Politikai eszmerendszere
Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2024. október 12.
Ezen a napon történt:
-
A Liberális Fórum Alapítvány rendezvénye (Miskolc)
1991. október 12.
Politikai eszmerendszere
A rendszerváltozás utáni miniszterelnökök közül Antall József volt az, akinek talán a legvilágosabb, jól körülhatárolható, ugyanakkor egyéni politikai értékvilága volt.
Antall politikai filozófiáját lámpásként tartotta maga előtt, amikor nemzetét korábban sosem látott úton, a parlamentáris demokrácia ösvényén vezette. Azok közé a ma már ritkaságszámba menő politikusok közé tartozott, akinek politikáját alapvetően világképe és nem a mindig változó közvélemény és ennek formálói határozták meg. Legszebben ezt politikai ellenfele Tölgyessy Péter fogalmazta meg. "Belülről vezérelt ember volt, a kívülről vezérelt emberek korában" Mindez meghatározó eleme lett – sajnos csak életében – a rendszerváltozás utáni parlamenti kultúrának, amit az elmúlt évekhez képest jóval nagyobb kompromisszumkészség jellemzett. Mindez csak látszólagos ellentmondás, hiszen a közhiedelemmel ellentétben stabil ideológiai alapú tárgyalópartnerek között könnyebb a megegyezés, hiszen tudják mi az a biztos alap, amiből nem engedhetnek és miben köthető kompromisszum. A koherens világnézettel nem rendelkezők ezt legtöbbször úgy pótolják, hogy az ellenféllel szemben határozzák meg magukat, ami következtében a megegyezés szinte lehetetlenné válik. Ez ugyanis ebben a helyzetben árulásnak tűnhet önmaguk és híveik számára.
A XXI. század elejére egyértelművé vált, hogy az új kor kihívásai természetszerűleg új válaszokat követelnek meg a politikai gondolkodóktól. Ez nem ritkán a politikai filozófiák megújulásához is vezet. Magyarországon a baloldali politikusok erre nem voltak képesek, nem véletlen, hogy még példaként is általában egy külföldi politikust, Tony Blair-t hozzák fel. A jobboldal szerencsésebb helyzetben van, hiszen Antall József világos irányadást hagyott maga után. A kérdés csak az, hogy örökségével jól sáfárkodnak-e?
Jelen dolgozat arra vállalkozik, hogy Antall József politikai gondolkodásának legfontosabb sarokköveit röviden bemutassa, ezért csak részleteiben utalok mindennek gyakorlati megvalósítására. Természetesen a szerző vállalja annak lehetőségét, hogy más ugyanilyen joggal talán mást tekint fontosnak, ebből a hihetetlen gazdagságú életműből.
I. Nemzeti gondolat
A miniszterelnök mélyen gyökerező hazaszeretete meghatározta politikai gondolkodását, ugyanakkor mentes volt a kirekesztő, soviniszta gondolatoktól. A családjában meghatározó volt az az örökség, amit a kisnemesi Antall család hagyott rá, akiknek tagjairól a család számon tartotta, mikor és hol szolgálták a hazát. Ehhez járult hozzá a Piarista Gimnázium, amelyről közismert volt, hogy nemzeti szellemben nevelték a diákjaikat. Ahogy Antall József visszaemlékezett: „Bennünket nem valamely világnézet alapján, hanem a nemzet szolgálatára neveltek.” Nagy hatással volt rá a népi írók műveinek gondolatvilága. Mindez történészként még inkább elmélyült benne.
Ez volt annak a hihetetlen akaraterőnek az alapja, amellyel betegsége alatt is szolgálni kívánta nemzetét.
Politikai gondolkodására mindez úgy hatott, hogy konzervatívként vallotta, hogy a rendszerváltoztatás során nem teljesen új berendezkedést kell alkotni, hanem támaszkodni kell a magyar hagyományokra, a történelmi alkotmányra, különösen az 1848-as örökségre és az 1945 utáni rövid demokratikus múltra, elsősorban az alkotmányjog és az államberendezkedés terén. Mindezért sokat küzdött az Ellenzéki Kerekasztalnál Szabad Györggyel együtt. Szinte minden beszédét, gondolatát meghatározták a történelmi hagyományok, 1956-ról beszélt, de az egész nemzeti múltra érvényesnek tekintette, hogy „erőt ad, eszmét ad, erkölcsöt ad”. Sokszor idézte minden kor magyar miniszterelnökének figyelmébe, hogy az első magyar felelős kormány miniszterelnöke hősi halált halt hazájáért.
