Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2026. július 9.
Ezen a napon történt:
-
EBEÉ csúcsértekezlet (Helsinki)
1992. július 9.
137. ülésnap
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örömmel hallgattam Horn Gyula képviselõ úrnak, a külügyi bizottság elnökének a szavait, bár az elején nem lehettem itt, mert a Bundestag külügyi bizottságának delegációja most távozott tõlem. Egyetértek azzal, hogy Románia és Magyarország között jószomszédi és baráti kapcsolatra van szükség, egyrészt a szomszédságból, az egymásra utaltságból következõen, másrészt a magyar nemzeti kisebbség helyzete és sorsa miatt is. Felháborítónak tartjuk természetesen mindazt, ami Romániában történik, és ami a magyar képviselõkkel szemben, magyar szenátorokkal szemben vagy általában a romániai magyar szervezetekkel és az egyes személyekkel szemben történik. S ezt mélyen elítéljük, és változatlanul arra törekszünk, hogy Románia és Magyarország között megjavítsuk a kapcsolatokat. Azt hiszem, hogy nem kell nagy történelmi visszatekintést végeznünk, elég, hogyha a romániai forradalom utáni idõszakra gondolok, amikor - fordított helyzetben - még Horn elnök úr volt a külügyminiszter, és együtt értékeltük és együtt jósolgathattuk a romániai forradalom kilátásait. Mind a ketten bizakodást mutattunk, hogy megváltozik a Románia és Magyarország közötti viszony a forradalom, a segítségnyújtás eredményeként, és új korszak kezdõdik a két ország kapcsolatában, a bizalmat kifejeztük, de mind a ketten elég szkeptikusak voltunk. Azt hiszem, hogy az elmúlt idõszak azt jelzi, hogy mind az elõzõ kormányzat idõszakában, mind az azóta eltelt idõszakban, egy rövid átmeneti idõszakot nem számítva, amikor a forradalom lelkesedése jellemezte még a helyzetet, a román- magyar viszonyban nem sikerült áttörést végezni. Sõt, Románia belsõ viszonyai a forradalmat követõ elsõ hónapok után fokozatosan visszafejlõdtek. Több alkalommal folytak tárgyalások a román és a magyar kormányszervek között, személyes beszélgetésekre kerülhetett sor a román államfõvel is, a külügyminiszterek között is, de amikor a legkisebb konkrétum merült fel, olyan egyszerû kérdések, mint a kolozsvári fõkonzulátus helyreállítása, elsõ lépésként azonnal visszautasításban részesültünk, mint ahogy másik, akár oktatási, akár egyéb kérdésben. Változatlanul jelen helyen, ország-világ és az Országház elõtt is kijelentem, arra törekszünk, hogy megjavítsuk a kapcsolatot, arra törekszünk, hogy a nemzetközi egyezmények alapján, a helsinki és a párizsi charta alapján is jó viszonyban legyünk, javítsunk a helyzetünkön. De azt nem javasolom a tisztelt Országgyûlésnek, hogy az Országgyûlés magára vállalja akár elnökén, akár az országgyûlési bizottságon keresztül azt a felelõsségteljes feladatot, amit a kormányzatnak kell e tekintetben elvégeznie, és amit el is végez. A román fél részérõl megnyilvánuló olyan kísérletek, olyan javaslatok, amelyek formális tárgyalásokra irányultak, sehova sem vezetnének, ha nem megfelelõ elõkészítés után és a siker reményében tárgyalnánk. Nem azért nem jutottunk elõbbre, mert nem lett volna szándékunkban, hanem a romániai belpolitikai viszonyok, Románia elképzelései, Románia helyének a megjelölése Európában a saját szempontjukból egyelõre nem tette lehetõvé azt, hogy az érdemi tárgyalások terén - azokon a területeken túlmenõen, ahol katonai megállapodás, illetve kulturális megállapodás megtörtént - továbbjuthassunk. Jelenleg is dolgozik a Külügyminisztérium egy átfogó összegezésen ebben a kérdésben, és azt javasolom, hogy elõször ez kerüljön megvizsgálásra, és utána kormányzat és külügyi bizottság - természetesen összehangolva, kinek-kinek szerepe szerint - folytassa ezt a tevékenységet. De azt hiszem, hogy az aradi találkozó óta kár lenne arról beszélni, hogy itt a mi részünkrõl történtek volna mulasztások, vagy magyar részrõl mind az elõzõ kormányzat, mind a mi kormányzatunk nem tett volna meg mindent a sikert érdekében. Azt hiszem, ennek jegyében kell ebben a kérdésben az Országgyûlésnek a döntést meghoznia. Biztosíthatom az Országgyûlést arról, hogy mi mindent elkövetünk mind a román-magyar kapcsolat megjavítása érdekében, mind pedig a romániai magyarság jogainak, emberi és kisebbségi jogainak európai garantálása érdekében. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
(Forrás: www.mkogy.hu)
