Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
Független Kisgazdapárt tervezete (1956)
Kádár János – a rádióban 1956. november 15-én közölt nyilatkozatában – megállapította, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt lemond a kormányzati pártmonopóliumról, és elfogadja a szabad választások elvét azokkal a pártokkal, amelyek elismerik a szocializmus alapelveit és vívmányait.
Erre való tekintettel – a többi párt szempontjainak figyelembevételével – a Független Kisgazdapárt összegezi álláspontját a kibontakozás útjáról és a kiegyezés módjáról.
I. Politikai feltételek
A szovjet csapatok kivonása Magyarországról. Teljes amnesztia a forradalom és szabadságharc résztvevőinek. A Szovjetunióba történő deportálások azonnali megszüntetése, és az eddig deportáltak azonnali hazaszállítása és szabadon bocsátása. Az engedélyezett pártok egyenjogúsága és szabad működésének biztosítása. A szabad, általános és titkos választások elvének elismerése és gyakorlati biztosítása. Magyarország és a magyar nép súlyos anyagi helyzete miatt – minden politikai feltétel nélkül – a külföldi segélyek és előnyös kölcsönök elfogadása. Az ÁVM teljes felszámolása, az egységes államrendőrségbe történő burkolt beépítésének megszüntetése, volt tagjainak kollektív kizárása az új karhatalmi szervekből.
II.Katonai kiürítés
A Független Kisgazdapárt – a teljes egyenjogúság alapjára helyezett szovjet–magyar barátság érintetlenül hagyása mellett – követeli a szovjet csapatok kivonását Magyarország területéről. Ennek biztosítására a legrövidebb időn belül szerződést kell kötni a Szovjetunióval.
1. A szerződés megkötésétől számított két hónapon belül az utolsó szovjet egység is elhagyja Magyarországot. A szovjet csapatok azonnal kiürítik Budapestet és visszatérnek a forradalom előtti támaszpontjaikra. Utána – 10–14 napos időközökben – kivonják csapataikat a Dunántúlról és a Jugoszláviával határos alföldi megyék területéről, majd a második szakaszban – Szabolcs-Szatmár megye kivételével – az összes többi területről, végül pedig a Szovjetunióval határos Szabolcs-Szatmár megyéből. Ezalatt a szovjet csapatok és hatóságok tartózkodnak az ország ügyeibe való katonai, rendőri vagy bármilyen más (gazdasági, társadalmi) jellegű beavatkozástól. A kivonulás lebonyolítására és a támaszpontok felszámolására magyar–szovjet vegyes bizottságot kell szervezni.
2. A szovjet csapatok kivonulása alatti időben, ami alatt újabb szovjet egységek nem léphetik át a magyar határt, szükséges az ország belső állami, társadalmi és gazdasági rendjének a biztosítása. A magyar kormányzat – egyetértésben a szovjet kormánnyal – gondoskodik erről:
a) felállított és felállítandó egységes magyar karhatalommal:
aa. honvédség (a karhatalmi és határvédelmi feladatok ellátására);
bb. rendőrség (a rendészeti feladatok ellátására);
cc. munkásőrség (a gyárak és üzemek védelmére);
dd. faluőrség (a falvak és mezők védelmére).
b) A magyar és szovjet fél – a kormányok között létrejött egyezmény alapján – kérjen fel baráti államokat ideiglenes biztonsági csapatok küldésére. Ezzel lenne áthidalható az ENSZ-rendőrséggel szemben – szovjet részről – támasztott diplomáciai idegenkedés. Ezek az államok:
aa. a varsói szerződést aláíró Lengyel Népköztársaság;
bb. a semleges, szocialista Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság;
cc. a Szovjetunióval megnemtámadási és barátsági szerződést kötött Finn Köztársaság. Az említett biztonsági egységek vegyes alakulatokban (századonként), finn főparancsnok, lengyel és jugoszláv helyettes parancsnoksága alatt működnének. Mellettük tanácsadóként magyar, és a szovjet csapatok kivonulásáig, szovjet főtiszt állna. Biztonsági feladatukat az ország függetlenségének helyreállításáig – a magyar kormány kívánságainak megfelelően – a magyar fegyveres erők megszervezéséig teljesítenék. Az ENSZ csak polgári megfigyelők útján ellenőrizné a csapatok működését, a magyarországi viszonyok általános normalizálási folyamatát, és a világszervezeti segélyek szétosztásának biztosítását.
