Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2024. október 30.
Ezen a napon történt:
-
Országgyűlési felszólalás
1990. október 30.
78. ülésnap 2.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai napon, úgy gondolom, hogy rendkívül fontos kérdésben kell a magyar Országgyûlésnek állást foglalnia, kül- és belpolitikai szempontból egyaránt rendkívül jelentõs kérdésben. A jelentõs kérdés abban van, hogy egy olyan politikai feszültséget és olyan politikai nézetkülönbséget kell rendezni, ami két szomszéd ország között keletkezett, és ennek a feszültségnek és ennek a problémának a megoldása közös érdek. Errõl a kérdésrõl számtalan tájékoztatás, számtalan közlés, számtalan félretájékoztatás és minden más jelent meg az elmúlt idõszakban, éppen ezért úgy gondolom, hogy szükséges mindazt tisztázni, ami ebben a kérdésben az Országgyûlés állásfoglalását igényli. Ezért a magyar Országgyûlés honvédelmi és külügyi bizottsága részére átadott jelentést, a jelentés, ami a Kormánynak szól, és amelyik tartalmazza az összegezését ennek az ügynek, ezt a külügyi és a honvédelmi bizottsági jelentés mellékleteként a tisztelt képviselõtársak valamennyien megkapták. Ezért az ügy történetét és ennek részleteit nem ismertetem, hiszen írásban a kezükben van és részben ismeretes egyébként is az ügy. Most amit a Kormány nevében tenni kívánok, az a következõ: Katona Tamás külügyi államtitkár úr Szokai Imre helyettes államtitkár kíséretében azon megállapodás alapján, amelyet Markovics miniszterelnök úrral folytatott telefonbeszélgetés után elhatároztunk, és együttesen megállapodtunk abban Markovics miniszterelnök úrral, hogy elõbbre hozzuk Katona Tamás látogatását, erre sor került, és a tegnapi napon este visszaérkezett a magyar Kormány megbízottja Belgrádból. Nem részletezem és nem az egészet kívánom nyilván ismertetni, de ismertetni kívánom annak a jegyzéknek - amelyet Katona Tamás átadott a jugoszláv kormánynak - fõbb pontjait, és ezt követõen térek rá még egyéb nyilatkozatra. Ebben a jegyzékben, miután összegeztük a lefolytatott vizsgálat eredményeit, összegeztük mindazt, amit a jelentésben is összefoglaltunk, mindazokat a kérdéseket, amelyek ezzel összefüggésben felmerültek, ennek az elmondása és ismertetése után az alábbi fõbb pontjai voltak még a jegyzéknek: 1. Rendkívüli módon sajnálatos, hogy az ügy kapcsán feszültség keletkezett az eredményesen fejlõdõ magyar-jugoszláv kapcsolatokban. Magyarország alapvetõ érdeke, hogy a kérdés megnyugtatóan rendezõdjék, a magyar-jugoszláv kapcsolatok újra a kölcsönös bizalom alapjára helyezõdjenek. Továbbá, a fegyverügyletnek, illetve engedélyezésének politikai háttere nem volt. Az üzlet megkötése, annak engedélyeztetése és lebonyolítása kizárólag üzleti megfontolások alapján történt. Nem volt okunk a szállító vagy a vásárló üzleti jóhiszemûségében kételkedni, vagy a cég vásárlási jogosultságát kétségbe vonni. A szállítás közúton vámkezeléssel történt, a jugoszláv vámszervektõl illegálisnak tekinthetõ szállítmány határátlépésérõl nem kaptunk értesítést. Továbbá: az engedély kiadásakor eljárási mulasztás történt. Magát az engedélyt a kiadásra jogosult államtitkári bizottság öt tagja közül csak három hagyta jóvá. A bizottság másik két tagja a vizsgálat során kijelentette: hogyha az ügy eléjük kerül, nem tagadták volna meg a jóváhagyást. A magyar fél sajnálatát fejezi ki, hogy a jugoszláv fél érdeklõdésekor nem adott átfogó tájékoztatást az ügyletrõl. Az ügy gyors, megnyugtató és kölcsönösen elfogadható rendezését elõsegíthette volna, ha a jugoszláv fél átadja azokat a dokumentumokat, amelyek