Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2024. december 2.
Ezen a napon történt:
-
Magyar Nemzet: "A nemzeti liberalizmus egészségügyi politikája és a magyar orvosi iskola kialakulása II."
1980. december 2. -
Országgyűlési felszólalás
1991. december 2.
236. ülésnap
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egyik, amiért szót kértem: röviden jelezni kívánom, hogy a bõsi erõmûvel összefüggésben milyen helyzet alakult ki, és milyen lépésekre kerül sor az elkövetkezõ idõszakban. Gondolom, tisztelt képviselõtársaim az elmúlt napokban figyelemmel követhették a kormányzat által megtett lépéseket, amelyeket természetesen az ügynek megfelelõen az érdekelt bizottságok vezetõivel és a frakciók képviselõivel való folyamatos tárgyalás keretében tettünk meg. Egyben be kell jelentenem azt, amit tájékoztatásul megkapott a Kormány: a Duna medrének elrekesztése megtörtént, az esõzések miatti nagy mennyiségû víz miatt azonban a víz átbukik a gáton, ezenkívül a gát mögött elhelyezett zsilipen keresztül is kerül még víz az Öreg-Dunába. Az Öreg-Dunában a vízszint süllyedése jelentõs, de közvetlen veszéllyel még nem jár. A víz szintjének figyelése folyamatos, az árvízvédelmi készültséghez hasonló figyelõszolgálatot és figyelõrendszert mûködtetünk. A Paksi Atomerõmû vízhûtése jelenleg még nincs veszélyeztetve. A figyelõszolgálat folyamatos, a fejleményekrõl folyamatosan érkeznek a jelentések. Annyit szeretnék még hozzátenni, hogy a már közölteknek megfelelõen a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordultunk, holnapi válaszok alapján fogunk az EBEÉ konfliktusmegelõzõ mechanizmusával összefüggõ intézkedéseket tenni, és a holnapi napon, természetesen ettõl teljesen függetlenül és nem is e tárgykörben, Londonban kerül sor Major miniszterelnök és Delors, az Európai Közösség végrehajtó bizottsága elnökének meghívására egy ülésre, ahol a visegrádi csoport országainak és az Európai Közösség viszonyának a megtárgyalására kerül sor. Így ezen a napon, holnap, holnapután az ügy, tehát a Közös Piaccal és a visegrádi csoporttal kapcsolatos kérdésekben leszek távol. A másik ügy, amirõl szólni kívánok - és errõl szóltam az elmúlt napokban, éppen az 1956. október 23-i forradalom és szabadságharccal összefüggésben -, azokról a jelenségekrõl, illetve a megtörtént incidensekrõl itt, a Kossuth Lajos téren. Szeretném hangsúlyozni azt, amit a miniszterelnöki sajtóhivatal eleve közleményben közzétett, és amit ismertetett a rádió, televízió és a sajtó egy része is. Ezzel kapcsolatban le kívánom szögezni elõször is azt, hogy sajnálatosnak és mindenkor elítélendõnek tartjuk, ha ünnepélyes alkalmakkor, nemzeti ünnepünkön kerül sor olyan jelenségre, amelyik az ünnepélyesség hangulatát megzavarja. (15.10) Ez vonatkozik az 1956. október 23-án, itt a Köztársaság téren történt+ (Közbeszólás: Kossuth Lajos téren!)+ Kossuth Lajos téren történt ünnepségre. A második: sajnálatosnak tartjuk azt, ha a köztársasági elnökkel, aki alkotmányjogilag felette áll a napi politika kérdéseinek, történik hasonló incidens, ezeknek a megállapítása mellett, amit nemcsak most és itt teszek meg - most csak megismétlem -, hanem megtettem az Operában rendezett ünnepélyes elõadáson is, és amit megtett a miniszterelnöki sajtónyilatkozatban a Kormány is. De ehhez kapcsolódik az is, hogy ezzel összefüggésben, e jelenséggel összefüggõ nyilatkozatok után olyan megjegyzések hallatszottak és hangzottak el politikusoktól, közéleti személyiségektõl, a sajtótól és a sajtóban megjelent egyes véleményekként, ami arra utal, vagy arra céloz, mintha a Kormány vagy akár a kormánykoalíció szervezte volna, vagy egyáltalán ehhez köze lett volna, ami történt a köztársasági elnök úr beszédének el nem mondásával összefüggésben itt a téren. A leghatározottabban visszautasítom bárki részérõl, hogy ilyet feltételezzen, és ezt a - nyugodtan mondhatom - alpári észjárást+ (Zaj az ellenzék soraiból.)