Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2025. április 25.
Ezen a napon történt:
-
MDF elnökök gyűlése
1992. április 25. -
KDNP I. Kongresszusa (Gödöllő; köszöntő levél)
1992. április 25.
Lövey György ünnepi beszéde
Részlet, egy hozzám intézett, kondoleáló levélből, 1979-ből:
"Kedves Gyuri!
Talán mondanom sem kell, mennyire ritka és tulajdonképpen a mai időkben már szinte szokatlan az a barátság, amely szüleinket gyermekkortól késő öregségig összekötötte. Minden rokonságot meghaladó volt egymáshoz való ragaszkodásuk, sokféle próbát kiálló hűségük. Édesapád feledhetetlen alakját eddig is, mint a legközelebbi hozzátartozót őriztük emlékezetünkben, most csatlakozik hozzá Édesanyád is. Ölel barátod Jóska"
Tisztelt Miniszter Úr!
Kedves Péter! Kedves Zsolt! Kedves Andrea! Tisztelt Alpolgármester úr!
Ez a környék nekem különösen kedves, hisz itt született Orosziban 1896-ban Édesapám legeslegjobb barátja, idősebb Antall József. Gyerekkorunkban Apám sokszor elhozott Borszörcsökre, bár ők sokkal többet jöttek Sződre, Apám sződi tanyájára, mert oda Pestújhelyről biciklivel is ki lehet menni, tehát könnyebb volt a megközelítése. Másrészt feleségem családja kertai és kis szőlőjük száz méterre volt a Margit kápolnától. A kápolnának van egy belépője, melyben van egy pad ahol kislánykorában feleségem sokat üldögélt, hiszen nyarait rendszerint Karakószörcsökön töltötte nagymamájával. Később én is üldögéltem e padon feleségemmel, gyermekeinkért imádkozva.
De térjünk vissza a múltba. 1944. március 19., József nap, vasárnap. Nálunk nagy a készülődés, és az Antall-család jön ebédre, hogy a négy Józsefet együtt köszöntsük. Viszonylag korán csöngetnek, bátyámmal szaladunk ki. Bátyám fölkiált: „Szepi Bácsi egyedül, és ilyen korán!” Mi természetesen Jóskát és Editet vártuk, mert Edit bár 15 éves nagylány volt, azért szívesen játszott velünk. Máig nem felejtem el idősebb Antall József keserű arcvonását és legyintését, azt mondta: „Hagyd el fiam, minden elveszett. Hazánkat megszállták a németek.”. Aztán folytatta „Testvérkém itthon van?” - így hívták időnként egymást apámmal. Nem tudom mit beszéltek, de beültek Apám kocsijába és Apám csak úgy este 10 órakor került elő. Edittől tudom, hogy iratokat semmisítettek meg, embereket vittek egyik búvóhelyről a másikra. Hivatali kocsiját nem akart igénybe venni, mert lenyomozható, ugyanezen oknál fogva taxit se fogadott, de Apámban száz százalékig megbízott.
Ezt az embertelen diktatúrának a megszállását alig egy évvel később legyőzte egy másik embertelen diktatúra, és ennek a diktatúrának a megszállása egy kicsit tovább tartott. Az iskolában azt tanultuk, hogy felszabadítottak minket. Mi odahaza meg az Antall családnál is az volt a szóbeszéd, hogy egy embertelen diktatúra megszállását fölváltotta egy másik embertelen diktatúra megszállása.
Mit hozott ez az országnak? Mindenek előtt azt, hogy a törvényesen és legálisan, demokratikusan megválasztott kormányt megbuktatta – ahogy mi mondtuk – az orosz szuronyok segítségével. Természetesen voltak, akik megpróbálták legális úton – mint például Saláta Kálmán, vagy Arany Bálint – a függetlenséget visszaszerezni, ezeket képviselői mentelmi jogukat figyelmen kívül hagyva letartóztatták. Bálint bácsi mesélte nekem egyszer, hogy Ő az első pofonokat Berkesi András – idézőjelbe – írótól kapta. Aztán Magyarország prímásérsekét letartóztatták, megverték, létrehozták a recski tábort, a kitelepítéseket, óriási vagyonokat úgymond államosítottak és herdálták el. Ártatlan emberek százait végezték ki. És amikor végre föllázadt a magyar ifjúság 1956-ban, akkor is ez az orosz szuronyok verték le a magyar forradalmat. Azért ünnepeljük itt most ennek az embertelen diktatúrának, megszállásnak az utolsó napját, mert június 19-én hagyta el az utolsó orosz katona Magyarországot, de június 30-án jelentette be Antall József miniszterelnök itt ezt Dobán, s ezért itt a Szent István kilátónál ünnepeljük minden évben.
