Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2025. november 13.
Ezen a napon történt:
19. ülésnap 2.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Haraszti Miklós utolsó kérdésére nem kívánok válaszolni, azt õ legalább olyan jól tudja, mint esetleg én. (Közbeszólások a jobb oldalról: De mi nem!) Ellenben válaszolok arra a kérdésre, amit átadott, és amit interpellációként a Házszabálynak megfelelõen benyújtott. A Magyar Köztársaság Alkotmányának 9. §-a (2) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát, és a gazdasági verseny szabadságát. Az Alkotmány teszi a Kormány kötelezettségévé az alkotmányos rend védelmét és a törvények végrehajtásának biztosítását is. E rendelkezések szellemében járt el a Kormány a képviselõ által írásban felvetett esetben is. 1990. június második felében megbeszélésre került sor, elõször a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat vezérigazgatója, majd a Magyar Nemzet fõszerkesztõje és a miniszterelnöki hivatal képviselõje között. Ezen szó esett arról, hogy a Kormány információi szerint a Pallas privatizációs tárgyalásain csupán egy svéd lapcsoporttal tárgyalt érdemben. Több külföldi érdeklõdõ, így a Figaro-csoport és egy svájci tõkecsoport is úgy érezte, velük a jogosultak nem úgy tárgyaltak, ahogy azt a svéd lapcsoporttal megtették. A hivatal képviselõje tájékoztatta vezérigazgató urat, majd a fõszerkesztõt arról, hogy álláspontunk szerint nemzeti és üzleti szempontból a legkedvezõbb ajánlat kiválasztásához megfelelõbbnek tartanánk, ha az összes érdeklõdõ ajánlatát egybe lehetne az arra jogosultaknak vetniük. Kérte, hogy az ajánlatok beérkezési határidejét 1990. július 31-ig hosszabbítsák meg. Az eddig már komoly ajánlatot tett partnerekkel is vegyék fel újra a kapcsolatot, hogy azok a svéd ajánlatokkal egybevethetõ, részletes javaslatot tehessek. Mind a vezérigazgató úr, mind a fõszerkesztõ kérésünket elfogadhatónak, korrektnek és célszerûnek tartotta. A Kormány a Parlament és annak vizsgálóbizottságai elõtt csak abban az esetben tud számot adni törvényes kötelezettségérõl - tudniillik, a sajtóprivatizációban játszott szerepérõl -, ha biztosítja a törvények megtartása révén, hogy az arra jogosultak, a verseny szabadságát is szem elõtt tartva, több üzleti ajánlatot tudjanak mérlegelni. Meggyõzõdésünk szerint ez a lapnak és mindannyiunknak is érdeke. A fentiek alapján, képviselõ úr kérdését illetõen kijelenthetem, hogy nem próbálta meg befolyásolni a Kormány a tárgyalásokat abból a célból, hogy a Kormány számára politikailag elfogadhatóbb ajánlatot válasszák. Éppen arra tettünk indítványt, hogy ne csupán egy, hanem több javaslatot tegyenek mérlegelés tárgyává. Ebbõl következik, hogy semmilyen utasítás nem született a tárgyalások leállítására, hanem éppen a tárgyalások kibõvítésére, határidõinek meghosszabbítására tettünk javaslatot. A megbeszéléseket Matolcsy György miniszterelnökségi politikai államtitkár folytatta, azon a jogi alapon, amit az Alkotmány a kormány kötelezettségévé tesz, s amirõl fentebb már szóltam. A kérések szóbeli tárgyaláson hangzottak el, nem vonatkoztak a Magyar Nemzeten kívül más orgánumokra. Feltételeket senki nem szabott, határidõre vonatkozó kérés pedig az ajánlatok beérkezésének meghosszabbítása kapcsán merül fel. Mindezeknek megfelelõen a magam részérõl a képviselõ úr által kézi vezérlésnek megjelölt módszert nem tartom kívánatosnak. Ugyanígy ellenzem, hogy az állami tulajdonból származó jogokat, rendelkezésellenesen, bárki pártpolitikai célok érdekében gyakorolja. A Kormány viszont felelõs azért is, hogy a privatizációs folyamatok ne a nemzet érdekével ellentétesen menjenek végbe. Ez a válaszom az interpellációra. Ehhez, szíves tájékoztatásul még azt közlöm, hogy a mai napon - elõzetes, múlt heti kérés alapján - megkeresett a Magyar Nemzet szerkesztõbizottságának elnöke és fõszerkesztõje, hogy tárgyalásokat folytassunk. A tárgyalások keretében közöltük, hogy megérkezett több, más jelentkezõ is, mint az említett Figaro-csoport is. Ezenkívül más jelentkezõk is voltak a korábbiakban, akikkel valóban nem folytattak részletekbe menõ tárgyalásokat. Ezért a mai napon abban állapodtunk meg a szerkesztõbizottság elnökével és a fõszerkesztõvel, akik egyben a lap kft-t képviselik, hogy kijelentettük: nem vagyunk elkötelezettek semelyik külföldi befektetõ irányába sem, de az Alkotmány értelmében kötelezettségünk a verseny szabadságának biztosítása. A Kormány változatlanul azt szeretné, hogy a Magyar Nemzet magas színvonalú, pártoktól független lap legyen. Ezt itt megismétlem. Másodszor: Martin József fõszerkesztõ elmondta, hogy az immár másfél éve húzódó tárgyalások demoralizáló hatásúak, és a szerkesztõségre nézve károsak. Ezért kérte, hogy a végleges döntés mihamarabb megtörténhessék. A megbeszélés keretében, velük teljes egyetértésben, az õ javaslatukra abban állapodtunk meg, hogy a Magyar Nemzet Kft. minden eddigi érdeklõdõnek levelet küld, amelyben közli, hogy a részletes, végsõ ajánlat beérkezésének határideje a szerkesztõség kérése szerint 1990. július 20-a lesz. Ez a Magyar Nemzet Kft. kérése. Ezt is tudomásul vettük. A Magyar Nemzet Kft. továbbá fel fog kérni egy pártatlan bizottságot, amely elõzetesen véleményezi a beérkezõ ajánlatokat, és azok alapján fogja a Kft. elé terjeszteni a javaslatát. Ez a bizottság legkésõbb július 25-ig fogja átadni állásfoglalását a Kft-nek. Ennek megfelelõen július 30-ig kerül sor a döntésre; a kormányzat semmiféle befolyást erre nem kíván gyakorolni, kizárólag a versenyfeltételek megteremtését kívántuk szolgálni. Amire pedig a tisztelt képviselõ úr hivatkozott , hogy tudniillik Szabad György, Kulin Ferenc, és nem tudom, kit említett harmadiknak - Für Lajost -, felkeresték az újságot, tudomásom szerint ez a Kormány megalapítását megelõzõen történt, és semmiféle összefüggésben a kormánnyal nem volt. Gondolom, hogy más pártok képviselõi is - hasonlóan az MDF-hez - az elmúlt hónapokban voltak érintkezésben egyes lapok szerkesztõségeivel. Köszönöm. (Taps, derültség.)