III. Magyarország kormányzása
A magyar politikai kibontakozás közjogi és kormányzati jogforrása az 1946-os alkotmányos status quo és az 1956. október 23-i forradalom. Magyarország államformája az 1946: I. tc. alapján létrejött köztársaság; kormányformája az 1848: III. tc.-ben megállapított parlamentáris kormányzás; társadalmi formája az elmúlt évtized folyamán megszületett demokratikus és szocialista vívmányok fenntartásán alapuló társadalmi rend.
1. A Független Kisgazdapárt álláspontja az ország kormányzása tárgyában az Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívásáig és az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásáig:
a) Nagy Imre kormánya nem mondott le, és ezért Magyarország törvényes, de jure kormánya.
b) Kádár János a szovjet csapatok segítségül hívásával megalakította de facto kormányát a működésében megakadályozott törvényes kormány helyett.
c) Ezáltal Magyarországon szakadék támadt a kormányzati hatalom joga és birtoklása között. Ezen kívül bizonyos külföldi államok részéről kísérlet történik a Kádár-kormány legalizálására, másrészről viszont nem tesznek lépést ennek tagadására.
d) A Független Kisgazdapárt az ország megmentése és a kibontakozás meggyorsítása érdekében kompromisszumot javasol.
e) Nagy Imre kormányának de jure és Kádár János kormányának de facto elismerésével alakuljon Ideiglenes Nemzeti Kormányzó Tanács. A Kormányzó Tanács az ország kormányzása mellett az államfői jogkört is gyakorolná. Erre magyar jogtörténeti praecedens a kossuthi Országos Honvédelmi Bizottmány, külföldi praecedens a jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács és a svájci Szövetségi Tanács. A Kormányzó Tanács elnöke állam- és kormányfő, tagjai a négy koalíciós párt képviselői az előzetes megállapodás arányában. Az elnök mellett két alelnök működnék. Ezalatt a minisztériumokat az 1848–49-es Országos Honvédelmi Bizottmány jogszokásához hasonlóan szakértő államtitkárok (miniszterhelyettesek) vezetnék. Ezáltal tehát a Kormányzó Tanács gyakorolná a megszűnt Elnöki Tanács és a Minisztertanács hatáskörét.
2. A politikai vezetés munkájában a szocialista vívmányokat elismerő, az 1945. novemberi választásokon részt vett pártok – a Független Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MKP), a Petőfi Párt (NPP) – vennének részt.
3. A köztársaság visszaállítása és a népköztársaság eltörlése nem érinti az állam szocialista jellegét. Egyrészt a szomszédos csehszlovák népi demokrácia államformája ma is a köztársaság, másrészt Magyarországon a népköztársaság fogalma összeforrott a bűnös Rákosi-uralommal, annak Rajk László és társai meggyilkolása alatti és utáni terrorisztikus korszakával. Államszervezetében pedig a hatalom nélküli parlamentet, a semmi tekintélyt nem élvező államfői tisztet (Elnöki Tanács elnöke) és a parlament jogkörét megnyirbáló, az egészséges parlamentarizmus elvével – a mi viszonyaink között – ellentétes Elnöki Tanácsot jelentette. De kizárólagos szocialista jellegét is megcáfolja Károlyi Mihály – a marxista-leninista történetírás felfogása szerint – „burzsoá-demokratikus” népköztársasága a magyar történelmi gyakorlatban.
4. A demokratikus és szocialista fejlődés elismert vívmányai: Az 1945-ös földreform. A bányák, bankok és gyárak államosítása. A demokratikus köztársaság kikiáltása. A fennálló gyárak és üzemek munkásigazgatáson alapuló állami és közösségi (szövetkezeti) tulajdona. Az egyéni paraszti és kisipari, kiskereskedői tulajdon biztosítása mellett a szabad és önkéntes szövetkezés fenntartása. A magántulajdon szabadsága a szocialista közerkölcs által megszabott határok között. A szabad vallásgyakorlás és az egyházak jogos kívánságainak biztosítása mellett az egyház és állam szétválasztásának elismerése. A munkásosztály szervezkedési szabadsága, kiépített munkásvédelem és általános társadalombiztosítás. A szocializmus és a demokrácia vívmányainak fenntartása és elvi alapjainak elismerése mellett nyilatkozatot tesz a kormányzásban résztvevő négy párt, valamint a magyarországi egyházak vezetői.