Úgy gondolta a rendszerváltozás nehéz esztendeiben a nemzet csak összefogással érhet el sikereket, ugyanakkor a demokratikus pártrendszerhez nem illőnek tartotta a népfront-féle hamis látszategységet. Ehelyett a közös kiútkeresést és a nemzet jövőjét érintő kérdésekben kötött kompromisszumot tekintette megoldásnak.
A magyarságot egészként értelmezte, tagjai éljenek bárhol, vagy legyenek bármilyen állampolgárságúak, azért „lélekben, érzésben 15 millió magyar miniszterelnökeként” felelőséggel tekintett a határon túli magyarok ügyére, akik számára nem kért mást csak alapvető emberi jogaik tiszteletben tartását. Mindez azonban a Kádár-rendszer után, amely a Magyarországon élők emlékezetéből is ki akarta törölni a határon túli magyarokat meghatározó élmény volt, de ugyanakkor sok vitát is kiváltott. Mindezzel azonban, - ahogy Sűtő András gyászbeszédében jövendölte és ahogy ma már világosan látszik - olyan alapvető feladatként határozta meg a nemzet országhatáron túli részének sorsát, hogy azt politikai oldaltól függetlenül magyar politikus nem hagyhatta figyelmen kívül.
A nemzeti gondolat érvényre juttatásához elengedhetetlen volt, az ország függetlenségének, szabad döntésképességének visszaszerzése. Sokan elsietettnek tartották, de ezért is volt lényeges a KGST és a Varsói Szerződés minél előbbi felszámolása.
Az antalli nemzeti gondolkodás nem irányult más népek ellen. Ebben is a magyar történelemre támaszkodott. Kiemelte egyrészt a Szent István-i befogadó nemzet hagyományát, másrészt azt az egyedülálló magyar szokást, miszerint a katonáskodás kötelessége a középkorban nem vonatkozott csak a védekező háborúra. Számos alkalommal figyelmeztetett arra is, hogy a nemzeti tudat európaiság és külpolitikai kitekintés, realizmus nélkül csonka marad.
II. Nemzeti liberalizmus - parlamentáris demokrácia
A nemzeti liberalizmus alapértékeit szintén a családjából hozta magával. Visszaemlékezése szerint még csak 6-7 éves volt, amikor az apja elmagyarázta neki, hogy mi a képviseleti demokrácia, és hogy ehhez mindenáron ragaszkodni kell. Hűségét érdekes módon egy ellene írt jellemzés bizonyítja. Eszerint 1959-ben Antall József „ A többpártrendszer híve, a szovjet csapatok kivonását és az ország függetlenségét követelte.” Történészi kutatásai egyik központi témája is a magyar liberalizmus, különösen Eötvös József munkássága volt. Jogos büszkeséggel vetette bírálói szemére: „utálom, ha liberalizmusra oktatnak olyanok, akik a marxizmus elkötelezettjei voltak akkor, amikor én a liberalizmusról írtam.” Kevesen tudják, de Antall József szervezte meg az Emberi Jogok Ligájának Budapesti Tagozatát.
A liberalizmus alapértékeit a modern politika alapvetésének tekintette. Számos alkalommal idézte az angol liberális párt vezetőjét, aki szerint azért nem érnek el jó eredményt a választásokon, mivel a liberalizmus alapcélkitűzései teljesültek. A kormányprogram ismertetésekor elsőként a nemzeti liberalizmus értékei mellett tett hitet, amikor elsősorban a szabadság kormányaként definiálta kormányát. Legfontosabb szabadelvű célként a törvény előtti egyenlőséget, a vélemény-, mozgás-, szólás- és gyülekezési szabadságot nevezte meg, de emellett kiemelte a vállalkozás szabadságát és kiterjesztően értelmezte az alapjogokat, közé számítva a nevelési és oktatási szabadságot és a kis közösségek szabadságát is.
Hangsúlyos elemként jelent meg gondolkodásában a klasszikus jogállamiság. Különösen kínosan ügyelt a bíráskodás függetlenségére.
A liberalizmus valódi örökségét konzervatív liberálisként nem a demokrácia eszmeiségére történő sokszori hivatkozással, hanem annak kereteinek megteremtésével kívánta szolgálni. Szívesen idézte Eötvöst: „ A demokráciát nem kimondani, hanem organizálni kell.” Rendkívüli fontosságot tulajdonított annak, hogy kialakuljanak a politikán kívüli hatalmi ágak és szigorúan ügyelt, ezek szigorú elválasztására tudván, hogy kormánya tevékenysége normaként fog szolgálni. A médiaháborúban történt mindkét oldali túlkapásokat leszámítva elmondhatjuk, hogy ez sikerült is. Szintén eme örökség részeként fontosnak tartotta, hogy a politikában se az érzelmi elemek, se a racionalitás ne vezesse tévútra. Ezért is különös fontossággal tekintett a liberalizmus és a nemzeti gondolat összekapcsolására, amiben a XIX. század nagy magyarjainak egyik fontos örökségét látta.
