Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
Én szolgálok
1990. október 23-án este Antall József kórházba vonult, hogy másnap műtéten esen át. Ezt követően a benzin árának emelése miatt a magántaxisok és fuvarozók úteltorlaszolással napokra megbénították tiltakozásul az ország életét. Egyes ellenzéki pártok közül ezt a megmozdulást, útlezárást nyíltan a kormány megbuktatására akarták felhasználni. Végül kompromisszumos megoldást sikerült találni a helyzetre, miközben Antall József napokon át kórházi ágyáról tárgyalt kormánya tagjaival és külföldi kormányfőkkel. Ebben az egyedi helyzetben október 28-án este került vetítésre a TV1-es csatornáján az a beszélgetés amelyben a kórházi szobájából, pizsamában szólt az ország közvéleményéhez a miniszterelnök, innen a pizsamás interjú elnevezés. A riporter Feledy Péter volt, aki az interjú további titkairól, kialakulásáról a Modell és Valóság előadássorozat keretein belül adott elő.
"Feledy Péter: Miniszterelnök úr, ezekben az órákban, amikor remélhetőleg már bontják az akadályokat az utakon, és mindenki békésen indul haza, mit gondol: hogyan háríthatók el azok az akadályok, amelyek a kormány és a választói, a tömegek között az utóbbi időkben fölmerültek? A kormány bizalmi tőkéje hogyan növekedhet?
Antall József: Először is arra utalnék, hogy Magyarországon már a tavaszi választásokon is nagyobb volt a passzív tömeg, mint a többi környező országban. Ez az elmúlt évtizedeknek a következménye, amikor a Kádár-korszak a maga módján depolitizálással stabilizálta az országot. A Rákosi-korszak kényszer-politizálása után a kádári konszolidáció azon alapult, hogy az emberek valamelyest nagyobb szabadságot és anyagi jólétet kaptak, és aki nem akart politizálni, annak nem kellett, sőt örültek neki. Ehhez szokott a magyar társadalom. S ez nem azonos a jóléti társadalmak politikai közönyével, hanem erre nevelték a magyar társadalmat. Az érdektelenséghez hozzájárult az is, hogy Magyarországon az ellenzéki mozgalmak nem a Szolidaritáshoz hasonló tömegmozgalomból indultak ki, hanem szűk értelmiségi mozgalmakból. A mostani kormánypártok ilyen körülmények között vették át a hatalmat, és az állampárt éppen azért adta át a hatalmat, mert krízishelyzetbe, csődbe került az ország. Ezért az új kormány az első időszakban csak veszíthetett.
Én egyet mondhatok: nincsenek semmiféle személyes karriercéljaim. Én szolgálok. Addig, ameddig a szolgálatom hasznos. Teszem ezt a legjobb tudásom szerint, ameddig tudom és a magyar nemzet igényli. Hiszem, hogy népünk bizalmát meg fogjuk érdemelni az elkövetkező időben. Nem tudom, hogy még milyen nehézségek állnak előttünk, de egyet ígérhetek: mindig meg fogom mondani a nehézségeket."