Ha már itt vagyunk, engedjék meg, hogy egy-két személyes emlékemet felidézzem. Az első mindjárt, Apám legeslegjobb barátja, s nekem – nyugodtan mondhatom nekem – atyai barátom idősebb Antall József 1896-ban született Orosziban, Pesten elvégezte a jogot, s rövid idő után a Belügyminisztériumba került, ami akkor még valóban Belügyminisztérium és nem rendőr minisztérium volt. Az egészségügyi főosztály vezetője volt Johann Béla, ha még emlékeznek rá az első volt, aki posztumusz kitüntetést kapott Antall József miniszterelnök úrtól. A szociális osztálynak a vezetője volt idősebb Antall József volt, aki Khuen-Héderváry Károly belügyminiszter kérésére kidolgozta a létminimum koncepcióját. Idősebb Antall elkötelezte magát a szegénység felszámolása mellett, ugyanúgy, ahogyan Mindszenty József is, aki akkor Zala megyében volt apát-plébános. Megismerkedtek, rokonszenv fejlődött ki közöttük, és érdekes módon ahogyan Henryk Sławikkal kapcsolatban mindig hangsúlyozta a barátságot, Mindszentyvel kapcsolatban nem. De tény az, hogy Ő mutatta be Mindszentyt Rotta bíborosnak, Rotta bíboros hívta fel Pius pápa figyelmét Mindszentyre, aki először veszprémi érdeket, majd esztergomi érseket csinált belőle. Mindszenty nem volt a magyar hívők előtt ismert, idősebb Antall József mutatta be az Új Ember hasábjain egy írásban, aminek az volt a címe, hogy Acélember. Idősebb Antall később menekültügyi kormánybiztos lett, nagyon-nagyon sok ember életét megmentette. Nem csak lengyelekét, ami köztudomású, németekét, hollandokét szintén. Az egyik legbátrabb tette az volt, hogy Javorinánál jöttek be leginkább a lengyelek, utasításban adták, hogy azt a rovatot, hogy vallása, nem kellett kitölteni. Óriási dolog volt, mert nekem, amikor elemista voltam a leckekönyvemben volt egy rovat, amit ki kellett töltenie mindenkinek. Elintézte, hogy a lengyel gyerekek Balatonbogláron anyanyelvükön tanulhassanak. Rengeteg lengyel segített át az angol hadseregbe – érdekes módon eggyel találkoztam is, akit reverendában küldtek át, hogy harcolhasson a nácik ellen. Ő maga sokszor meglátogatta őket, amikor lehetett. A lengyel partnere Sławik volt, akivel nagyon jó barátságba keveredtek, száz százalékig megbíztak egymásban. Amikor jött a német megszállás, másnap lemondott, idejött Somlóra, itt tartóztatta le a Gestapó, s Horthy közvetlen közbenjárására engedték szabadon. Sokat beszélgettünk, de érdekes, arra hogy mennyire megkínozták, arról nem beszélt. Egyszer, amikor erről szó esett a következő megjegyzést tette: „Tudod Gyurkám, én azért maradtam életben, mert Slawik inkább agyonverette magát, de nem árulta el a nevemet.” Sławikot Gusenbe vitték a németek, s ott hunyt el 75 évvel ezelőtt, s most van születésének 125. évfordulója. Idősebb Antall megkapta a legnagyobb lengyel kitüntetést, Varsóban sugárút őrzi nevét, Jeruzsálemben táblája van az igazak fájánál. Nálunk agyon hallgatják. Egy szobra van Orosziban, ahol született, egy emléktábla a Ferenciek téri templom falán, amit a lengyelek állítottak, és egy nyúlfarknyi rakpart van róla elnevezve. Ott voltam a tábla avatásánál, ahol egy egykori lengyel kislány elmondta, mily sokat jelentett Nekik, hogy anyanyelvükön tanulhattak, Antall gyakori látogatásai során milyen közvetlenül viselkedett velük. Akkor idehaza mért nem ismerik el? Nem fér bele a képbe. Az első Tildy kormányba újjáépítési államtitkár, majd miniszter volt, a másodikban is. Ő szervezte és irányította az ország újjáépítését. A kommunisták szerint Gerő Ernő. Később a pénzügyminisztériumot irányította, a jó forint egyik ötletgazdája, a kommunisták szerint Rákosi Mátyás.
A lengyelek két filmet is csináltak róla, az egyikben felkérésükre én emlékeztem meg Róla, mert már kevesen vagyunk, akik fiatalabb korában is ismerték. Remélem egyszer saját hazája is elismeri nagyságát.
Isten görbe vonalakkal is tud egyenest húzni, mondta egyszer Pálos Frigyes prépost kanonok. Élt Orosziban egy Antall Lajos nevű, elszegényedett kisnemes, hentes mesterember. Vasszorgalommal visszavásárolta ősei földjeinek egy részét, elvette Irma nénit, aki egy tanítónak volt a lánya, de Ő se tanult tovább. Ez a két tanulatlan ember elhatározta, hogy minden gyerekének diplomát ad. Felköltöztek az akkor alakuló Pestújhelyre, ami akkor alakult, olcsók voltak a telkek, szomszédos volt Zuglóval, könnyen be lehetett Pestre jutni. Nyitottak egy kis szatócs boltot – Lajos bácsit nem ismertem, mert ’36-ban halt meg, amikor én születtem, de Irma néni közel 30 évvel élte túl a férjét. Irma nénitől tudom, hogy fő bevételi forrásuk a petróleum volt, mert akkor még nem volt villany Pestújhelyen, mindenki még petroforon főzött is. A 7-es számú házba költöztek, sréhen szemben a 12-ben laktak az én szüleim, nagyapám a négy gyerekével, és a két örökbefogadott gyerekével. Tőlük nem messze - talán 150 méterre - volt Szűcs Istvánék háza, aki Klebersberg Kunó helyettes államtitkára volt, a Nagy Gergely-rend tulajdonosa, aki rengeteget tett az egyházi iskolákért, és Ő volt Pestújhely egyetlen méltóságos ura. S a szatócs tehetséges fia elvette az egyetlen méltóságos lányát, és ebből a házasságból született Antall József, Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke.