Ebben a liberális gondolatban a Parlament kiemelt jelentőséget kapott, mint a politikai vita és ezáltal a demokrácia legfontosabb helyszíne. Egészségi állapota és munkája okozta nehézségek ellenére törekedett a vitákban a személyes részvételre. Azokat rendkívül fontosnak tartotta és éppen ezért, noha a kormányoldalról lett volna rá igény nem óhajtotta a házszabály szigorításával csökkenteni a vita lehetőségét.
A parlamenti patkó másik oldalán ülőket nem ellenségnek, hanem partnernek tekintette, akiket nem legyőzni, hanem akikkel együtt dolgozni kell.
Gondolatvilágában a liberalizmus és a Parlament teljességgel összekapcsolódott, mindezt talán legszebben az jellemezte, hogy mikor életében utoljára járt benn szabályszerűen elbúcsúzott az ülésteremtől.
III. Kereszténység-kereszténydemokrácia
Antall József elkötelezettsége a keresztény értékrend iránt a katolikus Piarista Gimnáziumból és családi nevelésből származott. Noha életében nem volt heti templomba járó, de a vallásnak, a kereszténységnek kiemelt fontosságot tulajdonított a társadalom életében. Mindezt így fogalmazta meg: „ A vallás, a hit egyben népek, nemzetek mentalitásának formálója is. A vallási, hitbéli adottságok alkotják azt az örökséget, amelynek az emberi tartás részévé kell válni hívőknél és nem hívőknél egyaránt…”
Alapvető fontosságúnak tartotta a keresztény tradíciókhoz történő visszatérést gondolati és erkölcsi értelemben, amit Nyugat-Európa alapjának tartott. Ezt így fogalmazta meg: „Egyszerűen arról van szó, hogy Európában az ateisták is keresztények. Európa kereszténysége kultúrát, etikát, szemléletet jelent.” Sokszor hivatkozott arra, hogy a második világháború után a kereszténydemokrata politikusok kezdték el építeni a közös Európát.
Számított a keresztény egyházak kiszélesedő munkájára a nemzet előtt álló nehéz feladatokban és a szükséges erkölcsi megújulásban. Ilyen tekintetben nem csak Európa, a magyarság alapjának is tekintette őket. Teljesen idegen volt tőle a felekezeti szűkkeblűség, minden történelmi egyházban a magyarság fontos támaszát látta. Ezekről így beszélt: „Csak az ért meg bennünket, és az tudja, hogy mit jelent magyarnak lenni, aki értékeli egyházainkat, aki értékeli azt a szellemiséget, amit hordoznak ezek az egyházak, és aki a magáét megvallva, a maga szellemiségét képviselve, de egyetemesen tudjuk szolgálni a magyarságot, Európát és a mi egyetemes világkultúránkat.”
Politikai gondolkodásában alapvető hely jutott a kereszténység értékeit a politikai életben felvállaló kereszténydemokráciának. Az ’56-os forradalom idején nagy szerepe volt a Keresztény Ifjúság Szövetségnek a megalakításában. Határozott fellépése eredményeként a szervezetet nem hitvédelmi, hanem politikai szervezetként hozták létre, amelynek célja a kereszténydemokrácia értékeinek közvetítése az ifjúság felé lett volna. Ennek érdekében az organizáció az országban működő keresztény ifjúsági szervezetek ernyőszervezete lett volna. A szövetség politikai alapvetésében tükrözte Antall személyes nézeteit is. Ezen követelések: az ország függetlensége, szabad, többpárti választások, az Egyház jogainak helyreállítása és ezzel összefüggésben Mindszenty József szabadon bocsátása. A kereszténydemokrácia meghatározó értékeinek a keresztény etikát, a keresztény szellemiséget, az Európa népeit összekötő közös örökséget tartotta.
A kerszténydemokrácia és a liberalizmus egyik sarokkövének tartotta az állam és az egyház viszonyának rendezését. Elutasította a politika beavatkozását a hitéleti kérdésekbe, de az egyházak működésének biztosítását állami feladatnak tartotta, noha ennek teljes megvalósítását az ország anyagi helyzete és a radikálisan egyházellenes politikai és média ellenállás nagyban akadályozta.