meglétére visszatérõen utalt. A magyar miniszterelnök a vizsgálatot elrendelte. Az ügy szigorú kivizsgálása folyt, a jelzett idõszakban tett minden nyilatkozat hibának minõsíthetõ. Ennek is tulajdonítható, hogy a magyar és a jugoszláv sajtóban olyan megállapítások és kommentárok is helyet kaptak, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, ellentétesek a magyar Kormány törekvéseivel, ártanak a magyar- jugoszláv viszonynak. A magyar Kormánynak a magyar-jugoszláv kapcsolatokról szóló elvi álláspontját, amelyet a Külügyminisztérium február elsejei közleménye tartalmaz, hamarabb kellett volna közzétenni. Továbbá: a fegyverüzlet nem megfelelõ kezelésében a jóhiszemûség hangsúlyozása mellett az érintettek elismerték saját részfelelõsségüket. A Magyar Köztársaság Kormánya levonja a megfelelõ következtetéseket, és az ügy teljes és megnyugtató rendezése érdekében megteszi a szükséges szigorítási és garanciális lépéseket. A Magyar Köztársaság Kormánya jelen jegyzékében az alapos vizsgálatot követõen feltárta a tényeket. Ennek alapján megtette és megteszi a szükséges intézkedéseket és megerõsíti a magyar Kormány Jugoszláviával kapcsolatban tett elvi állásfoglalását. A Magyar Köztársaság miniszterelnöke 1991. február 7-én tájékoztatta a Kormány tagjait a fegyverüzlet tényérõl és pontos körülményeirõl. Az exportengedélyezési eljárás területén, az Öböl-válság kapcsán, a tavalyi év végén hozott intézkedések további megszigorításaként utasítást adott új jogszabály kidolgozására. Nagyra értékelte, hogy a jugoszláv kormány határozottan elutasít minden olyan alaptalan feltételezést, amely az adott ügyet összefüggésbe hozza a Jugoszláviában élõ magyarsággal, annak szervezeteivel. Megbízta a Külügyminisztériumot és a Honvédelmi Minisztériumot, hogy diplomáciai úton az üggyel kapcsolatos problémákat Magyarország és Jugoszlávia kapcsolatainak megerõsítése, a kölcsönös bizalom helyreállítása érdekében rendezze. A Magyar Köztársaság Kormánya az együttmûködés keretében kész megfelelõ garanciákat adni arra nézve, hogy a jövõben hasonló eset elõ ne fordulhasson. Bízunk abban, hogy mindezekkel a lépésekkel az ügy lezárható, és kapcsolataink újra az említett bizalom alapjára helyezhetõk. Katona Tamás államtitkár tárgyalásai alapján, amelyeket a jugoszláv külügyminiszter elsõ helyettesével, illetve magával a külügyminiszterrel folytatott, a sajtóban is részben megjelentek, részben pedig az alábbiakban tájékoztatom még a tisztelt Házat azzal összefüggésben, amit kézbe kaptunk a jugoszláv reagálásról, és amelyik jelzi a jugoszláv kormány szándékát és magatartását is e tárgyban. Makszics szövetségi külügyi titkárhelyettes, tehát külügyminiszter-helyettes utalva a probléma súlyosságára és következményeire, hangsúlyozta az ügy végleges tisztázásának és lezárásának szükségességét, hogy azután újból meg lehessen teremteni a kölcsönös bizalmat - szól a jugoszláv nyilatkozat. Ez a bizalom nagyon fontos része a két ország stabil kapcsolatainak, akárcsak a térség biztonságának és együttmûködésének. Kiemelte: jugoszláv részrõl rámutattak, hogy Jugoszláviában értékelik a magyar kormányfõnek és kormányának a probléma rendezésére tanúsított készségét. Ezt megerõsítették abban a telefonbeszélgetésben is, amelyet a magyar és jugoszláv miniszterelnök folytatott egymással. Továbbá Makszics külügyminiszter-helyettes kijelentése szerint Jugoszláviában arra számítanak, hogy a magyar fél - amint azt bejelentette a jegyzékben -, világosan kifejti Jugoszlávia iránti magatartását, és ezáltal hozzájárul a további együttmûködéshez és a kölcsönös bizalomhoz. Egyéb