erre is emlékeznünk kell, mert ez a nap mindenki számára fontos. Ne menjünk el mellette anélkül, hogy erre emlékeznénk! Úgy gondolom, hogy példaértékû ez a nap abban is, hogy politikai nézetektõl függetlenül azok, akik a nemzeti gondolkozásban, azok, akik a politikai demokrácia hitében vagy legalábbis a hitleri Németországgal való szembenállásban egyek voltak, figyelmeztetni tudták egymást, mert a börtönökben ugyanúgy, mint késõbb, nézetkülönbség nélkül újra együtt voltak. Figyelmeztetõnek kell lennie minden ilyen napnak, hogy arra figyelmeztessen bennünket, hogy bennünket felelõsség terhel, felelõsség a kijelentéseinkért, felelõsség a tetteinkért és felelõsség azért, hogy milyen politikai erõk aktivizálódhatnak, milyen politikai szellemiség jön ki a harcból, és emlékezni kell arra is, hogy akár szélsõjobb, akár szélsõbal politikai nézet, együtt veszélyezteti a születõ magyar politikai demokráciát, és ez kell, hogy kötelezzen bennünket. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a Kormány, amíg az én vezetésem alatt áll, ennek a jegyében, a szuverenitás teljes helyreállításának a jegyében, de minden szélsõjobb és minden szélsõbal ordas eszmével szembe fog szállni. Erre engem kötelez saját meggyõzõdésem, és köteleznek a koalíciós pártok. Úgy gondolom, hogy a politikai pártokban lehetnek ellentétek kívül és belül, de vannak alapkérdések, amelyekben nem lehet. A történelmileg már akkor létezõ pártok ennek a jegyében küzdöttek. Úgy gondolom, erre emlékezni kell a pártokon belül, és emlékezni kell a pártokon kívül, hiszen ezek a pártok adták a hitleri Németországgal szemben, a hitlerizmussal és a sztálinizmussal szemben is az áldozatok nagy részét. Köszönöm, hogy meghallgattak. Bízom benne, hogy ez megint olyan alapkérdés, amelyben egyet kell értenünk. (Taps.)
(Forrás: www.mkogy.hu)