A magyar modellt a nyugat-európai modellek figyelembevételével alakította ki. Ez a gyakorlatban a radikális elválasztás és a Magyarország vallási helyzete alapján irreális államegyház rendszer elutasítását jelentette. A megvalósuló megoldás a német modellhez állt a legközelebb, de néhány elemet átvett az akkor az egyházat jobban támogató spanyol és olasz példából is.
IV. Szociális gondolat
A róla elterjesztett hamis képpel ellentétben a miniszterelnök gondolkodásában fontos szerep jutott a szociális kérdéseknek is. Ebben is fontos volt a családi vonal, hiszen apja idősebb Antall József a Népjóléti-, majd a Belügyminisztériumban is szociális kérdésekkel foglalkozott. Ő dolgozta ki az első magyar létminimum-számításokat és szervezte meg a szegényeknek szánt adományok elosztását. A háború alatt, pedig, - ahogy az közismert - menekültekkel foglalkozott. A Piarista Gimnázium is híres volt erős szociális elkötelezettségéről.
Műveltségének meghatározó eleme volt a német történelem és politikai gondolkodás átfogó ismerete. Így ismerte és követte a szociális piacgazdaságról szóló tanokat, nemcsak a megvalósult erhardi gazdaságpolitikát, hanem az ezeket megalapozó gondolatokat Röpkétől Euckenig . Sőt,már egyetemi évei alatt részletes elemzést írt arról, hogy Marx és a munkásmozgalom hatására megváltozott a féktelen gazdasági liberalizmus és növekvő állami beavatkozás mellett szociális elemeket vesz fel megakadályozva a szocializmus terjedését.
A tapasztalatok alapján úgy látta az állam szociális felelőssége nem csökkenhet, a szociálpolitikát nem lehet a gazdaságpolitika alá rendelni. Többször hangsúlyozta a kereszténydemokrata-keresztényszociális hagyomány pápai enciklikákra épített erősen szociális jellegét. Nézete szerint a jogállamiság és a szociális állam csak egymást kiegészítve vezethet eredményre, mivel ezek nélkül képtelenség a társadalmat stabilizálni.
V. Európai integráció – Atlanti együttműködés
Antall József külpolitikai elveit a magyar helyzet és a világpolitika mellett alapvetően formálta Adenauer példája. A kancellár nyomán fontos célként tartotta - szemben a népszerű harmadik utas, semleges víziókkal szemben - a kettős, európai és atlanti integrációt.
Az európai integráció Antall József számára sosem csupán egy gazdasági, vagy politikai rendszerbe történő beilleszkedést jelentett, hanem elsősorban azt, hogy Magyarország visszakapja történelmi helyét a fejlett nyugat-európai országok között. Felülemelkedve a pusztán nemzeti szempontokon, képes volt egész Európa jövőjében gondolkodni. A kormányprogram ismertetésekor is alapvető kérdésként kezelte az integrációt.
Az EGK majd az EU létrejöttében nagy szerepet tulajdonított a kereszténység nyugati ágának. Úgy vélte ez a kultúra volt az alapja annak, hogy kialakult egy laikus világlátás. Megteremtődött a feltétele az egyéni kezdeményezésnek, ahol az emberek Kelet-Európával ellentétben nem az államtól várták sorsuk jobbra fordítását, hanem a saját munkájukban bíztak. Ezt kívánta újra Magyarországon is. Lélekben is előkészítette hazánkat a csatlakozásra. Számos megemlékező beszédébe illesztette be a magyar történelem legnagyobb eseményeit az európai folyamatokba. Ezáltal utalt arra is, hogy a mindenkori magyar kormány sosem hagyhatja figyelmen kívül az európai realitásokat.
Személyes elkötelezettségét jól példázza, hogy íróasztala mellé a magyar zászló mellett az európai zászlót is odaállítatta, ugyanakkor kihangsúlyozta azt is, hogy Magyarország és a többi kelet-európai ország jogosan tart igényt az integrációra, hiszen vérüket áldozták a szabadságért. Úgy gondolta az országnak teljesítenie kell a csatlakozási feltételeket, a Közösségnek viszont minden eszközzel támogatnia kell az integrációt. Távlati gondolkodóként kifejezetten értetlenül állt azok előtt, akik az integrációt csak gazdasági kérdésként kezelték. Nem az ő felelőssége, hogy erre Nyugat-Európában se talált igazán partnert és azóta a kontinens szerencsésebbnek tartott fele mégjobban eltávolodott az általa alapként meghatározott elvektől.
