Honlapunk fejlesztését támogatta:
Alapítvány a Közjóért
2025. március 19.
Ezen a napon történt:
-
Országgyűlési felszólalás
1991. március 19.
107. ülésnap
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kissé csodálkozom, hogy ez az interpelláció jellegû felszólalás ebben a formában hangzott el. Úgy gondolom, hogy Vásárhelyi képviselõ úrnak ezt mindenképpen interpellációs kérdésként kellett volna feltennie, hiszen olyan kérdés, amire nyilvánvalóan válaszolnom kell, legalábbis reagálnom elöljáróban is, annál inkább, mert vannak benne olyan mondatok, amelyek mintegy jogszerûtlenséget sejtetnek. Azt, hogy ki téved és mikor helytelen útra, azt majd az utókor eldönti. Ha jogszerûtlen útra téved valaki, azt el tudja dönteni a bíróság, és el tudja az Országgyûlés. Úgyhogy az életutak úttévesztéseire nem kívánok reagálni. (Közbeszólás a jobb oldalról: Helyes! - taps a jobb oldalon.) A másik: szeretném megemlíteni, hogy ebben a kérdésben az elmúlt idõszakban mi történt, amikor itt demokrácia oktatásáról van szó. (Közbeszólás jobbról: Helyes! - Derültség.) Az egyik: az Országgyûlés '91. március 4-ei ülésén sajnálatos módon itt egy vitára került sor - amelyet nem kívánok részletezni - , de itt a Parlamentben hangzott el, hogyha az etikai kérdéseket tovább folytatjuk, akkor a Kisgazdapárttal kapcsolatban mindent kiborítanak, a III/III-as ügyektõl kezdve mindent stb. Tehát ezek a kérdések itt hangzottak el a Parlamentben; nem részletezem, tessék megnézni a vitát március 4-én. Ezután ez a kérdés itt felmerült az ország színe elõtt, és nem a Kormány és fõleg nem mi kezdeményeztük. Ezzel összefüggésben azonban szeretnék néhány szót szólni, amelyek erre a kérdésre vonatkoznak. Ez után a belsõ vita után és ezek után az elhangzottak után a Független Kisgazdapárt elnöksége tudomásomra hozta levélben, hogy úgy döntöttek, kérik a választ arra vonatkozóan, hogy a rendelkezésre álló dokumentumok, megmaradt dokumentumok alapján politikai magatartásukat illetõen található-e az említett utalásokkal összefüggésbe hozható megállapítás. Erre azt a választ adtam, hogy semmiféle ilyen közös levélre és semmiféle ilyen jellegû kérésre ebben a formában nincs módom válaszolni, mert mindenki csak egyénileg kérheti a választ arra vonatkozóan, hogy szerepel-e bármilyen nyilvántartásban. Ez csak egyénileg adható meg, és csak egyénileg közölhetõ. A többi, az természetesen egy pártnak a belsõ ügye, és semmi köze ahhoz, hogy én a Magyar Demokrata Fórum elnöke vagyok vagy és egyben miniszterelnök. Legyen szabad néhány hivatkozással élnem. Az Alkotmánynak 59. §- ának (1) bekezdése szerint "A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog." Az Alkotmánybíróság 15/91. alkotmánybírósági határozata, értelmezve az Alkotmány idézett rendelkezését, kimondta: "Az Alkotmánybíróság a 20/90. AB határozat szerinti eddigi gyakorlatát folytatva a személyes adatok védelméhez való jogot nem hagyományos védelmi jogként értelmezi, hanem annak aktív oldalát is figyelembe véve információs önrendelkezési jogként. Az Alkotmány 59. §-ában biztosított személyes adatok védelméhez való jognak eszerint az a tartalma, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. Személyes adatot felvenni és felhasználni tehát általában csakis az érintett beleegyezésével szabad. Mindenki számára követhetõvé és ellenõrizhetõvé kell tenni az adatfelhasználás egész útját, vagyis mindenkinek joga van tudni, ki, mikor, milyen célra használja fel az õ személyes adatait." Eddig az Alkotmánybíróság állásfoglalása. A Polgári Törvénykönyv 83. §-ának (2) bekezdése szerint "A nyilvántartott adatokról tájékoztatást - az érintett személyen kívül - csak az arra jogosult szervnek vagy személynek lehet adni. Az érintett személy tájékoztatását csak abban az esetben lehet megtagadni, ha annak teljesítése állami vagy közbiztonsági érdeket sértene." Nyilvánvaló, hogy a nyilvántartott adatoknak az érintett személy általi megismerhetõsége garanciális jelentõségû, hiszen ellenkezõ esetben nem nyílna mód a Polgári Törvénykönyv idézett szakasza (3) bekezdése által biztosított azon jog érvényesítésére, amely szerint - idézem - : "Ha a nyilvántartásban szereplõ valamely tény vagy adat nem felel meg a valóságnak, az érintett személy a valótlan tény vagy adat helyesbítését külön jogszabályban meghatározott módon követelheti" - idézet bezárva. További megjegyzésem: az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1987. évi 5. törvényerejû rendelet 3. § (1) bekezdése szerint "Államtitok az az adat, amelynek illetéktelen személy tudomására jutása veszélyezteti a Magyar Köztársaság biztonságát vagy más fontos politikai, gazdasági, illetõleg honvédelmi érdeket, és vagy az említett törvényerejû rendelet, vagy más jogszabály, illetõleg meghatározott személy által meghatározott államtitoknak tekintendõ adatok körébe tartozik." A meghatározott személyek között egyebek mellett szerepel az Országgyûlés elnöke, a köztársasági