5. Gondoskodni kell a politikai kibontakozás ideiglenes közjogi és közigazgatási formájáról:
a) Nemzeti bizottmányokat választanak a községek, a városok és a városi kerületek. A községek nemzeti bizottmányai saját kebelükből megválasztják a járási nemzeti bizottmányok tagjait.
b) A járási és járási jogú városok nemzeti bizottmányainak küldötteiből a megyei, a városi kerületi és fővárosi kerületi nemzeti bizottmányok delegátusaiból pedig a városi és fővárosi nemzeti bizottmányok alakulnak meg.
c) A nemzeti bizottmányok átvennék a helyi tanácsok, a saját kebelükből választott intéző bizottságok pedig a tanácsi végrehajtó bizottságok hatáskörét. Így a meglévő adminisztrációval biztosítanák az ideiglenes közigazgatás munkáját.
d) Tekintettel a kibontakozás vázolt két jogforrására, valamint a jelenlegi országgyűlés megválasztásának körülményeire (az 1953. évi júniusi program előtt, a Rákosi-uralom tetőpontján), új Ideiglenes Nemzetgyűlést (300 taggal) kell összehívni.
e) Az összehívás módjára vonatkozóan javasoljuk, hogy a kormányzás munkájában résztvevő négy párt vezetősége lehetőleg az 1945-ös választásokon megválasztott, Magyarországon tartózkodó képviselői közül – a pártközi megállapodás számarányában – a népellenes és hazaáruló bűncselekményt elkövetett képviselők kizárásával, hívja be az Ideiglenes Nemzetgyűlés kérharmadát (200 tag). Míg a fennmaradó egyharmadot (100 tag) a megyei, megyei jogú városi és fővárosi nemzeti bizottmányok, a Szakszervezetek Szövetsége, a Parasztszövetség, az Írószövetség, a művészek szervezetei, a Magyar Tudományos Akadémia, az Egyetemi Forradalmi Bizottság delegálja saját soraiból, a fennmaradó néhány helyre pedig az Ideiglenes Nemzetgyűlés hív be képviselőket a magyar közéleti kiválóságok közül.
f) Az Ideiglenes Nemzetgyűlés megválasztja az Ideiglenes Nemzeti Köztársasági Főtanácsot. Ennek tagjai: az ideiglenes (köztársasági) elnök, az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke (mint első helyettese, 1946: I. tc.), valamint a Nemzeti Köztársasági Főtanács harmadik tagja, lehetőleg a magyar kulturális élet ismert kiválósága.
g) A Nemzeti Köztársasági Főtanács ezután javaslatot tesz a miniszterelnök személyére vonatkozóan, majd a bemutatkozó új Ideiglenes Nemzeti Kormány a Nemzetgyűlés bizalmát kéri. A bizalom megkapása esetén átveszi az ország kormányzását és előkészíti a titkos és szabad választásokat.
h) Az Ideiglenes Nemzeti Köztársasági Főtanács és az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásával megszűnik a fent említett Ideiglenes Nemzeti Kormányzó Tanács.
6. A szabad választások megtartása után az új országgyűlés az 1946: I. tc. alapján megválasztja a köztársasági elnököt, valamint megalakul az új kormány. Az országgyűlés rendezi végleg a szocializmus magyar útjának jogalkotó és államszervező, gazdasági és társadalmi problémáit, valamint meghatározza az ország külpolitikáját. A semlegesség kérdésével – a szovjet kormány merev, elutasító magatartása esetén – a varsói szerződés egész problematikájával együtt csak ez az Országgyűlés foglalkoznék. Addig Magyarország tagja marad a varsói szerződésnek, azonban idegen csapatok nem állomásozhatnának az ország területén, kivéve – a magyar kormány által kért időpontig – a fent említett három ország biztonsági alakulatai. A varsói szerződés értelmében más országban állomásozó idegen csapatok csak külső támadás esetén vehetők igénybe a szerződésben együttműködő államokban. Ezért a varsói szerződésben résztvevő államok – csapataik Magyarországon történő állomásoztatása nélkül – az ENSZ-szel közösen garantálnák a szerződést szintén aláírt Magyarország szuverenitását és területi integritását.
(Forrás: História folyóirat 1988/6. száma, 17-19.o., közli a Modell és Valóság 1. 367-372.o.)