Foglalkozott az akkori Európai Közösség jövőbeli átalakulásával. A nyugati politikai vezetőket figyelmeztette, ha a politikai után, most gazdasági és szociális vasfüggöny ereszkedik a térségre, akkor a bevándorlás, az elkényelmesedés következtében képtelenség lesz Nyugaton stabil jóléti rendszereket létrehozni. Éppen ezért a minél gyorsabb integráció mellett lépett fel. Az EK fontos alapelvének a szubszidiaritást tartotta. Ennek alapján elvetette egy Európai Állam létrehozását, úgy vélte az európai integrációnak a jogrendszerre, a gazdaságpolitika kereteire és a pénzügypolitikára, valamint a közös kül- és biztonságpolitikára kell kiterjednie, a többi kérdést azonban meg kell hagyni a tagállamok szintjén. Az európai integrációnak nagy szerepet tulajdonított a határon túli magyarok sorsának rendeződésében is.
Antall József az atlanti együttműködésben rendkívüli fontosságot látott, pedig sokan ekkor a szervezet létét is megkérdőjelezték. Személyes elkötelezettséget érzett az Egyesült Államok vezette szövetség és maga az USA iránt. Ennek gyökerei a háború utáni korra nyúlnak vissza. Az akkor serdülő, a politikával egyre határozottabban foglalkozó fiúnak meggyőződése volt, hogy csak az USA mentheti meg hazánkat a szovjet rabságtól. Ezért vonult barátaival 1945-ben, amikor Harriman hazánkban járt az Astoria elé és éltette a demokráciát kis amerikai zászlókkal.
Ezekben az években az amerikai külpolitikáról írt iskolai dolgozatában már - a NATO megalakulása előtt – azt hangoztatta, hogy a világon egyfajta Pax Brit-Americana fog létrejönni a Szovjetunióval szemben és egyértelmű volt, hogy Magyarország jövőjét ebben képzelte el. Ugyanis már akkor úgy vélte, hogy az USA folyamatosan levetkőzi izolációs magatartását és aktívan részt vesz az európai folyamatokban, hogy megelőzze azt, hogy újra fegyverrel kellőn fellépnie érdekei és eszmeisége érdekében. Történészi munkája során számos, olyan magyarral foglalkozott, akik részt vettek az új Amerika felépítésében. Itt is a történelmi tradíciókra hivatkozott, amikor emlékeztetett rá, hogy a reformkor idején az amerikai eszmék milyen gyorsan terjedtek Magyarországon. Ebben meghatározó volt Bölöni Farkas Sándor könyve az Utazás Észak-Amerikában és a Tocqueville-féle Demokrácia Amerikában, amit a megjelenés után néhány évvel már magyar fordításban lehetett olvasni.
Amint lehetőség volt rá, ezért kezdeményezte a Varsói Szerződés jogutód nélküli végleges felszámolását, amivel sokan akkor még nem értettek egyet. A moszkvai puccs bizonyította be mindenki számára végleg a magyar miniszterelnök igazát. Ugyanez volt a helyzet a NATO jövőjét illetően, amelynek létjogosultságát még nyugaton is megkérdőjelezték a VSZ megszűnése után. A miniszterelnök rendkívül határozott álláspontot képviselt. A NATO a VSZ-szel ellentétben önkéntes belépésen alapuló szervezet, nem erőszakkal jött létre és számos kihívása van a világnak, amire Észak-Amerikának és Európának együtt kell megadnia a választ. Biztos volt az orosz nagyhatalmi törekvések újjáéledésében és látta, hogy Kelet-Európában is konfliktusok fenyegetnek. Úgy vélte ez ellen csak a NATO nyújthat védelmet.
Mindez sokat jelentett az Amerikai Egyesült Államok vezetői számára is, hiszen Antall egy olyan korszakban tett hitet az atlanti együttműködés mellett, amikor Nyugat-Európában szinte értelmiségi és politikai divat lett az USA politikájának bírálata és Európa védelmi önállóságának hangsúlyozása, noha a európai államok képtelenek voltak a NATO nélkül megvédeni magukat.
VI. Zárszó
Ezek voltak azok a sarokkövek amelyek meghatározták Antall József politikai gondolkodását és amelyekből olyan szellemi várat épített, aminek elismeréssel adóztak a legnagyobb külföldi államférfiak és bár utólag, de hazai politikai ellenfelei is. Az ország alapvetően az általa elképzelt úton halad, ugyanakkor azt hiszem nemcsak a szerzőnek van olyan érzése, hogy ezekből a gondolatokból sokkal több is megvalósulhatna, úgy hazánkban, mint Európában és az egész világon.
Huber Szebasztián
