Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2025. február 5.
Ezen a napon történt:
-
Nyilatkozat - Frankfurter Allgemeine Zeitung
1992. február 5.
Grósz András beszéde (2015)
Megemlékező beszéd Antall József miniszterelnök halálának 22. évfordulóján
Fiumei úti Nemzeti Sírkert
„Múlt nélkül nincs jövő, és a jövőbe tekintve a múlt gyökereibe kell megkapaszkodnunk, s a történelem világossá teszi, hogy a ma, a jelen minden összevisszaságával – néha felismerhetetlenségével –, igazából akkor mutat a jövőbe, ha a múlt letisztult modelljén tanulmányozzuk azt.”
Tisztelt Klára Asszony!
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Tisztelt Miniszter Urak!
Tisztelt Elnök Úr!
Tisztelt Emlékező Közösség!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Amikor halálának 22. évfordulóján az 1993-as Szent István napon elmondott beszédének egy
gondolatával emlékezem Antall József miniszterelnökre, akkor elsősorban arra keresem a választ, hogy ki volt ő valójában. Bár történészi léptékkel mérve az elmúlt negyedszázad még kevés ahhoz, hogy politikusi munkásságát hitelesen értékelhessük, mégis – paradox módon – épp a hiányában eltelt töbnt két évtized az, ami jórészt igazolta kormányfői teljesítményét. A magamfajta kutató a történelmi események vizsgálatakor tágabb összefüggéseket keres, politikai, társadalmi vagy gazdasági adatokat elemez, statisztikákat vesz górcső alá. Így tisztában van vele, hogy a történelmi folyamatok alakulásában – még inkább akkor, ha kis országról van szó – a személyiségnek szükségszerűen jóval kevesebb szerepe van. Ugyanakkor a történészt mégis izgatják az egyéni motivációk, a komoly teljesítményeket kiváltó tettek, a súlyt adó szavak és a tartalmas szónoklatokban visszaköszönő gondolatok, amelyek adott esetben igenis befolyásolhatják a történelem menetét. Így bár – Antall József megfogalmazásával élve – a múlt letisztult modelljéhez ugyan még nincs meg a kellő történeti távlat, mégis elmondhatjuk, hogy a néhai miniszterelnök olyan politikus volt, akinek egyénisége joggal alkalmas arra, hogy a hazai és világpolitikai összefüggések mellett egyéni teljesítményének bemutatása is kiemelkedő szerepet kapjon a rendszerváltozás kutatásában.
Az Antall József életútjával kapcsolatos kérdések és a benne megbújó válaszok pedig sorjáznak: Ki volt az az ember, aki eleve történelmi atmoszférájú családba születve kamaszként a Somló-hegy kilátójából figyelte a bevonuló orosz katonákat? Ki volt az az ember, akit rajongva szerettek diákjai, és aki a meghurcolást is vállalva állt ki 1956-ban meggyőződése mellett? Ki volt az az ember, aki a Nemzeti Kerekasztal maratoni hosszúságú tárgyalásain magabiztos szívóssággal, higgadtan, lépésről-lépésre haladt előre a kompromisszumok útján az állampárti rendszer lebontása érdekében? Ki volt az az ember, aki már a választások éjszakáján tisztában volt az ország általános helyzetével és saját "kamikáze" szerepével? Ki volt az az ember, aki a térség vezető politikusai közül − váratlan huszárvágásként, Gorbacsov legnagyobb megrökönyödésére – egyedül tett javaslatot a Varsói Szerződés feloszlatására? Ki volt az az ember, akit Helmut Kohltól George Bushig valódi megbecsülés övezett a nemzetközi porondon, amellyel az ország számára is komoly presztízst vívott ki? Ki volt az az ember, aki magas tisztségre emelt egykori harcostársával kapcsolatos csalódottsága és vitája ellenére mindvégig tiszteletben tartotta a közjogi méltóságnak járó szabályokat? Ki volt az az ember, akit pártbéli ellenfeleinek akciói sem tántorították el a demokratikus jogállam normáihoz való ragaszkodástól? Ki volt az az ember, aki "ars poeticájának" is tekinthető, a határon túli magyarság mellett hitet tevő nevezetes tizenötmilliós mondatával össze tudta egyeztetni a jószomszédi kapcsolatok fontosságát? Ki volt az az ember, aki hősiesen, már-már emberfeletti erővel viselte a benne három évig bujkáló halálos betegséget?
Antall József bizonyosan követett el hibákat, mulasztott el lehetőségeket. Történeti távlatból az erények mellett ezek is tárgyilagosan és kellő súllyal értékelhetőek lesznek. Ugyanakkor túl történészi összefüggéseken és politikai elemzéseken, az egyéniséget előtérbe állítva elmondhatjuk, hogy Antall József élete és miniszterelnöki működése példa. Napjainkig ható példa jogállamiságból, törvénytiszteletből, demokratikus és nemzeti elkötelezettségből, emberi tartásból és erkölcsi érzékből. Ezek pedig nemcsak egy 22 éve elhunyt kormányfő jellemző karakterjegyei, hanem a magyar demokrácia sarokkövei is egyben, amelyeket méltán használhatna zsinórmértékül a mindenkori vezető politikai elit is.
2015. december 11.
