id. Antall József
Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
id. Antall József
Antall József miniszterelnök a rendszerváltás időszakának egyik, ha nem a legnagyobb alakja. Elhivatottsága, humanizmusa erős gyökerekből táplálkozott – édesapja, id. Antall József élete és tettei felvillantják azt a Magyarországot, amire méltán lehetünk büszkék.
Id. Antall József száztizenegy esztendeje, 1896 kora tavaszán, a Somló-hegy alján fekvő Orosziban látta meg a napvilágot. Színmagyar vidékre született, a nemesség legszebb hagyományaival bíró családba - ősei az elmúlt századok összes függetlenségi háborújában részt vettek A hivalkodás nélküli, tiszta magyarságtudat Antall József lelkületének részévé vált. Később Lőcsére kerül gimnáziumba, ahol egyedüli magyar anyanyelvűként szlovákokkal és szepességi németekkel jár egy osztályba. Veleszületett emberségessége mellett ez is megóvja attól, hogy a más népek iránt táplált gyűlölet vétkébe essen. Tanulmányait két év múlva a pesti piaristáknál folytatja, 1914-ben itt tesz érettségit. A háborús fellegek már gyülekeznek, és augusztusban kitör a vihar: a keleti frontra vezénylik. 18 éves ekkor. Lengyelek lakta vidéken állomásozik, mígnem 1915-ben orosz fogságba esik. A fogságban megismerkedik az urali és a hadifoglyokkal: oroszokkal, cserkeszekkel, kozákokkal, törökökkel, németekkel. 1918 júniusában engedik haza.
Hazatérve jogi tanulmányokat folytat a budapesti tudományegyetemen, melynek végeztével köztisztviselői pályára lép. Kezdetben a Vallás- és Közoktatásügyi, később a Pénzügy- majd a Népjóléti Minisztériumban dolgozik. Utóbbi 1932-es beolvasztásakor a Belügyminisztérium munkatársává válik, ahol szociális kérdésekkel foglalkozik. A háború utáni megcsonkított országban, a gazdasági világválság idejében erre különösen nagy szükség van. Fogékonysága és szakértelme fontos szerepet játszik az első igazi magyar szociálpolitika kidolgozásában, az Egri Magyar Norma létrehozásában.
Az Egri Magyar Norma mai szemmel nézve is haladó: valódi társadalmi munkamegosztást hirdet az állam, a civil társadalom és az egyházak között. Az állam biztosítja az anyagi források egy részét, apparátusával munkalehetőséget keres a munka nélkül maradtaknak; a helyi társadalmat képviselő bizottságok olyan kapcsolati pontokat képeznek, amelyek segítik a források hatékony elosztását; az egyházak pedig évszázados karitatív tapasztalatukat vetik latba.
A szociális munka világos irányelvek mentén szerveződik: rendszeres segélyt csak a munkaképtelenek kapnak, ezzel érvényesítik a rászorultsági elvet. Ennek mértékét az átlagbérhez igazítják. Az éppen kereset nélküli munkaképeseknek igyekeznek munkát találni, vagy rendkívüli támogatásban részesítik őket – melynek nagyobb része természetbeni juttatás, főleg élelem vagy ruha. Az Egri Magyar Norma elveit a kormányzat 1936-ban kötelezővé teszi a magyar önkormányzatok számára. Antall József nem csak mint állami akaratot végrehajtó tisztviselő vesz részt a Norma kidolgozásában; hanem mint odafigyelő, fogékony humanista is. „Az „Egri Norma” vagy újabban „Magyar Norma” néven szereplő szegénygondozás ismertetése” című tanulmányában kiemeli: „ez a szegénygondozási rendszer tehát nem fosztja meg a rászorulókat a szabadságuktól, mert a Norma alapgondolata szerint a szegényügy megoldása nemcsak tömeg-, hanem az egyéniség kérdése is”. A Norma kidolgozásában való részvétel mellett nagy tömegügyek intézésével is megbízták. Az elemi csapások utáni kárenyhítés, az ínségakciók megszervezése során jó hasznát vette szervezőtehetségének. E feladatkörében került először kapcsolatba menekültekkel.
A harmincas évek végétől a menekültügy megszervezése és irányítása vált feladatává. Utóbbi a megoldandó szociális és politikai kérdések széles skáláját ölelte föl. Gondoskodni kellett a magyar és más nemzetiségű menekültek ellátásáról, szállásáról – másrészt pedig ellen kellett állni a német nyomásnak, amely a zsidó és politikai menekültek, illetve a lengyel, francia, jugoszláv, stb. katonai személyek kiadatását követelte. Magyarország éppen ezért nem csak az üldözöttek menekítésének központja volt, de továbbmenekítésének is.
Jellemző példa az az Antall József szervezte 1939 júliusi mentőakció is, melynek keretében mintegy kilencszáz – cseh, osztrák, szlovák, német, felvidéki és kárpátaljai – zsidót menekítenek a Dunán. Az Erzsébet királyné és Cár Dusán tehergőzhajók kalandos utazását a Dunai Exodus c. díjnyertes dokumentumfilm követi végig.
A német-lengyel háború kitörésekor, 1939 szeptemberében Antall József menekültügyi kormánybiztos saját hatáskörében eljárva utasítja a lengyel határon fekvő közigazgatási körzetek vezetőit, hogy zsidóként egyetlen személyt se vegyenek nyilvántartásba, minden menekültet keresztény papírokkal lássanak el. Ez alól csak azok képeztek kivételt, akik minden körülmények között ragaszkodtak valós hitük bejegyzéséhez. A menekült zsidókat főleg a Duna-kanyarban helyezték el, számukra kollégiumi rendszerben iskolákat hoztak létre. Később a balatonboglári Lengyel Ifjúsági Tábor, az akkori vészterhes Európa egyetlen lengyel gimnáziuma is sok zsidó fiatalnak nyújtott tanulási lehetőséget.
A lengyelek kérdése - akik a menekültek legnagyobb, kb. százezer fős csoportját alkották - kiemelt figyelemben részesült. A hagyományos lengyel-magyar barátság jegyében – megkönnyítendő a katonák továbbhaladását Franciaország és a Közel-Kelet felé - táboraikat az ország középső és déli részén jelölték ki. Antall József gyors lépéseket tett a lengyelek ellátásának és jogvédelmének megszervezésére, ennek keretében alakult meg 1939 szeptember végén a Lengyel Menekülteket Védelmező Polgári Bizottság.