+, ami egyesekre jellemzõ,+(Szórványos taps a kormánypártok soraiból.) + szíveskedjenek maguknak megtartani és nem átruházni a kormányzatra! (Nagy taps a kormánypártok soraiban.) Mindazoknak a jelenlegi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelõen, ha egy ilyen eseményre kerül sor, akkor sajnálatos módon elõfordulhat - ahogy nemcsak a kormányzat részérõl utaltak rá, hanem bárhol és bármikor elõfordulhat -, hogy egy kisebb csoport ilyen hangot enged meg magának, vagy fütyül, vagy egyéb hasonlóra kerül sor. Érdeklõdöm, miért nem volt hasonló a felháborodás, amikor a Parlament elnökét fütyülték ki az egyik ünnepségen, vagy tettek különbözõ megjegyzéseket. Vagy más alkalommal, vagy sorolhatnám tovább, + (Zaj az ellenzék soraiban.)+ de nem kívánok egy ilyen kérdésben ennél megmaradni, számos példa van. Sajnos, a politikában elõfordulhat, hogy egy olyan helyen, ahol nagy tömeg gyûlik össze, ott sor kerül nemkívánatos hangvételre. Ennél sajnálatosabbnak tartom azt, hogy nemzeti ünnepünkön, meghatározott nemzeti ünnepünkön tüntetõen távol maradtak+ (Zaj. - Közbeszólások: Nem kaptunk meghívót! - Dr. Szigethy István: Nem volt meghívó!)+ Nem kellett külön meghívó ahhoz, tisztelt képviselõ, + (Dr. Tölgyessy Péter: Az Operába?)+ nem kellett külön meghívó ahhoz, hogy valaki + a frakcióvezetõk kaptak meghívót, és ezenkívül venni lehetett a jegyeket, azonkívül megjelent a diplomáciai kar képviselõje + (Zaj. - Dr. Tölgyessy Péter: 500 forintért vették a jegyeket!) Egyelõre a téren belül vagyunk, uraim! Ennek következtében sajnálatosnak tartom azt a tényt, amire rámutattunk a Kormány nyilatkozatában is, hogy nem most, hanem már az elmúlt esztendõkben gyakorlattá válik, hogy a közös nemzeti ünnepeinket külön- és ellenrendezvényekkel rendezik. Nagyon sajnálatosnak tartjuk,+ (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Ki? - Zaj.) + legyen az akár országos, akár a fõváros részérõl vagy bárhol. Éppen ezért, amikor egy ilyen jelenséget vizsgálunk, akkor azt meg kell vizsgálni jogi szempontból,+ (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Meglesz!) + megtörtént, hallhatták, a legfõbb ügyész úrtól kezdve, az ezzel kapcsolatos megnyilatkozásokat. Ezen lehet változtatni jogi úton, lehet megítélni politikailag, de akkor politikusokként kell megítélni az eseményt és politikusként kell viselni az adott szituációt. (Közbeszólás: Helyes!) A másik pedig, hogy minden ilyen esetben meg kell tenni azokat a lépéseket, ha kell, kezdeményezéseket, amelyek az olyan helyzetet, mint például totalitárius rendszerekkel összefüggõ szimbólumok használatát, megfelelõ módon kiiktatják a nyilvános szerepeltetésbõl, és akkor nem kerülhet sor ilyen szituációkra. De teljesen eltúlzottnak tartom, hogy egy ilyen jelenségnél a kormányzatot vádolják, a pártkoalíciót vádolják, azok beszélnek hangulatkeltésrõl, akik a kútmérgezésnek - ahogy már alkalmam volt itt egyszer elmondani - + (Felzúdulás az ellenzék soraiból. - Zaj.) + folyamatos gyakorlói+ (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Rágalom!) + majd a téren kiabáljon! (Derültség és nagy taps a kormánypártok soraiban.) És a leghatározottabban visszautasítom, hogy 1956 forradalmával és szabadságharcával összefüggésben olyanok próbáljanak kioktatni, akár párttisztségben, akár tisztség nélkül, akik semmiképpen nem az 1956-os forradalom oldalán álltak. (Közbeszólás a jobb oldalról: Éljen! - Nagy taps a kormánypártok soraiban.) (15.20) És a köztársasági elnök urat+ - bár a politikában, hasonló jelenség elítélése mellett, mind a téren történt kiabálást, mind azt, hogy nem mondta el a beszédét, sajnálatosnak tartom, de ez nem ok és nem alkalom arra, hogy az ország izgatására és egy ilyen hangulatkeltésre használják fel ezt a jelenséget, és különbözõ hamis beállításokat adjanak mindannak, ami történt, a teljes tájékozatlanság mellett. (Taps