Az én nagyapám Jászkarajenőn volt kántortanító, édesapám Kiskunmajsán született. Ott még a nagymamám volt olyan erélyes, mint Irma néni, és addig nyüstölte nagyapámat, amíg elvégezte a TF elődjét. Hova költöztek fel? Pestújhelyre. És itt alakult ki, idősebb Antall József jogászdoktor, és édesapám, orvosdoktor között, ahogyan Jóska írta, ma már szinte elképzelhetetlen, és megmagyarázhatatlan sírig tartó barátság. Mert Isten görbe vonalakkal is tud egyenest húzni.
Miniszterelnök úrnak fantasztikus volt az önuralma és a tűrőképessége. Több újság is megírta, soha nem engedett magának olyan gyógyszer adni, ami tudatmódosítást idézett volna elő.
1990. november, lezajlott a taxisblokád, lezajlott a műtét. A XII. kerületi MDF még régebben meghívta egy előadásra, a TF aulájába. Az Elnökség úgy határozott, hogy én fogadjam. Olyan 10-12 perccel korábban érkezett, kiszállt a kocsiból, belém kartolt. rám támaszkodott, éreztem, hogy jól esik neki. Az előtérben a XII. kerületből többeket bemutattam neki, és közben beszélgettünk. Egy mondatára világosan emlékszem: „Gyakorlatilag születésünk óta ismerjük egymást. Tudod, hogy én nem számítok. Azt szeretném, hogy ezek ne jöhessenek vissza.” Elérkezett az előadás ideje, kihúzta a kezét a karomból, rám mosolygott és azt mondja „Köszönöm. De most már nem akarom, hogy azt beszéljék rólam, hogy egy rozzant öregúr vagyok.” Ezek után szilárd léptekkel bement és tartott egy ragyogó előadást. Az első sorokban ott ült Kodolányi Gyula a feleségével, Illyés Máriával, Illyés Gyula lányával, és mikor meglátta őket, a beszédét úgy alakította, hogy Kodolányi Gyula egyik írását bele tudta szőni és abból szó szerint idézett.
A másik emlékem, amikor utoljára tudtunk majdnem másfél órát négyszemközt beszélni, 1993. Pünkösd hétfő. Öten ültünk az irodájában, Antall József miniszterelnök úr, Lezsák Sándor, Balaton Péter, a budapesti választmány elnöke és a budapesti választmány két alelnöke, Farkas, meg jómagam. Péter kérésére hoztuk létre ezt a találkozót, mert az volt a célja, hogy Csurka meg Antall leüljenek egymással és beszéljék meg a dolgokat. Péter kérésére én vezettem a társalgást, sok mindenről beszéltünk, végül oda jutott a konklúzió, hogy Jóska azt mondta: én leülök Pistával beszélgetni, én egy bolond történész vagyok, Ő egy bolond író, semmi probléma. Mondjátok meg mikor? Balaton Péter, aki Csurkának barátja volt és Ő forszírozta az egészet azt mondta, hogy hétfőn, elnökségi ülés van, és azt mondta nekem Csurka képviselő úr, hogy akár előtte, akár utána szívesen leül. Megszólal Antall József és a következőket mondja: Mariann kérem, hozza be Csurka képviselő úr levelét. Mariann behozza, odaadja Balaton Péternek azt a levelet, amiben egy héttel előbb, Csurka lemondta ezt az elnökségi ülést. Lezsák fölcsattant: én megmondtam, hogy Pista mindig hazudik. Vége a tárgyalásnak, mennek el, Jóska megszólal, maradj itt, van egy kis időm. Ez volt az utolsó alkalom, hogy négyszemközt több mint egy órát beszélgettünk, a dániai útjáról, Sörétormos Gyurkáék meglátogatásáról, a közelgő, jövő évi kampányról, ki lesz a kampányfőnök, arról hogy őt kiviszik, megoperálják Kölnbe, régi barátokról, rokonokról. Ami föltűnt nekem, hogy a megbeszélés alatt és a velem való beszélgetésnél is, többször fölállt, kiment, visszajött és rezzenéstelen arccal folytatta a beszélgetést. Kibújt belőlem az orvos és mondom Jóska, mi van? Tudod, ilyenkor kell hánynom egyet, kiöblítem a számat és visszajövök. Én, mint orvos, elmondom, hogy erre nagyon-nagyon kevés ember lett volna képes.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