kérdéseket is érintve - ismét a jugoszláv nyilatkozatból - a két fél fõként a Magyarországon és Jugoszláviában élõ kisebbségekrõl fejtette ki behatóan álláspontját. Rámutattak, hogy a kisebbségek mindkét ország tartós érdekét szolgálják, és ezt a kérdést nem lehet a felmerült problémák vetületében szemlélni. A megbeszélések során szóba került még a gazdasági és egyéb jellegû együttmûködés témaköre. Továbbá a jugoszláv kormány mindezek mellett megismételte, hogy fenntartja a december 7-én tett magyarországi miniszterelnöki látogatás minden pontját, beleértve a magyar miniszterelnök meghívását Belgrádba és a belgrádi találkozó létrehozását diplomáciai úton. Katona Tamás államtitkár és a jugoszláv kormány képviselõjének tárgyalása alapján, tehát a jugoszláv féllel e kérdésben egyetértésre jutva, az ügy lezárása érdekében a jugoszláv féltõl kívánt politika kifejtésére az alábbiakat kívánom kijelenteni: 1. Sajnálatomat fejezem ki, hogy az ügy kapcsán feszültség keletkezett az eredményesen fejlõdõ magyar-jugoszláv kapcsolatokban. Magyarország alapvetõ érdeke, hogy a kérdés megnyugtatóan rendezõdjék, a magyar-jugoszláv kapcsolatok újra a kölcsönös bizalom alapjára helyezkedjenek. 2. A Magyar Köztársaság Kormánya az együttmûködés keretében kész megfelelõ garanciákat adni arra nézve, hogy a jövõben hasonló eset elõ ne fordulhasson. A Kormány még ebben a hónapban jóváhagyja a fegyverkereskedelem engedélyezésének új, szigorított rendjét. 3. A Magyar Köztársaság az államok közötti kapcsolatok általánosan elfogadott elveibõl és normáiból, valamint a szomszédság tényébõl kiindulva kölcsönösen elõnyös, tartós, jó viszonyra törekszik a baráti Jugoszláviával. Nagyra értékeli az együttmûködés valamennyi területén eddig elért eredményeket, és abban érdekelt, hogy azok folyamatosan gyarapodjanak, mind a szövetségi szervekkel, mind pedig Jugoszlávia köztársaságaival eddig is fenntartott kapcsolatok révén. A magyar Kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy az országainkban lejátszódó demokratikus változások nyomán feltáruló új lehetõségeket a kétoldalú kapcsolatokban kamatoztassa. 4. A Magyar Köztársaság Jugoszláviához fûzõdõ viszonyában abból indul ki, hogy a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság több nemzet föderatív uniója. Jugoszlávia határait érvényes nemzetközi dokumentumok garantálják, államisága része az európai status quónak, amelyen a kontinens békéje, biztonsága és együttmûködése nyugszik. Magyarország nem érdekelt Jugoszlávia destabilizálásában. Mindezeket a kijelentéseket Katona Tamás államtitkár és a jugoszláv kormány között folytatott tárgyalás alapján jelentettem ki. Bízom benne, hogy ezzel ez a kapcsolatainkat átmenetileg beárnyékoló ügy egyszer és mindenkorra lezárható, az ügy lezárása iránti készségét a jugoszláv kormány is kifejezte, és ezt a mi jószomszédi kapcsolatunkban pusztán kellemetlen epizódnak tekinti. Úgy gondolom, hogy a jugoszláv és a magyar Kormány között folytatott tárgyalások jó és megnyugtató eredményre vezettek. A magyar Kormány az elhangzott kijelentésekkel világosan kifejezésre juttatta politikáját, mind a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, mind a tagköztársaságok irányába, és ezzel megfelelt mindazoknak az elvárásoknak és mindazoknak a szempontoknak, amelyek a tárgyalások során felmerültek e kérdés tisztázására. Úgy gondolom, hogyha a jugoszláv fél és a jugoszláv kormányzat ezeket elfogadta, akkor a tisztelt Országgyûlés és a magyar Képviselõház is el tudja fogadni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
(Forrás: www.mkogy.hu)