a jobb oldalon, közbeszólás: Úgy van!) Ha az elemi udvariasság alapján vizsgáljuk - nem kötelességem a Parlament elõtt errõl beszámolni, de -, jelzem, hogy a történtek után, ahogy a köztársasági elnök úr hazaért, azonnal felhívtam telefonon, még az operai elõadás elõtt. (Zaj, közbeszólások a bal oldalon.) Úgy látom, a kedves megjegyzéstevõknek inkább hasznos lenne Orbán Viktor tánc- és illemtanóráira járni, (Derültség, taps a jobb oldalon.) mint az énnekem tett megjegyzéseire. Éppen ezért a legnagyobb udvariassággal felhívtam a köztársasági elnök urat, sajnálatomat fejeztem ki a történtekért, és megkérdeztem természetesen, hogy ott lesz-e az Operában, ahol egyik meghívó volt. Emberileg nyilvánvalóan érthetõ, hogy felindultságában lemondta. Mint meghívó fél szerepelt a meghívón, ennek megfelelõen a diplomáciai kar doyenje elõtt kimentette a kormányzat a meghívót. Ennek következtében (Közbeszólások a bal oldalon.) - az elnöki páholyba együtt szólt a meghívó, nem tudom, ki volt a tisztelt képviselõ urak közül, aki itt beszólt (Zaj, az elnök csenget.)+ - talán jobb lett volna, ha tavaly is ott lettek volna, amikor az elnök úrral együtt ültünk ugyanúgy, mint ahogy idén szólt a hármunk helyjegye, ha úgy tetszik. Éppen ezért a kialakult helyzetben, ahol ez az egész kérdés a sajnálatossága mellett teljesen túldimenzionált, teljesen ferde beállítottságú, egyáltalán nem indok és ok arra, amit egyesek jeleztek, hogy valami ad hoc jogi bizottság vagy ad hoc vizsgálóbizottság kell, hogy ezt a helyzetet megvizsgálja. A kormányzat nyilvánvalóan meg fogja vizsgálni, hogy milyen elõzetes információk érkeztek, és az elõzetes információk meddig terjedtek, és ez alapján milyen jogszerû lépéseket lehetett tenni. Abban az esetben, hogyha az igen tisztelt ellenzék egyes képviselõinek több információja volt, és olyan információja, ami bármilyen szempontból valóban veszélyeztetett helyzetet vagy egyáltalán incidenst sugallt, akkor jó lett volna egyrészt, ha megjelennek - tudták, hogy az elnök úr fog beszélni -, másrészt nagyon jó lett volna, hogy akkor elõre közlik, ha "magánszimat mûveik" jobban mûködnek (Derültség.), és azonkívül pedig egy ilyen helyzetben nyilván nem helyes, hogy távol tartották magukat. Egyébként bármi történt volna - és ezt az ellenzéktõl egyáltalán nem veszem nyilván zokon -, akkor is elmondanák a kritikájukat. Ha ott, helyben a belügyminiszter felrohant volna, kívánságuk szerint, és leintette volna a tömeget, és az elhallgat, akkor most azt hallgatnánk, hogy mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mi rendeztük, minthogy vezényszóra elhallgatnak. (Taps a jobb oldalon.) Egyébként 1956 után tanárként jártam így, hogy egyik vád volt éppen ez, mert sikerült a diákjaimat elhallgattatni, és amikor éppen erre hivatkoztak, hogy aki el tudja hallgattatni, vagy rendet tud teremteni, akkor bizonyára õ is szervezte. Úgyhogy tisztában vagyunk azzal, hogy bármi történt volna, itt az önök kritikája változatlan lenne. (Közbeszólás a bal oldalon: Még el sem mondtuk.) Összegezem - de hallottam eleget a nyilatkozatait Orbán Viktor képviselõ úrnak, azt is, hogy egyedül találta magát, és távozott, oktató hangjával együtt, ugye. (Derültség.) Tehát ebbõl következik, hogy mindaz, ami elhangzott, mindaz, ami történt, nem volt méltó 1956 október 23-a Kossuth téri ünnepléséhez. Ezt sajnáljuk, és ami egyébként pedig ehhez kapcsolódik, az az elhangzott kormánynyilatkozatban is és az elhangzott nyilatkozatokban benne van. Úgy gondolom, hogy az ország jelenlegi helyzetében - és nem elterelés a bõsi elterelésrõl - ez sokkal nagyobb problémát jelent, és sokkal fontosabb kérdést, ami egységet kíván, és igenis azt kívánja, hogy ezekben a nehéz napokban és hetekben az ország egységes magatartást tanúsítson, és ne pedig ilyen kérdéseknél maradjunk leülepedve. Köszönöm. (Nagy taps a jobb oldalon.)
(Forrás: www.mkogy.hu)