elnök, a miniszterelnök, valamint a miniszter is. E személyek a tvr. 5. §-a szerint saját szervezetükre, közvetlen alárendeltségükbe vagy államigazgatási felügyeletük alá tartozó szervre meghatározzák az államtitokkört, és azt rendszeresen felülvizsgálják. A felülvizsgálat körében a minõsítésre jogosult személy a tvr. 8. § (4) bekezdése értelmében a minõsítési jelölést megszünteti vagy módosítja, ha az irat tartalma az iraton feltüntetett érvényességi idõtõl függetlenül már nem minõsül államtitoknak, illetve szolgálati titoknak. A minõsítési jelölés megszüntetésével egyidejûleg az irat az egyéb iratokkal esik egy tekintet alá. Összefoglalva: azok a nyilvántartások, amelyek alapján egyéni kérdésre, az egyénnek adott válasz keretében megfeleltem, ebben az értelemben nem minõsül államtitoknak vagy szolgálati titoknak, hanem az illetõ személynek kiadható. Személyekre vonatkozó nyilvántartásokról lévén szó, ezekre körültekintõen kell alkalmazni az Alkotmány, valamint a Polgári Törvénykönyv hatályos rendelkezéseit, nem lehet az adatokat minden korlát nélkül nyilvánosságra hozni, a személyiségi jogok vélhetõ sérelme nélkül. Egyebek között ennek szabályozását érintené a Kormány törvényjavaslata is. Ugyanakkor az adatoknak az érintett személy tudomására hozása nem sért állami, közbiztonsági érdeket, így a tájékoztatást sem lehet megtagadni. Zárójelben, személyes véleményként is közlöm, hogyha olyan adatokra bukkantam volna, hogy bárkinél kábítószer-kereskedelemben való részvétel gyanúját, vagy egyéb ilyen fennforgását láttam volna, akkor azt államtitoknak tekintettem volna. A tizenhárom kisgazdapárti vezetõ pedig egyénenként intézett kérelmet a miniszterelnökhöz, hogy a reá esetlegesen vonatkozó adatokat megismerhesse. Éppen ezért az eljárás az Alkotmánynak és az irányadó törvények szabályainak megfelelõ volt. Az eljárás nem áll semminemû kapcsolatban az Országgyûlés vagy annak egy képviselõcsoportja és a Kormány közötti viszonnyal, hanem a nyilvántartás adatai felett bizonyos értelemben rendelkezõ állami szerv, illetõleg a nyilvántartott állampolgár közötti viszonyról van szó. Úgy gondolom, hogy Vásárhelyi Miklós tisztelt képviselõtársam elmondott beszédével kapcsolatban ezt kellett elmondanom jelenleg a jogi vonatkozásokat illetõen. Úgy gondolom - és erre többen helyesen mutattak rá -, hogy semmiféle jogszerûtlen, semmiféle törvényellenes lépés nem történt, hogy írásbeli egyéni kérelemre egyénenként választ kaptak egyes személyek a feltett kérdésre, miután ez a problémakör felmerült. Azzal egyetértek, hogy ezt a kérdést mielõbb célszerû törvényesen rendezni, hiszen minden más alacsonyabb rendû jogszabály az idézett alkotmányjogi és a Polgári Törvénykönyvbõl idézett rendelkezésekkel ha ellentétben áll, akkor mindig az elõbbieket kell figyelembe venni. Politikai értelemben két különbözõ dologról van szó, hogy valaki a saját oldaláról egyénileg kérelmezi azt, hogy szerepel-e valamelyik még rendelkezésre álló nyilvántartásban, vagy pedig ha az Országgyûlés vagy bármilyen más politikai szerv olyan javaslatot tesz és olyan oldalról vizsgálja a kérdést, hogy kik ne lehessenek bizonyos tisztségekben; tehát ez egy külön kérdés, amiben el kell dönteni azt egyszer, hogy melyik legyen az a kör, akik történetesen felsorolt különbözõ kategóriákba tartoznak, milyen tisztségeket ne tölthessenek be, ez egy kérdés. Egy másik kérdés nyilván az, hogy milyen döntést hoz az Országgyûlés a jövõre vonatkozóan ezekrõl az anyagokról, amelyek nyilvánvalóan hiányosak, hiszen jól tudjuk, hogy különbözõ részeit megsemmisítették és elvitték. De mi csak abból indulhatunk ki, ami rendelkezésre áll, és semmit nem hozunk nyilvánosságra. De a Polgári Törvénykönyv és más jogszabályok hivatkozott rendelkezései szerint az illetõ személynek módjában van azt a kérdést feltenni, hogy szerepel-e vagy sem, és milyen formában. Ami pedig azt illeti, semmiféle feddhetetlenségi bizonyítványt nem állít ki a Kormány, vagy nem állíthatott ki a miniszterelnök se, vagy bármelyik kormánytag egy ilyen esetben, mert mi azt nem vizsgáljuk, hogy milyen más források állnak rendelkezésre, csak arra tudunk válaszolni, hogy a rendelkezésre álló nyilvántartásokban szerepel vagy nem, vagy amennyiben külön azt is kéri, akkor annak a szereplésnek a jellegét, vagy még az sem zárható ki, hogy megismerje a teljes anyagot. Ez az ügy arra mindenképpen figyelmeztetés, hogy ezt a kérdést jó lenne Országgyûlés által hozott törvénnyel mielõbb rendezni, mert a Kormány ma nincs abban a helyzetben, hogy visszautasíthatna ilyen kérdéseket, mert ilyen törvényünk nincs, amelyik errõl rendelkezne. Még egyszer mondom, jogi értelemben a Kormány ebben az esetben is korrektül, jogszerûen járt el, a politikai megfontolási része és a politikai része pedig valóban döntést igényel, rendezést igényel, mert mérgezheti közéletünket. Ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)
(Forrás: www.mkogy.hu)
